Nightmare Boy (Switch)Kapszula

Lehet lenézni a Dark Souls-t, meg vitatni a vitathatatlan tényt, hogy erős hatást gyakorolt a játékiparra, csak hülyeség. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy nagy tételben jelennek meg különféle produktumok, amelyekben többé vagy kevésbé, de ott van a Souls esszencia, vagy legalábbis törekvés szinten érződik az adott játékból a hatás. Szerencsés az az eset, amikor az alkotó megfelelően bontja elemeire a Souls receptet és végül úgy keveri bele az összetevőket a saját főztjébe, hogy nem valami ehetetlen kotyvalék lesz a végeredmény. A tavaly megjelent (idén év elején Nintendo Switch platformra is ellátogatott) Nightmare Boy sajnos nem büszkélkedhet el maradéktalanul eme acsívmenttel, ám mielőtt komolyabban a fejéhez vágnám a lesújtó erővel bíró húszfityingesem, azért vessünk rá egy kimerítőbb pillantást.

A Nightmare Boy egy metroidvania, beat'em'up-okat idéző harccal dúsítva. Kezdjük a pozitív, sajnos rövidebb oldallal: a játék meglepően igényesen néz ki (még akkor is, ha az animációk néhol kissé elnagyoltak), a karakterek és a világ összképe egészen bámulatosan fest. Rémálmaink mezeje egy groteszk és visszataszító, ámde gyönyörű világ. Akik fogékonyak az ilyenre, nekik már lehet ezért megéri végigjátszani (végigszenvedni - mikor hogy) a Rémálom Fiút. Merthogy - ezzel átfordulva a negatív pólusra - sajnos a harc átláthatatlan kín. Egyrészt minden egyes bevitt avagy bekapott találatnál beremeg a kép, ami rövid távon agyelfolyást eredményezhet, valamint egyszerűen képtelenség pontos inputokat bevinni. Főleg amiatt, mert a fiú mozgásaiból nehezen lehet eldönteni, hol fog bekövetkezni az ütközés, és ha be is következett valahol, nem mindig egyértelmű, hogy ki ütött először…

Meghintsük még ezt egy kis trial & error-ba hajló pályatervezéssel, Főnök? Persze, hadd szóljon: a háttér mintájában pompásan elrejtőző, villámgyorsan repülő beazonosíthatatlan objektumok, a platformmechanika gyengeségére (kiszámíthatatlan földre érkezés) aljasul építkező szörnyecskék és csapdák nem éppen azt az érzést inkarnálják a kedves játékosban, hogy „na, erre tudtam volna érdemben reagálni”.

Kár, mert a grafika, a vízió nagyon egyben van és a Souls elemek 2D-be építése sem az ördög játékszere. De, a Souls recept egyik legfontosabb komponense, hogy ha felruházzuk az ellenséget különféle szuper erőkkel, akkor a másik oldalon egy mély és jól használható harcrendszer alapjait fektetjük le. Ez a Nightmare Boy esetében sajnos félbemaradt. Reméljük, hogy a készítők a következő játéknál legalább annyi energiát fordítanak majd eme nem elhanyagolható tényezőkre, mint az impozáns látványra és a meghökkentő körítésre.

**keviny

5/10

*Nightmare Boy | Platform: PC, XO, Switch (tesztelt)

Kiadó: Badland Games | Fejlesztő:The Vanir Project

Megjelenés: 2018. január 16. | Ár: 10 EUR***