AereaTeszt

Amikor megláttam a friss megjelenések között az Aerea-t, egyből megjött hozzá a kedvem - a játékból készült előzetes screenshotok egy kedves, jópofa szerepjáték képét festették le, amely ráadásul sokat merít a Square Enix chibi-stílusú szerepjátékaiból is. A program június elején megjelent PC-ra (azóta a PS4-es tábor is megkapta a maga portját), és ez idő alatt volt lehetőségünk ránézni a játékra, amely nem rengeti meg az RPG piacot, de egy kis laza, tét nélküli szórakozást hozhat az érdeklődők számára.

Kifejezetten érdekes világot és kellemes alapsztorit vonultattak fel a Soedesco fejlesztői. Az Aerea levegő világában egy zeneiskola világába nyerhetünk bepillantást, ahol ifjú padavanként kell elindulnunk a kalandok útján, hogy megmentsük Aezir világát. Innentől teljesen szabvány RPG klisék következnek a zenesulis körítéssel megbolondítva. A kalandoraink is a zenei stílusuk alapján különülnek el egymástól - a négyféle hős lehetősége pedig előrevetíti, hogy a készítők komolyan alapoztak a négyfős kooperatív játék lehetőségére is. (Ezt sajnos nem állt módunkban kipróbálni belsős baráti körben - pláne, hogy együgyű módon csak lokális koopot támogat a program.)

Sajnos a sztori és a játékmenet sem igazán tud kibontakozni a program előrehaladtával. Mondhatni túl egyszerű marad a játék hosszú távon, ami két dolgot jelenthet: a hardcore szerepjátékosok nagyon hamar megunják majd a programot, a messzebbről érkezők (esetleg nagyon fiatal, gyerkőckorban leledző) játékosok viszont lehet pont a szimpla, könnyű és jól guruló alapok miatt fognak rákapni az Aerea-ra. A helyszínek eleinte jópofának tűnnek, a főnökök igazi arcok, és a zenei körítés is megkapó… A lelkesedő játékosokat viszont később az lombozhatja majd le, hogy a program meglehetősen száraz térképekkel, és nem egyszer a korábban kipucolt részekre való visszatereléssel (és az ottani feladatok újrázásával) akarja bebővíteni a menetidőt.

A művészeti stílus egyedi, akarom mondani egyedi módon merít a korai Crystal Chronicles játékokból, és ügyesen fűzi rá az egészre a klasszikus zenéhez köthető vizualitást (hangszerek formavilága, a központi világ méltóságos építészete…). A zenékről érdemes külön regélni: az Aerea kifejezetten ütős muzikális háttérrel bír, ami némileg ellensúlyozza a vizualitás egyszerűségét. A szimpla technikai teljesítményhez hozzá tartozik az is, hogy a játék hurkalén ketyegő pécécskéken is elfutogat, így a gyerek olcsó laptopja is alkalmas lehet a progi futtatására.

A neten eléggé vegyes értékelések keringenek a játékról - mi nem láttuk ennyire komornak a helyzetet. Egyszerű, olykor monotonitásba csapó játék az Aerea, de nem is akar több lenni egy kellemesen játszható, kooperatív lehetőségekre felkészített ARPG-JRPG keveréknél. A szívünk kicsit sajog, hogy a remek zenei alapötletekből nem sikerült erősebb élményt produkálni, de vannak olyan pillanatok, amikor pont, hogy megelégszünk a laza darálással, vagy az erős atmoszférával…