Cars 3 - Driven to WinTeszt

Biztos vagyok benne, hogy senkinek sem kell bemutatni a Pixar csapat egyik legsikeresebb sorozatát, a Cars-t, azaz ahogy itthon ismerhetjük őket, a Verdákat. Idén került a mozikba a sorozat harmadik része, aminek apropóján elkészült a film játékadaptációja. Mentünk a programmal jó pár kört (szó szerint ugye), és ennek apropóján mesélünk az így szerzett tapasztalatainkról.

Mielőtt belecsapunk a lecsóba, jöjjön egy kis Verdák történelem. Az első rész (szigorúan szerény véleményem szerint) semmiben sem volt túl kiemelkedő, mégis hatalmas sikernek örvendett és letarolta a világot. A második rész már sokak szerint egy kicsit amolyan útkeresés volt, mivel szinte semennyire sem kapcsolódott az első részben megismert, kedves, versenyzős-romantikázós milliőhöz, ami az egész filmnek egy sajátos bájt adott. A harmadik rész (bár még nem láttam) állítólag visszatér a gyökerekhez és a főszereplő Lightning McQueen eléggé hullámvölgybe került karrierjét követi végig, ahol is a borzasztó sikeres versenyző sorozatosan szenvedi el a megalázó vereségeket az ifjabb, jobb, gyorsabb, modernebb generációtól.

A sorozat érdekessége, hogy a 2011-ben megjelent Cars 2: The Video Game, ahhoz képest, hogy egy animációs film adaptáció volt (ami valljuk be őszintén, ritkán jelent egyet a minőséggel), eléggé népszerűvé vált, köszönhetően annak, hogy egyszerűen jól csúszott. Ha nem is kapta volna meg a Cars licence-ét, akkor is simán megállta volna a helyét a mezőnyben. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy azért akkora konkurenciával nem kellett számolnia. Ettől függetlenül egy hiánypótló játék volt, ami igényességével és összetettségével méltán lett népszerű a játékosok körében.

Aki esetleg nem tudná, annak mondanám, hogy a „Driven to Win” - azaz a hármas számú film adaptációja - inkább egy Mario kart stílusú, körpályákon zajló, egymást jól kilökdöső és sarkokat levagdosó stílust képvisel, mintsem egy aszfaltszaggató, arcade NFS-et. Ennek megfelelően nem teketóriázunk túl sokat az első indítás után - az egész ötletes és még csak nem is túl hosszú tutorial és az azt követő, nagyon rövid sztorizás után, már indulhatunk is az első versenyünkre. A hagyományos, ki ér be előbb módon kívül van itt jó kis Battle Race, ahol a különböző színes dobozokból vehetjük fel a fegyvereket, amiknek a segítségével lehet esélyünk megnyerni ezeket a futamokat. Van a stunt Showcase, ami nem szól másról mint a levegőben repdesésről. Autónk eléggé unorthodox módon, képes ugrani, ami egy rámpával és egy kis turbóval megtámogatva egész decens magasságokat jelenthet. Ilyenkor a jobb analóg kar különböző irányokba való nyomkodásával, különböző trükköket tudunk végrehajtani és igazából így begyűjteni a nyeréshez szükséges pontokat. Személyes kedvencem a Takedown, ami olyan mint a Showcase, csak fegyverekkel. Nem szól másról a dolog, mint, hogy ki kell lövöldözni a hullámokban előttünk megjelenő autókat és így elérni adott idő alatt a lehető legtöbb pontot. Igazi agyatlan, laza, vicces kikapcsolódás ez ami néha nagyon pihentető tud lenni. Ezen kívül még van a szokásos döntsd meg a legjobb időt mód, ami pont annyira izgalmas mint a neve.

Autónk irányítása nagyon jó, teljesen azt csinálja, amit kérünk tőle és tekintve, hogy a játék teljesen meglepő módón már akár közepes nehézségi szinten is megfelelő kihívással várja a játékost, erre szükség is van. Egy úgy nevezett Hall of Fame falon tudjuk nyomon követni, hogy a rengeteg kis challenge közül miket teljesítettünk már. Ezek az egészen triviális, boostolj el két csíkot-tól a nyerj aranyat a legnehezebb bajnokságban-ig terjednek, amik garantálják, hogy hosszú ideig el fogunk szórakozni a játékkal.

A grafika bár a célnak megfelel, sajnos semmi kiemelkedőt nem nyújt; nem csúnya a játék, viszont nem fogja megváltani a világot. Az, hogy akár verseny közben is kommunikálnak, beszólogatnak egymásnak az autók egy remek dolog, ami nagyon megdobja a hangulatot. Ahogy haladunk előre, úgy tudjuk majd megnyitni az új versenyzőket és cicoma elemeket. Sajnos ez az a része a játéknak amúgy, ami fájóan le lett egyszerűsítve. Hiába nyitunk meg új autókat, igazából ezek csak skin-ek, nem fogunk velük előrébb jutni vagy könnyebben nyerni. Maguk a cicomák is mindenhol ugyanazok és nem adnak semmi plussz képességet vagy tulajdonságot.

Természetesen a helyén kell kezelni a Cars 3-at és nem rögtön bedobni a Forza/GT páros mellé. Először is van benne osztott képernyős co-op ami annyira ritka manapság, mint a fehér holló. Másodszor simán oda lehet adni a gyereknek bármikor egy kis versenyzésre, mivel semmi olyan nincs benne, amihez esetleg még túl kicsi lenne. Ha meg kidőlt a gyerek és az apuka még nem vette meg a Wipeout Omega Collection-t, akkor fel kell tenni a nehézséget hardra és garantálom, a „gyerekjáték” felnőttekké való szórakozássá avanzsál majd.