SNK Heroines: Tag Team FrenzyTeszt

Amikor az SNK Heroines: Tag Team Frenzy a kezem ügyébe került, nem is néztem igazán utána, hogy mire vállalkozom. Szinte feltétel nélkül örültem meg annak, hogy egy újabb jópofa, színkavalkádot árasztó Switch címet tesztelhetek; aztán ami eleinte mókásnak és a szokásos komor bunyóhoz képest felhőtlen ökörködésnek tűnt, az rövid idő alatt fárasztóvá vált. Pedig a legutóbbi King of Fighters epizód után játszódó Heroines nem egy rossz verekedős cucc, de a kreténséget és az cickókat kicsit túltolták azért a fejlesztők.

A KOF torna női karaktereit (és Terry Bogard nővé változtatott alteregóját) egy misztikus pofa összetereli egy kúriába, ahol a misztikus bábmester felügyelete alatt egymásnak esnek az egyre kevesebb textilt hordó SNK amazonok! Az egyszerű és helyenként igencsak elborult sztori messze nem a legérdekesebb része a játéknak. Az izgalmakat még csak nem is a szexista ábrázolásmódban, sokkal inkább az egyszerűségében is ötletes mechanikákban kell keresni. A játékmenet baromira szimpla, vannak kis és nagy támadások, külön gombra jön elő a védekezés, és a klasszikus speckók elsütéséhez sem kell egy gombnyomáson túl sokat varázsolni. Ami viszont ezt a rendszert megfűszerezi: a tag team, az álom finisher és a tárgyhasználat lehetősége.

A tag mód természetesen arról szól, hogy a főhősünk mellett (Ugye te is félreolvastad…? - A szerk.) egy behozható „support” karaktert tarthatunk a háttérben, közös HP tartalékkal, de külön regenerálódó speckó csíkkal. Amikor a speciális támadásunkat jelző sávunk potens állapotban van, akkor süthetjük el az álomzúzó attakot. Mivel csak úgy, a HP csík leszivatásával nem üthetjük ki az ellenfelet, ezért van szükség a záró támadásra. De ezt sem akármikor tudjuk ám bevetni: meg kell várni, amíg az ellenfél HP-je a piros sávba kerül, és még jobb, ha azon belül esetleg be is kábul. Ha ilyenkor betalálunk az álomdurrantással, akkor van tényleg vége körnek. Ezt, és a regenerálódó karaketerünk lehetőségét keverő játékmenetnek a lényegét megkavarja még a pályán előbukkanó tárgyak felszedésének és elsütésének a lehetősége, ami további egyedi ízt ad a rágógumi illatú bunyónak.

Mint a fentiekből kiderülhet, a játék nem feltétlenül a hardcore játékosok számára készült. Könnyű hozzáférhetősége miatt akár a random MondoCon látogató is pillanatok alatt belejöhet a bunyózásba, a Switch pedig kifejezetten passzentos platformnak bizonyul a játék stílusát figyelembe véve. Technikailag a PS4 verzió jár rosszabbul a Switch kiadáshoz képest - az utóbbival a játék meglepően gyors és látványos grafikát pakol ki mind dokkolt, mind a kézben tartott kijelzőre. Nagygépen a vizualitás viszont már kevésnek tűnhet 2018-ban. A program fő problémája, hogy a kicsit sekélyes mivolta mellett fittyet hány a nyugati közízlésre is - itt minden a cicikről, az (el)rajzolt combokról és szikrázó szivecskékről szól. Ez eleve leszűkiti a befogadásra képes közönségét itthon, és a sok diridári tényleg fárasztó lehet azok számára, akik csak úgy bunyóznának egy jót az SNK/KOF vonalon. Ha ezt félretesszük, az SNK Heroines: Tag Team Frenzy ideig-óráig szórakoztató, utána viszont az embernek nem sok ingerenciája van visszatérni a csajok közé sziporkázni. Rózsaszín szomorúság.