Total War: Rome II - Empire DividedDLC

Időszámítás után harmadik évszázadban járunk. (II.) Claudius császár regnálása alatt északról benyomuló germán törzsek és szakadárok kezdtek fosztogatni a szebb napokat is megélt Római Birodalomban. A probléma kezelésében kimagasló katonai teljesítményt nyújtott Aurelianus, aki nem egy hétköznapi "-anus"; a semmiből (értsd: paraszti származásból) kapaszkodott fel, minden egyes északi kutya felett aratott győzelmével fentebb kaptatva a szamárlétrán, ami végül egy jól megérdemelt császári titulussal zárult. Az instabilitás viszont megmaradt, és ez az Empire Divided, a sok éve megjelent Total War: Rome II friss (!) DLC-jének a mozgatórugója. Előbb a keleti, kleopátra-szindrómás Zénobia gondolta úgy, hogy ez a megfelelő idő a birodalomtól való elszakadáshoz. Majd hozzá hasonlóan a hírhedten arrogáns Tetricus is önállósodni kezdett, mint Gallia (utolsó) császára is erre az útra tért, mindketten kivívva ezzel Aurelianus figyelmét és haragját.

És fontos a történelmi kontextus, ugyanis (sajnos) ez a legfőbb vonzereje az aktuális Rome 2 DLC-nek. Négy évvel ezelőtt jelent meg az alapjáték, amiért a játékosokkal egyetértésben mi sem voltunk odáig. Azóta nagy utat tett meg: rengeteg fejlődésen és javításon esett át, amiben természetesen a mod közösség is komoly szerepet vállalt, sőt, a ténykedésüket megmentőnek sem túlzás nevezni. Ezt fejelték meg a fentebb vázolt felállással, ahol az összes érintett szereplő bőrébe belebújhatunk (tíz frakció, öt kultúra), valamint hoztak néhány mechanikai újítást, amik bár autentikusak, a kivitelezés végett korántsem olyan komoly tényezők. Ilyen például a banditák jelensége, ami a pénz és élelem áramlását csapolja meg birodalmon belül, kezelésük viszont unalmasan lineáris, és olykor nem is szükséges: épületekkel, technológiákkal, valamint kisebb seregek állomásozásával lehet elejét venni az enyveskezűeknek. Lényegében ugyanez vonatkozik a járványokra, azzal az értelemszerű különbséggel, hogy a pestis ellen nem érdemes katonákat küldeni. Minden frakció kapott egyedi épületláncokat, melyek egyszerre adnak és elvesznek valamit, valamint mellékhatásként kulturális / vallási befolyást hoznak magukkal, ezzel pedig a szektásodás jelenségét is. A technológiai fa, dilemmák és küldetések nem másokra, mint a főszereplőkre, illetve azok történelmi sajátosságaira lettek szabva. Vagyis aszimmetrikus a rendszer, inkább a múltat szem előtt tartva változtattak dolgokat. Ami finomabb falat, az az átdolgozott politikai rendszer, mely mindig is gyenge pontja volt a játéknak. És bár valóban tartalmaz üdvözülendő változtatásokat, még mindig nem elég meghatározó a narratívát illetően, frakciótól függően akár teljesen hanyagolható is (és itt most ne csak a germán törzsekre tessék gondolni). Jó hír viszont, hogy ez utóbbit mindenki megkapta a legutóbbi (18.) patch-csel együtt.

Ami viszont rossz hír az Empire Divided-nek, mert így eggyel kevesebb okot tud felmutatni a vásárlásra. Úgy érződik, hogy volt egy koncepció, miszerint egy konkrét, rövid de eseménydús időszakot pár szereplőre leszűkítve mutatják be, mégpedig új mechanikákkal. Azonban egyik elem megvalósítása terén sem voltak elég bátrak a hangsúlyt illetően (pl. miért nem lehet megépíteni Aurelianus híres, Rómát védő falát?), így elveszik az olyan ingyenes, de merészebb modok árnyékában, mint Radious, Pax Romana, vagy a Divide et Impera. Ahogy az sem tesz neki jót, hogy azóta egy minden szempontból minőségibb Total War - Warhammer is megjelent, így ugyanis az öregedés jelei hatványozottan látszódni kezdtek a római hirigen. Ajánlani tehát (a jelenlegi áron) kizárólag az igazán keményvonalas Rome 2 rajongóknak tudom, akiknek becsípődése a katonacsászárok kora. De talán még ők is jobban teszik, ha inkább modok terén nézelődnek, ha már elunták az amúgy jól megpakolt Emperor Editiont.