Psychonauts in the Rhombus of RuinTeszt

Végre, ezt is megélhettük: sokunk kedvenc Schafer játékából, a Psychonautsból franchise kerekedik. Előkészületben a második rész, ráadásul a Double Fine új platformot is betámad egy váratlan mellékággal. Bocsánat, nem is igazán mellékágról van szó, hanem egy összekötő kapocsról. A Rhombus of Ruin ugyanis pontosan ott kezdődik, ahol az első rész befejeződött. SPOILER azoknak, akik az előzménnyel nem játszottak: az újdonsült pszichonautánk (Raz) éppen hogy csak csatlakozik a hősök táborához, máris hívja a csapatot a szolgálat. Mint kiderül, Lily apukáját (a Psychonauts osztag mindenkori főnökét) elrabolják, néhány pszicho-trükk bevetésével pedig hamar rájövünk, hogy a szálak a Double Fine univerzum Bermuda-háromszögéhez, a Romok Rombuszához vezetnek.

A játék egy gyors tutorial-jellegű felvezetés során végigvezet minket a VR-játékmenet rejtelmein. Az új Psychonauts csak küllemében hasonlít az elődre, játékmenetében inkább a Schafer-kalandokra emlékezteti az embert, belső nézetből. A szédítő VR-mozgásbetegséget a program úgy küszöböli ki, hogy a helyszíneken fix ponton álldogáló emberek, halak, egyéb karakterek tudatába tudunk ugrálni Razzal, így mindig egy adott helyről tudunk cselekedni, miközben próbáljuk a Rombusz-összeesküvés szálait felgöngyölíteni, és kiszabadítani a csapdába esett barátainkat.

Ez az agy-ugratós megoldás kifejezetten ötletes, mi több parádés feloldása a VR-dilemmának. („Ha FPS nézetben mozgunk, akkor fordulásnál behányunk. Ha pontok között lépdelünk, akkor meg oda az illúzió…”) A kalandjátékok logikai feladványai pedig ügyesen illeszkednek ebbe a mechanikába. Lehet túlzás azt mondani, hogy forradalmi megoldásról beszélünk, pedig valahol tényleg zseniális a megvalósítás. Csak kár, hogy a tárgymanipulálás, a kombinációs, tili-tolizós, perspektivikus rejtvények között hamar repül az idő. A Rhombus of Ruin egy szem helyszíne maximum három órás kikapcsolódást tud nyújtani, ami végül is a játék árát figyelembe véve nem is annyira rossz paraméter. Viszont egy szélesebb körben elterjedt platformon el tudnánk képzelni egy olyan Psychonauts VR kalandot is, ahol ugyanezt ötszörös kiméretben érkezne. Persze tudjuk, hogy a szárnyait bontogató konzolos VR-on még nem feltétlenül éri meg ettől nagyobb fogásokat összerottyantani… (Örülhetünk, hogy a Psychonauts 2 is egyáltalán készülőfélben van).

Pedig a minőségét tekintve lazán ellötyögnénk még Schaferék elborult víziójában. A helyszínek tökéletes paródiái a hidegháborús paranoia-hangulatnak és a rajzfilmes megoldásoknak. Egyrészről öröm látni, hogy a fokozatosan visszanyert Psycho-képességekkel rengeteg tereptárgyat meg tudunk piszkálni. Másrészről meg mikor néztél szét utoljára egy tenger alatti kráter mélyéről, ahol kalózhajóktól, iskolabuszokon át a második világháborús repülőkig minden felsorakozik? (Persze mindezt szigorú Cartoon Network esztétikával képzeljétek el - ahogy az a képeken is látszódik.) Egyszóval egy élő-lélegző rajzfilmben nézelődhetünk, ahol a forgatókönyv a legjobb írók keze munkáját dicsérik. Ismeritek a korábbi Double Fine játékokat? A Rhombus of Ruin egy percre sem lankad le a szatirikus, cinikus és vicces egysorosok dobálásával. Ráadásul az összes karakter imádnivaló, Coach rapbetétjénél pedig csak a Bond-os nyitócím ütősebb, ahol a gyönyörűen modellezett karakterek repkednek körülöttünk. Bár az újrajátszást maximum a sűrű látvány indokolja (annyi háttérben elrejtett apróság van, hogy elsőre tuti nem látsz meg minden geget), azért néhány elhagyott trófea miatt is érdemes lehet még egyszer végigszaladni Razék legújabb kalandján.

A Psychonauts: Rhombus of Ruin a PSVR platform egyik legjobb játéka. Kevés érvet tudunk felsorakoztatni, hogy a sisak korai vásárlójaként miért is ne ugorj fejest a tengeri pszichokalandba. A játék nem csak a Psychonauts rajongóknak szánt szerelmeslevél; a kalandor- gamereknek is tartogat bőven meglepetéseket. Egyedüli aggodalmunk az, hogy a játék mintha így is a VR határait feszegetné. Ebből pedig távolabba nézve adódik a kérdés, hova tovább… Talán majd Raz a pszicho-képességeivel választ ad egyszer az elmémet kínzó kérdésre.