Achtung! Chtulhu TacticsTeszt

A Gamescom egyik nagy visszatérő sztorija az Achtung! Chtulhu Tactics bemutatója és annak leszervezése volt. Már a játék neve szavatolja a produktum érdekes mivoltát, és bármilyen kocka közegbe bedobod ezt a címet (Olvasd csak fel hangosan!), garantált lesz a tömeges érdeklődés. A második világháborús időszakban játszódó taktikai játék az X-Com széria stílusát próbálja továbbvinni, az alapokhoz pedig hozzákeveri a Lovecraft által felállított mythos sötét univerzumát. Maga az „Achtung! Chtulhu” világ egy önmagában is létező szerepjátékban debütált, a korábban megjelent nagygépes változatok után pedig a Tactics Switch kiadása került a kezeink közé.

Gyorstalpalóként: aki nem játszott még X-Com játékkal -> körökre osztott harcokkal, négyzetrácsos terepen kell előrenyomulnunk a különböző speciális képességekkel felvértezett osztagunkkal, miközben a terep, a fedezékek és a skilljeink lehetőségeit kihasználva kell taktikusan feldarabolni a CPU osztagait. Ebben a játékban a nácik egy speciális okkult csapatával szállunk szemben az Ardennek erdeinek közelségében. A jól ismert vassisakos katonákat azonban gyorsan váltják majd a nem evilági rettenetek, és a szokásos fegyverek mellett a varázslatoknak is egyre nagyobb szerepe lesz a harcokban. Karaktereink szintet lépnek, pajzsként „szerencsét” használnak (ez fogy el, mielőtt a HP-be marna az ellenfél sikeres támadása), és új játékelemként bejön a Lendület/Momentum rendszer is a képbe.

Néhány támadást nem a szokásos akciópontunkkal, hanem az idővel feltöltött, vagy az agresszív játékkal bedurvított Momentum Pontjainkkal süthetünk el. A pontoknak köszönhetően pedig olyan extra lehetőségekhez jutnak karaktereink, ami megfordíthatja egy-egy kör végső kimenetelét. A mechanika remek és érdekes újdonságként hat a speciális zsáneren belül. Ugyanez igaz a háborús ködre, amiben adott esetben már felsejlenek az ellenfelek, de fekete masszaként. Nem tudhatjuk tehát, hogy egy Shoggoth vagy egy Nachtwolfe rohamosztagos gubbaszt a szikla mögött, csak azt látjuk, hogy valami mocorgás van a távolban.

Térjünk rá a negatívumokra. Sajna a sztori elég sovány, egy ilyen koncepció simán megérdemelne egy nagyszabású narratívát. A grafikai is ergya - mondjuk ki, baromira buta és darabos látvány fogad minket Switchen, az amúgy sem túl színes eredeti játék vizualitásával összevetve a látottakat. Valahogy a Switch ezen a téren legfeljebb a kötelező minimumot hozza. A HUD és a menürendszer is mintha egy 1999-es PC-s játékból köszönne vissza, ami Switchen baromira macerás és nem túl ergonomikus kezelést sugall. Szerencsére a menük és a játékbéli navigáció teljesen flottul működik, az kezelést jól átszabták konzolra, ha már a felület maradt olyan, amilyen.

A taktikai műfaj kedvelői, vagy a Lovecraft univerzumért áhítozók nézzenek csak bele a játékba. Nem tökéletes, van hová fejlődni, de szerintem jóval több, mint amit az indie-háttér alapján vártunk tőle. Switchen az említett macerás dolgokat leszámítva is funkcionál - hosszú utakra, a Mario vs Rabbids ellenpontozására kiválóan alkalmas lehet egy kis darkos taktikázás.

6/10