Blitzkrieg 3 - MI a terepenElőzetes

Emlékszem, legutóbb a Civilization VI kapcsán siránkoztam a stratégiai játékok mesterséges intelligenciájának stagnálásáról. Szemmel láthatóan nem egyéni hasfájásom volt, azóta ugyanis a Blizzard bejelentette együttműködését a Google-lel, hogy megalkossák a Starcraft 2-höz a Deepmind névre hallgató, neurális hálózattal operáló AI-jukat. Miközben a Nival Games már elő is rukkolt a saját értelmezésével, melyet a Blitzkrieg 3 skirmish játékmódjába integráltak Boris néven. Igaz, korábban is voltak már erre próbálkozások, és ezekből a legismertebb (ami világra is jött), az a Supreme Commander 2 gépagya volt, viszont akad egy érdemi különbség közte és a tesztalany között: az utóbbi nem csal.

De mi is az a neurális hálózatú AI? Röviden és tömören egy több ponton oda-vissza kommunikáló mesterséges intelligencia rendszer, mely folyamatos adatgyűjtést követően (többé-kevésbé) komplex döntéseket hoz. Ennek célja, hogy előre programozott stratégiákat mellőzve, valamint tisztességtelen előnyökkel való visszaélés nélkül alkalmazkodni tudjon egy-egy szituációhoz, hogy végül győzelmet arasson az emberi faj felett. Mármint a játékban...

Ez mind jól hangzik, de lássuk, gyakorlatban mit jelent. Jelenleg négy (1vs1) skirmish pályával, valamint három nehézségi fokozattal operál Boris. A cél, hogy három területet elfoglalva és megvédve több pontot szerezzünk, mint az ellenfél. Az első meglepetés akkor ért, amikor egy ravasz szakaszomat elkerülő úton kiküldve Boris értékes tankjainak sérülékeny farával találkozott. Vagyis mesterséges orosz barátunk tényleg csak annyit lát, amennyit szabad neki. Frontális támadás esetén, vagy ha egy felderítője kiszúrt volna, a szóban forgó acélszörnyek szemből fogadták volna embereimet, ami a Blitzkrieg 3 esetében halálos ítélet. Pláne, amikor gyengébb, de mozgékonyabb egységekkel akarunk felülkerekedni. Ettől függetlenül ez nem egy egyszerű manőver, ugyanis a mesterséges intelligencia vastagon foglalkozik az amúgy elengedhetetlen felderítés feladatával is (amit korábbi AI-k szinte kivétel nélkül csalással oldottak meg), ahogy a stratégiai pontok körüli fedezékeket is szereti emberekkel feltölteni.

A térképeken bőven akadnak gyalogsággal működő céleszközök is (tüzérség, géppuska fészek, légvédelmi, valamint páncéltörő ágyúk), amelyeket szintúgy egész okosan használ: például gyorsan elfoglalja a tüzérségi ágyúkat, felderítővel pedig célpontot biztosít az üteg számára. Ez egyből arra kényszerít, hogy gyalogsággal a lehető leghamarabb átvegyem felettük az irányítást, és amint ez megtörtént, bombázást kért az épp csak elbitorolt nehézfegyverek felett. Nem rossz!

A célpontok priorizálásában is egész jól szerepelt, de nem hibátlanul. Itt is érvényes egyfajta kő-papír-olló elv, amivel elvileg tisztában van, de olykor hajlamos ráharapni egy-egy csalira, és rosszabb célpontoknál maradni annak ellenére, hogy a lőtávolságába közben értékesebbek is beosontak. Miután alkalmi hibáról van szó, ezzel egy egész emberi, gyarló ellenfél benyomását kelti. A három foglalható ponttal is folyamatosan foglalkozik, ugyanakkor itt az adaptáció nem volt az erőssége: az amúgy is vitathatóan erős, mozgásra képtelen pillbox ágyúkkal például nem igen tud mit kezdeni, katonáit rendre a halálba küldi anélkül, hogy más taktikával, vagy nagyobb kaliberrel próbálkozna. Másik sarkalatos pont az egységek mozgatása, pontosabban az a mechanika, ahogy, és amilyen gyorsasággal kezeli őket. Ezt ugye egy AI természetéből fakadóan jóval hatékonyabban el tudja végezni, mint egy átlagember. Erre a problémára egy meglehetősen egyszerű megoldást találtak. Boris minden meccs elején vár 5-10 másodpercet. A pályák kialakítása és a játékmenet sajátosságai (plusz az építkezés, makro teljes hiánya) végett ez pont elég is. Nem éreztem úgy egy csata alkalmával sem, hogy a mesterséges csápjai végett érdemi előnyhöz jutna. Márpedig ennek a menedzsmentnek kritikus része az is, hogy tankjainkkal megfelelően tolassunk és / vagy forogjunk, skirmish esetében akár a térkép három különböző pontján.

És hogy összegészében mekkora kihívás Boris? Ismerve, hogy milyen elvetemült stratégák bújnak meg a világ minden táján: nem elég nagy. Nekem másodjára sikerült elverni a legnehezebb fokozaton, és bár kétségtelen, hogy briliáns taktikai elme vagyok, de azért ennyire mégsem. Érezhető, hogy Boris nem csal, ami ebben a műfajban külön becsülendő, azonban a tanulás még rá fér, ha megjelenéskor mindenkit le akar nyűgözni. Aztán könnyen meglehet, hogy még visszasírom ezeket a békeidőket, amikor majd a rabszolgasorba hajtott emberi faj Boris 2.0 világhódító ambíciójának súlyát nyögi.