Total War: Warhammer 2 - The Queen & The CroneDLC

A Total War: Warhammer 2 ezúttal nem faj, hanem Legendary Lord DLC-vel jelentkezik. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a Nemes Elfek (High Elves) és a Sötét Elfek (Dark Elves) kapnak egy-egy emblematikus vezért, akik mellé új egységek, hősök, képességek, tárgyak, küldetések (huh), és nem utolsósorban a kampány térképes aspektusát felrázni hivatott mechanikák járnak.

Alarielle a jelenlegi, 11. királynője az Ulthuan szigetén régóta tanyázó Nemes Elfek birodalmának. Bár ehhez a státuszhoz ragyogó megjelenése már önmagában elég indok lenne néhány civilizációnak, de nem az Asurnak: puszta érintése száműzi a démonokat, lábnyomai mentén pedig szárba szökken az élet. Ja, és egyszer az egész fajt megmentette a kipusztulástól. Nem csoda tehát, hogy népe egyenesen imádja, ereje pedig a csatatéren, illetve azon kívül egy istenével vetekszik, amiért Isha (a termékenység és a természet istene, az Elf hitvilág ősanyája) emberi megtestesülésének sem túlzás nevezni. Ez a játékban emígyen fest. Vegyes, két iskolából (Life és High) összeollózott varázslat paletta, ami természetesen nagy hangsúlyt fektet a gyógyításra. A térképen nyomában public order bónusz fakad, amennyiben pedig egész Ulthuan Nemes Elf fennhatóság alatt van, tovább erősödik a frakció. Ennek ellenkezője történik, ha a szent földre egy Káosz szülötte akár csak a lábát is beteszi, vagyis érdemes vad patrióta módjára védeni a szigetvilágot. Két új egység kapott helyet, akik sajnálatos módon mind íjászok. Azért sajnos, mert ezekből az Elfeknél már eddig sem volt hiány, a háttérirodalom pedig szolgáltat ennél egyedibb egység ötleteket is. Igaz, a Sisters of Avelorn a királynő elit testőrsége, így gyakorlatilag megkerülhetetlenek voltak, mágikus íjaikkal és nyilaikkal pedig vizuálisan is feldobják a csatákat (és közelharcban sem olyan esetlenek, mint a többi szakmabeli). A Shadow Warriors - ahogy nevük is sejteti - a távoli harcmodort rejtőzéssel fejelik meg, ami taktikailag ugyan érdekes, de nem tartalmaz semmi olyat, amit mástól, máshol már ne láttunk volna. És bár vadonatújnak nem mondhatóak, de a természet jegyében, az Erdei Elfeknél már látott faemberek (Dryad, Treekin és Treemen) is csatlakoztak a nemes ügyhöz, melyek kellemes pluszt nyújtanak a közelharcban. Új hősként a Handmaident kaptuk, akik Alarielle titkos ügynökei, térképen manipulációval, csatában pedig, igen, kitaláltátok, kiemelkedő íjászattal.

Crone Hellebron nem meglepő mód mindennek az ellenpontja. Egy szó szerint vérszomjas, szadista, nárcisztikus, megalomán banya (nem én mondtam, ő aggatta magára büszkén ezt a jelzőt), aki a pórnép előtt gondosan elzárt szépségápolási és életmód life-hack nagy tudója és gyakorlója. Meggyőződése ugyanis, hogy rabszolgák százainak, ezreinek vérének kiontásával örökre megőrizheti jó alakját, illetve félelmetes erejét. És nem is téved nagyot. Az alkalmi vérfürdő partik nem csak őméltósága kedélyét javítja, de az egész népét, vagyis gondoskodni kell a friss húsról, ami rendszeres fosztogatásra és portyázásra kényszeríti a játékost. Már csak azért is, mert telhetetlen királynő létére mindig rá akar licitálni az előző rituáléra, ami még több önkéntelen donort követel. Ha ez nem lenne elég, minden ilyen alkalommal harcosokkal telik meg a bulijáratként funkcionáló Blood Voyage hajó, amit bár szövetséges AI irányít, célpontokat azért van lehetőség adni számára (anélkül Ulthuan felé veszi az irányt), amennyiben pedig a Nemes Elfeket sikerült kiirtani, már manuálisan is vezérelhetővé válik. Egységek terén itt már jobb a helyzet: a Sisters of Slaughter ostoros dominák alakulata, akik kellő hatékonysággal tartják fel az első sorban érkezőket, kiváló célpontokat biztosítva ezzel a faj szignatúrájaként is ismert hátba szúrásnak. A Doomfire Warlocks ennél is merészebb, akik egy átokkal, és egy, a hősöket már korai szakaszban zaklatni képes varázslattal keserítik meg a másik fél életét. Kinézetre is kellően őrültek, közelharcban pedig lila energianyalábokat dobálnak, ami megint csak egy egyedi látvány a harcmezőn. Új hős nincs, azonban Lord igen, ami hiánypótló a Sötét Elfeknél: varázslónők, azaz Supreme Sorceress-szek, akik öt iskolából kerülhetnek ki (Fire, Dark, Shadows, Beasts és Death). És hogy Crone Hellebron maga mit nyújt? Kínt, agóniát, szenvedést! Páratlan kézitusában, lényegében egyszemélyes hadsereg. Egyedi képessége, hogy (elég pofás) vérfelhőt idéz, amitől katonái vérszemet kapnak (még szép) és megnövekedett harci értékekkel irányíthatatlan tombolásba kezdenek.

Végül, de nem utolsósorban bármelyik Elf felveheti Khaine kardját (némi erőfeszítésért cserébe persze), ami minden korábbi tárgynál erősebb, és stílszerűen kétélű. Mert bár hatalmas passzív bónuszokat ad, aktív képessége pedig csatákat dönthet el, idővel hordozóját is megrontja. Mi több, valóságos célponttá válik, hiszen nem csak hogy látni lehet a térképen, de bármelyik fajjal el is bitorolható. Bár nem egy eget rengető mechanizmus, de jópofa plusz, ami potenciálisan tovább kuszálja a frakciók közötti szálakat.

Elsősorban azoknak tudom ajánlani a The Queen & The Crone-t, akiknek a Sötét és Nemes Elfek a kedvenceik (és főleg az előbbi), az eddigi Legendary Lordjaikat pedig már rongyosra játszották. Vannak benne izgalmas, és kevésbé kreatív ötletek egyaránt, de azok jól kivitelezve. Ha nem is vásárolja meg az ember, attól a kampányban még helyet kapnak, ráadásul a megjelenéssel együtt egy Nemes Elf Legendary Lord (Alith Anar), és egy Tomb Kings egység (Bone Giant) is érkezett teljesen ingyen, ami több mint korrekt. Egy jóindulatú, de néhol ötlettelen DLC rajongóknak címezve, a nem fizető játékosoknak pedig egy igen nagyvonalú gesztus, amire képtelenség haragudni.

*Total War: Warhammer 2 - The Queen & The Crone | Platform: PC (tesztelt)

Kiadó: Sega | Fejlesztő: Creative Assembly

Megjelenés: 2018. május 31. | Ár: 7,5 €*