Total War - Warhammer 2Teszt

Total War - Warhammer? Nekünk kifejezetten tetszett az első epizód, de az elbaltázott DLC politika sokaknál kiverte a biztosítékot. Ezek után akaratlanul is gyanakvóan nézi az ember, ha szűk másfél évvel az Old World kálváriáját követően máris folytatás érkezik, méghozzá teljes áron. Elsőre rossznak tűnhet a TWW2 induló helyzete, valójában azonban a sorok között ott a becsülni való kanosszajárása a fejlesztőknek: ingyenessé vált közben a Chaos faj, levezetésnek egy alacsonyabb árú, ám vaskos Norsca DLC jött ki, valamint számos ingyenes tartalom látott napvilágot.

Persze az egész mit sem ér, ha most újra el akarják adni azt, amit egyszer már megvettünk. Spoiler alert: nincs így, a Total War Warhammer 2 egy korrekt és egyedi középső gyerek a szériában (aki ráadásul a közeljövőben a Mortal Empires projekt keretein belül összeolvad a bátyóval, mint egy protoss archon a szükség órájában… de erről majd később). Lássuk a miérteket.

Ha a valóságba kellene átültetni, akkor az Old World egy Európához hasonlító sandbox játszótér. A cél a hódítás, aminek forgatókönyve minden egyes játékkal más és más, a tempót pedig elsősorban a játékos diktálja. Tesztalanyunk ehhez képest nagyot váltott: New World lakossága lineáris koreográfiára táncol. Az események motorja a Vortex, egy High Elfek által alkotott mágikus örvény, ami a küszöbre parancsolja a Káosz erőit. Nyilván egy ilyen fegyver mindenki fantáziáját izgatja, ezért az összes itt élő faj - beleértve a négy választhatót is - magáénak akarja tudni. És itt kezdődnek a gondok.

Mechanikai szempontból ez azt jelenti, hogy az előddel ellentétben a menetrend igen feszes: a kényelmes építkezést és terjeszkedést felváltja a konstans háború és nyomás, valamint versenyfutás az idővel. Egyfelől velünk együtt riválisaink is rituálék formájában igyekeznek mindenki másnál előbb átvenni a hatalmat a Vortex felett, ami egy Warhammer világhoz hűen véres feladat: amíg a ceremónia tart, a Káosz erői (néha túlságosan is) váratlan helyeken bukkannak fel. Amire még rájönnek a versenytársak súlyos pénzekért verbuvált, meglepetésszerűen kotnyeleskedő seregei is. Az infrastruktúra kiépítése és a seregek toborzása / fenntartása költségesebb, mint valaha. Ebből következik, hogy a játékos „kénytelen” a jóval nagyobb számban jelentkező, de gyorsabban teljesíthető küldetéseket elvégezni, valamint a Heroes of Might and Magic-ből ismerős módon hajókázós kincskeresésre adni a fejét, hogy meglegyen a napi betevő. Nem utolsósorban ez minden fél részéről kisebb haderőt is jelent, ami megfontoltabb stratégiát követel.

Ha ez nem lenne elég, minden faj kapott egy-egy egyedi valutát. A High Elfek ezt kimagasló tulajdonságú hősök és fejedelmek felbérlésére használhatják, de ami sokkal izgalmasabb, diplomáciai szarkeverésre (értsd: nem csak saját frakciónk megítélését, de két másik közötti kapcsolatát is manipulálhatjuk) is bevethetik. A Skaven, avagy patkányarcék a jóval prózaibb étellel machinálnak: ha tele a rágcsáló has (az ellenség csontjairól lerágott hússal), akkor elégedettebbek, bátrabbak, lojálisabbak. Ezen felül elfoglalt városokat is egyből magasabb szinten vehetnek át némi husi fejében. A Dark Elfek rabszolgákat tartanak. Szerencsétleneknek már csak abból kiindulva is sok felhasználási módjuk lehet, hogy az egyik őket tartó frakció a sokatmondó Paráznaság Szektája névvel fut, azonban itt elsősorban gazdasági bónuszokra kell gondolni. Végül a Lizardman, azaz a pikkelyes hidegvérűek frakciója jön, akik mágikus háló kiépítésére képesek, amennyiben a városfejlesztést következetesen végezzük. Abba pedig bele sem kezdek, hogy a fajok és egységek mennyi új aktív és passzív képességet kaptak (igaz ugyanakkor, hogy mágia terén sok az újrafelhasznált elem). Ja, és a Total War történetének legbarátságosabb tutorialját hozták össze... ha valakit a lassú betanulás tántorítana el.

A fentiekkel le is zárnám az el sem kezdett vitát, miszerint a Warhammer 2 érdemi folytatás-e vagy sem.

Üröm az örömben, hogy a sok újdonság sok hibalehetőséget is rejt. Az egyensúly még finomításra szorul (bár messze nem rossz), de ezt jobb esetben a fejlesztők, „rosszabb” esetben a Warhammer 1-ben jelesre vizsgázott mod közössége minden bizonnyal megoldja majd (igen, rád nézek Radious). Grafikai ráncfelvarráson is átesett a program (nem mintha ilyen téren bármi szégyellnivalója lenne), ami bár a többségnél jobb teljesítménnyel is párosult, csinos beállításokkal a GTX 1060-amat alaposan megizzasztotta, kiváltképp a térkép nézetben. Ezek azonban mind apróságok, ennek ellenére az ítélettel bajban vagyok. Vagyis lehetnék. A korábban ecsetelt dinamikát ugyanis túl kötöttnek érzem, az első rész sandbox jellege sokkal közelebb áll a szívemhez. A jó hír viszont, hogy aki hasonlóan érez, annak a már említett Mortal Empires lesz a megoldás. Az első és második rész tulajdonosai ugyanis kapni fognak egy Old World és New World térképét ÉS játszható fajait egyesítő, szintúgy sandbox (tehát Vortex drámától mentes) játékmódot. A vérkecske jól lakik, a mágikus káposzta is megmarad… és ennyi nekem elég a boldogsághoz.