Ha létezik olyan műfaj, amit alaposan kiszipolyoztak az elmúlt években, akkor a narratív kalandjátékoké jó eséllyel ilyen. A Telltale olyan mennyiségben és ütemben árasztott el bennünket az epizodikus történetekkel, hogy feldolgozni is nehéz volt őket - talán nem is véletlen, hogy a legnagyobb rajongás nem is az ő egyik játékuk, hanem a Life is Strange körül alakult ki mostanában. Lényeg a lényeg: ha valaki unja már ezeket a játékokat, nem tudjuk hibáztatni érte, ha pedig egy fejlesztő "újoncként" szeretne betörni a piacra, akkor jobb, ha kitalál valamit... Mondjuk több "játékot" tesz a "kaland" mellé, mint ahogy a Big Bad Wolf tette a The Council-lal.
A The Council egy szigeten játszódik az 1700-as évek végén, ahol igencsak illusztris társaság jön össze Lord Mortimer meghívására, olyan történelmi alakokkal, mint George Washington vagy Bonaparte Napóleon. Ide érkezik meg hősünk, Louis de Richet is, aki édesanyja eltűnésének rejtélyét szeretné felgöngyölíteni: a cselekmény ennek megfelelően a nyomozás körül forog, és ahogyan azt sejteni lehet, igen hamar furcsaságok egész sorába botlunk - ez adja meg az alapját a történetnek és a játékmenetnek is.
Játékmenetnek bizony, hiszen ahogy arra korábban is utaltam már, a The Council sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a különféle játékrendszerekre, mint a legtöbb műfajbeli cím. A fókusz persze továbbra is a párbeszédeken és a válaszokon van, az egész azonban meg van fejelve egy részben stratégiai, részben RPG-jellegű szisztémával, ami jócskán hozzátesz az élvezeti értékhez. Louis 15 különböző képességet tud fejleszteni (pl. logika, történelmi ismeretek, nyelv stb.), melyek mindegyike más-más szituációban válik hasznossá, akár a nyomozást, akár a beszélgetéseket nézzük. Igen hasznos tud lenni például, ha el tudjuk olvasni a latin nyelvű szövegeket is, mint ahogy az is, ha határozott fellépéssel tudjuk kisajtolni egy karakterből a megfelelő választ. A legjobb az egészben az, hogy mivel számos irányba tudjuk fejleszteni hősünk képességeit (a játék elején kapásból választanunk kell három fő vonal közül), ezért maga a végigjátszás is sokféle szálon tud futni. Ami közös, hogy mindegyik karakternek megvan a maga erőssége és gyengesége, ezeket figyelembe véve (és kihasználva) tudjuk kisajtolni belőlük a jó válaszokat és reakciókat. A lényeg az, hogy mindig eltaláljuk azt a szerepet, amihez egyrészt megvannak a képességeink, másrészt pedig a párbeszédet is jó irányba terelik - emiatt a legtöbb beszélgetés lényegében egy egyszerű logikai feladványnak tekinthető. Emellett gyorsaságunkra is szükség lesz, hiszen az Opportunity-rendszer szó szerint pár másodperc lehetőséget ad arra, hogy kiszúrjunk valami gyanúsat a képernyőn az extra jutalomért (és persze infókért) cserébe.
Illúzióink ne legyenek, a sok-sok elágazás általában itt is mind ugyanoda vezet, hiszen a cselekménynek megvannak a kulcsmozzanatai, melyekhez mindenképpen eljutunk. Ugyanakkor vannak például kiemelt fontosságú beszélgetések, ahol egyrészt limitáltak a hibázási lehetőségeink, másrészt pedig válaszaink hosszú távon is befolyásolják a történéseket, illetve a karaktereket. Hogy ez utóbbi mennyire mélyen ivódik bele a játékba, az persze csak hosszú távon fog kiderülni, az első epizód alapján azonban több mint ígéretes a The Council játékmenete, ahol a párbeszédek nemcsak izgalmasak, de szórakoztatóak is.
Ha már szóba került: a párbeszédek más értelemben is lehetnének szórakoztatóak, de sajnos nem azok. A The Council szövegei - a műfaj általános elvárásaihoz képest - meglehetősen gyengén vannak megírva, olykor még a XVIII. századi közegbe sem passzolnak igazán, ráadásul az őket előadó színészek sem tudnak javítani rajtuk, hiszen a szinkronok meglehetősen felejthetőek, Louis például minden értelemben igencsak egyhangú lett. Vizuális szempontból már elégedettebbek lehetünk a körítéssel: a karakterdizájn stílusa, illetve a komplett miliő sajátos hangulatot biztosítanak a The Councilnak - kár, hogy az előadásmód csalódást keltő, hiszen mégiscsak ez lett volna a fontosabb.
Egy epizód alapján nyilván nem illik verdiktet mondani, így a The Mad Ones alapján egyelőre mi is annyiban maradnánk, hogy a The Council egy üdítő megközelítése a műfajnak, ahol a "narratív kalandjáték újragondolva" mottónak tényleg van alapja. A Big Bad Wolf alkotásában a "nyomozós kalandjáték" szóösszetételnek tényleg ott van mindhárom eleme, és pont ez az, ami miatt változatos és szórakoztató élményt nyújt. Elégedetten várjuk a folytatást!
7 / 10
***The Council - Episode 1: The Mad Ones | Platform: PC, PS4 (tesztelt), One
Kiadó: Focus Home Interactive | Fejlesztő: Big Bad Wolf
Megjelenés: március 13.***