Sony Playstation ClassicPróbakör

A Sony, mint a 32-bites korszak úttörője, nem szeretne lemaradni az újra előkapott retro masinák hullámáról. A Nintendo ugye kétszer is ellőtte ezt a petárdát, a Sega vállalat MegaDrive gépeit külsős cégek melegítik fel újra és újra, de az Atari és a C64 neve is újra felbukkant, apró, gusztusos és gyűjtői terméknek sem utolsó „mini” kiadások dobozán. 2018 karácsonya előtt jön a kicsinyített PS is, nekünk pedig lehetőségünk nyílt egy jó hónappal a megjelenés előtt kipróbálni a Classic ketyerét, amely teljesen szépen idomul a fenti sormintába, ráadásul a szoftverek tekintetében is „generációt” lép a korábban látott mini-retrógépek tekintetében.

Első és legfontosabb kérdés, amin nagy valószínűleg a Nintendo is elmélázott az N64 Mini visszatartott koncepciója előtt: a korai, kezdetleges 3D játékok vajon mennyire állják meg 2018-ban a helyüket? A PS Classic nyilvánvalóan ezekre a programokra helyezi a hangsúlyt, mai szemmel pedig a korai 3D-s PS címek meglehetősen darabosnak (urambocsá' rusztikusnak) tűnhetnek. És tűnnek is sajnos. Nem a 3D grafika minőségével van a baj - ezt a PS Classic szinte tökéletesen reprodukálja, mindenféle újraskálázási műtermék nélkül. Amit látsz az a szép emlékek szinte pixelhű reprodukciója. A gond abban rejlik, hogy egyes játékoknál öles input lag nyeszeteli az élményt, máshol a maga korában nem meglepő 25 FPS alatti képfrissítés értékek vonják fel a szemöldököt, a játékok egy része pedig önmagukban nagyon-nagyon rosszul öregedtek. Sokkal macerásabb a GTA első epizódjának tank irányításához visszaszokni, mint például a pixelgazdag, de frame-pontos 8-bites retró játékok kezelését megszokni. Nagy élmény a Destruction Derby-t elindítani, de körülbelül 5-10 perc alatt kimerül a nosztalgia érzés, utána csak a csodálkozás jön, hogy a Reflections mekkorát fejlődött később a Driverhez vezető úton. A programok másik fele ugyanakkor jól állta az idő próbáját, ezek még így retrózás közben is hosszantartó örömforrások lehetnek. Az MGS még most is megáll a lábán, a Ridge Racer Type 4 a viszonylagos lassúsága ellenére is mágikus felhővel borítja be az ember tudatát, de a Mr Driller játékmenete sem kopott túl sokat az évek során. Amit kapunk így szoftveresen: egy érdekes 32-bitből reszelt csalamádét, ami rengeteg érdekességet, magasztos retro visszaemlékezést és sajnos olykor erős pofáraesést fog szolgáltatni. Az input lag kérdése amúgy kifejezetten izgalmas technikai vonatkozás. A próba alatt használt Sony televízió game módja bizonyára minimalizálja a problémát, gyanúnk szerint a játékok eleve így működtek annak idején. A jelenség ugyanis emulált szoftverről-szoftverre változott, ezzel is bizonyítva, hogy valószínű nem a keretrendszerrel van a baj.

Mint a mellékelt képeken is látszik, a gép baromi jól néz ki. Nem sokkal nagyobb, mint egy rPi masina, emellett simán hozza a gyűjtőknek becélzott minőségi szintet. A kontrollerek USB-vel működnek (arra számítsatok, hogy csak a saját, analóg nélküli irányítót fogja szeretni a ketyere), így nincs „rövid kábel szindróma”, amit a Nintendo a saját képére formált I2C szabvány miatt volt kénytelen tartani. Az irányító stabil, nosztalgikus és a gombok is megfelelő minőségűnek tűnnek. A gép HDMI-vel fog a televízióhoz csatlakozni, de a natív felbontás „csak” 720p lesz, így sem a főmenü, sem a saját felhasználói felület nem ér fel mondjuk a PS4 tükörsima UI élményéhez. Apropó főmenü: a PS Classic sajnos elég snassz, színtelen-szagtalan szoftveres központtal van felvértezve, amelyből egyelőre teljesen hiányzik a gép brand-nosztalgiáját megcélzó báj, vagy a régi reklámokat, manual-képeket. Nincsnek digizalizált kézikönyvek, galériák, és a 4:3-as játékok esetében hiányoznak a fekete sávokat kitöltő wallpaperek, képarány módosítók, esetleg CRT/simító szűrők, amelyekkel fokozható lett volna a vizuális hatás. Hogy miért hiányoljuk ezeket? Nézzétek meg a Sega vagy a Capcom újrakiadásait, ahol ezek mind alapvető szolgáltatások.

Úgy néz ki, hogy a karácsonyi szezon előtt a Sony Playstation Classic ideális ajándék lehet magunknak, vagy gyerekkori PS-bajtársainknak! Nagyjából másfél-két dobozos játék áráért simán kaphatsz majd egy gyűjtői minőségű kütyüt, amin a Sony Playstation korszak válogatott emlékbonbonjai vannak felsorakoztatva. Ezek között persze van álomízű trüffeles és savanyú mazsolás is, de a vegyes kiszerelések már csak ilyenek. Mivel az ár a megfizetehető kategóriára lesz belőve, ezért szemetek legyen a pályán! Természetesen minket is kövessetek - a megjelenés környékén, a végleges masina preparálása után mi is jelentkezünk majd egy bővebb tesztlabor-jelentéssel!