Suda Goichi annak az irreális jelenségnek valóságbéli manifesztációja, amikor valaki villámgyorsan mászik meg egy meredek hegyet, majd ezt követően szép lassan lebukdácsol rajta. Doing-doing-doing. Ahhoz ugyanis kétség nem fér, hogy a 2005-ben Gamecube-on és Playstation 2-n megjelent Killer7 a maga különcségével és bámulatosan beteg, szürreális szettingjével a legnagyobbak közé repítette Sudát, ám ezt az eredményét soha többé nem tudta megismételni. (És ahogy elnézegetjük a Travis Strikes Back videóit, talán ezúttal sikerül majd még mélyebbre érkeznie, de ne legyen igazunk!)
No, már kellőképp körbeudvaroltam, lássuk mihez tudnám hasonlítani a Killer7-t… Hát úgy igazán semmihez. Tényleg. De hogy mégse maradjon ennyire megfoghatatlan: képzelj el egy railshooter-t, amelyben a karaktered mozgatását és forgásirányát kontroll alatt tartod, szóval a pályákon szabadon járkálhatsz fel és alá - már amennyire egy kötött pályán szabad lehet az ember. Ebből kiindulva vannak felfedeznivalók, kalandelemek, elágazások, továbbjutáshoz szükséges feladványok. Van fegyvered, amit természetesen használni is kell, hiszen bérgyilkos vagy, méghozzá hírhedten a legkeményebb. De el is kél az uborka a nadrágba, ugyanis a sakktábla másik oldalán a világot fenyegető Kun Lan nevű terrorista mumus terpeszkedik, kezében pedig a vírus, ami az embereket Heaven Smile-á változtatja! Ez pedig nem ám valami mosolygós mormon-gyár, hanem önmagukat simán felrobbantó kamikáze bárányok, ráadásul láthatatlanok is! De ne csüggedj: Harman bácsinak (ő a főszereplő) van hét személyisége, akikké bármikor át tud változni. Értsd: fizikai testet öltenek a benne szunnyadó gyilkosok, akiknek különleges képességeik is vannak és természetesen egészen eltérő személyiségek. Például Dan Smith egy colt-al rohangáló agresszív őrült, Mask de Smith egy mexikói birkózó, aki rakétáival ki tudja robbantani a gyenge szerkezetű falakat, Kaede Smith pedig egy depressziós nő, akinek speciális képessége, hogy fel tudja vágni az ereit! A képességek és a Smith-ek statjai pedig fejleszthetőek, amihez vér fog kelleni: ezt pedig - jól sejted - az ellenfelekből fogjuk kinyerni. Yummie! Harman nevében!
És hogy milyen érzés 2018-ban játszani a Killer7-t? Olyan, mint feléleszteni egy régi gépet: eleinte csikorogva-nyikorogva mozdulnak meg a fogaskerekek, felszáll a por ami az évek során rátelepedett, ez pedig kellemetlenséget okoz. Majd ahogy elindul és nagy nehezen belerázódsz, beletanulsz - érdemes Harman szobáiban meghallgatni Iwazaru (latexruhában és szopóálarcban tetszelgő segítőnk, akit természetesen mi nyírtunk ki) intelmeit - onnantól minden tisztább és szárazabb. Illetve: ha fogékony vagy az éteri szürrealizmusra ahogyan az találkozik a nihilista punk attitűddel, akkor jó eséllyel imádni fogod, amennyiben az előbbi hallatán húzódik a szád, akkor gyaníthatóan nem.