Yoku's Island ExpressTeszt

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol egy hatalmas szörnyistenség éppen felkelthetetlenül, horkolva húny, volt egyszer egy postamester. Ez a repülő őshüllő egyszer csak úgy érzi, hogy valami komoly galiba fenyegeti Mokumana sziget nyugalmát, és előrelátóan, bár nem túl hősiesen elmenekül a helyszínről. Közel sem minden tudását, csak a sziget egyetlen aktívnak tűnő foglalkozását, a postásmesterséget hagyva főszereplőnkre, Yokura.

Belegondolva kicsit mélyebben a sztoriba, a postások a valóságban is sok érdekeset láthatnak, valószínűleg nem olyan egyhangú a melójuk, mint elsőre gondolnánk. Mint a tenyerüket, úgy ismerik az utcákat, bejárásuk van a legtöbb társasházba, tudják, melyik sarkot érdemes elkerülni vagy melyik „harap a kutya” jelzést kell komolyan venni. Nekünk sem lesz könnyebb dolgunk kerekerdő zugait járva! Sőt, lehetetlen kalandok, megannyi, a valóságban vagy csak a képzeletben létező apró és óriás teremtmény küldeményét kell kézbesítenünk, és emellett a lénykert egyéb ügyes-bajos dolgai is ránk hárulnak. Reszkető nyuszikák, rózsaszín gumimaci lények, hegymászó mormoták kérnek bennünket mindenfélére. Arra ("a postás csinálta!" elcsépelt poénra gondolok) és mosógépszerelésre mondjuk pont nem, de azért így is elég változatos a task paletta. Gyakorlatilag minden fűszálon és bokorban történik valami, talán egy kicsit túl sok minden is.

Ha már itt tartunk, a főszereplőnket csak bogárként (beetle) szólítja mindenki, és elég is ennyiben maradnunk. Pontos rovartani besorolásra mi nem tennék kísérletet, már csak azért sem, mert elsőre egy hangya-katica-krumplibogár lárva hibridre gyanakodtunk, majd megpillantva a testéhez elválaszthatatlanul láncolt, eredetileg fehér golyócskát, a ganajtúró-félékhez lapoztunk a rovarhatározóban. És a készítők szándéka szerint jó helyen is jártunk.

A lény ezzel a kis golyóbissal mozog együtt, ez továbbjutásunk és sikerünk kulcsa. Bár a golyó kihasználtsága kicsit talán ügyetlenebb, mint amennyi lehetőséget rejthetne magában, de azért kellően látványos mozgáskombinációkra képes, és a lényeg, hogy átsegít a nehéz helyzeteken. Egy idő után az erre tapasztott vércsigák vagy a kis sarjadék teremtmények (sootlingok) lesznek a kulcs az ízeltlábunkban az eltorlaszolt járatok berobbantásához, és a horizontális mellett a vertikális mozgási irányt is lehetővé teszik. Ez nem semmi megkönnyebbülést jelent a poroszkáló piciny bogárka számára és persze számunkra is, akik a sziget legapróbb teremtményével történő könnyű azonosulást követően valami igazán nagy teljesítményre vágyunk a játék elejétől kezdve.

A játék felpörgető újdonságát a flipperrel kombinált pályarészek jelentik. Igen-igen, a galacsinunk ezen a ponton új értelmet nyer flippergolyó formájában. Ezen szakaszok teljesítése az egyszerű gyümölcspont gyűjtögetés mellett újabb útvonalak megnyitását is jelenti. Az ügyes rávezetésnek köszönhetően nem túl gyakorlott, sőt, kimondottan ügyetlen flipperes (pl. én) pár, mesébe nem nagyon illő káromkodást követően túl tud lendülni még a nagyobb kihívást jelentő részeken is, miközben nem vész el a szokatlanul használt megoldás varázsa.

Yoku szigete minden nehézség és aggodalom ellenére csöppet sem kelti a kilátástalanság érzetét. Mindig van hova tovább, és ha nem is az éppen legutoljára kapott küldetést, de egy jóval korábbit biztosan teljesítünk a soron következő teremtménnyel történő csápolás során. Sosem érezzük magunkat elveszve, tanácstalanul bolyongónak. Nincsenek beragadt golyók és fennakadt flipper karok sem, a játék nem hagy magára bennünket. Köszönhető ez a hatalmas bejárható térnek és a rengeteg küldetésnek, melyek jelentős része inkább csak fűszer a levesünkben.

A fő történéseket nehezebb lenne szem elől téveszteni - annak ellenére, hogy a térkép nem feltétlenül tud mindig igazi segítségünkre lenni. A kézbesítések és egyéni szociális problémák azonnali kezelése, az A-ból B-be való eljutás olykor valóban vontatottnak tűnhet, amit nem könnyít az ezek között húzódó, egy kis bogárnak pláne eszement távolság sem. (Azt mondja a készítő, hogy ilyen egy vérbeli beetlevania.) Kalandunk során azonban megnyithatók a gyors utazást biztosító ún. méh-vágányok (beeline), amik az egyes pályaszakaszok között szárnyakat adnak a kis túrókánknak.

A játék bogarasságában ott rejlik annak igazi szépsége is. Mint a sziget új postása, nem kevésszer kapunk először negatív kommentet a lakópajtásoktól, majd miután bizonyítottunk, elnyerjük bizalmukat. Az sem utolsó szempont, hogy bár bele-belegabalyodhatunk a missziókba és a térbe, mindeközben tökéletesen belefeledkezhetünk a csodálatosan létrehozott pályadizájnba. A Yoku's Island Express minden apró részletének felfedezésébe, és természetesen a flipper szakaszok hagyományos, asztalszerűen leválasztott porcióinak élvezetébe is.

mackóné :)