Az 1994-ben megjelent Shaq Fu-ra manapság szokás ilyen könnybe lábadt szemes gyönyörűséggel visszagondolni, hogy de rég is volt, meg milyen szép is volt és amúgy nem is volt az olyan rossz!
Törjük hát le a nosztalgia mézes-mázos nyúlványait, DE! Annyira rossz volt a játék, hogy szinte el sem hisszük. Már igazából akkor sem számított egy nagy eresztésnek, 24 évvel később pedig pláne nem. A Shaq fu: A Legend Reborn egy indiegogo-n indított projekt volt, aminek sikerült összeszednie a kért összeget, hogy minden platformra megjelenhessen. A fejlesztők bár jó pár évig készítették a játékot, tudták tartani az ígéretüket, így idén júniusban sikeresen meg is jelentek szinte minden elérhető platformra.
A formulán változtattak egy kicsit így az 1:1 ellen harcot a második rész már teljes egészében egy beat 'em up stílusra cserélte, természetesen Shaqqel a főszerepben. Aki ebben a részben egy kínai árvát játszik, akit magához vett egy kung-fu mester és megtanította mindenre amit csak tudott. (Pff.) A történet szerint Shaqnek be kell váltania a próféciát, ami szerint ő a kiválasztott. Ez azzal jár, hogy le kell győzni a föld szinte összes celebritijét, akikről kiderült, hogy démonok és mindenféle csúnya eszközzel tartják az emberiséget egy egysejtű szintjén. Ránk hárul hát a feladat, hogy megmentsük őket. (Micsoda nagybetűs Trash! - macko)
Maga a játékmenet egy borzasztóan leegyszerűsített "jobbra menős" ütöde, ami bár teljesen jól néz ki, viszont pontosan annyira egyszerű mint az uralom alatt tartott emberiség IQ-ja. A sima ütögetésen kívül van 3 extra támadásunk és ennyi. Nagyjából 3-4 óra alatt végig lehet menni minden pályán és utána semmilyen motiváció nem marad, hogy újra nekiálljunk a játéknak. Maguk a harcok elképesztően repetatívek, a boss összecsapások is általában egy könnyen kiismerhető mechanikára épülnek, utána meg csak jön a szokásos ész nélküli gomb nyomkodás. Amúgy kapunk itt Paris Hiltont, meg rasszista Mel Gibsont és természetesen Donald Trump sem hiányozhat, hiszen elég sok minden róla szól így 2018-ban.
Az egyetlen dolog ami talán megmenti a játékot az a humor. Nagyon gyakran használ öníróniát a Shaq Fu. Például utalnak rá, hogy tisztában vannak vele, hogy elég rövid a játék és, hogy mennyire király lett volna egy co-op mód. Sajnos ez azért eléggé karcsú így, valamint eléggé szubjektív is, hiszen ami az egyik embernek vicces az a másiknak egy erőltetett valami. Én ettől függetlenül egész jól szórakoztam ez alatt a pár óra alatt, viszont a 20 dolláros árat egy kicsit talán soknak tartom a játék jelenlegi állapotában. Ha esetleg veszik rendesen és lesz hozzá tartalmat is nyújtó DLC akkor egy kiegészített kiadás sokkal jobb dealnek tűnik mint amit most kapunk a pénzünkért. Aki tudja próbálja ki, hátha rákattan, mindenki más várjon még vele egy kicsit, hátha lesz ez jobb, vagy olcsóbb is.