EtherbornTeszt

A művészjátékok mindig is különleges "állatfajt" jelentenek, hiszen az alapvető keretek mellett az alkotó némileg szokatlan módon próbál meg egy üzenetet közvetíteni, ha pedig ezzel nem vagyunk egy hullámhosszon, könnyen csorbulhat a produktum megítélése. Az Etherborn esetében ez csak részben áll fenn, a játék sajnos más ponton is orra bukik.

Minden egy fával kezdődik, ami vélhetőleg a Tudás fájának helyi megfelelője, ugyanis egy rajta/benne élő entitás folyamatosan beszél hozzánk, próbál elmesélni egy történetet. A foszlányokban adagolt história az előrehaladásunk során bontakozik ki, azonban végig annyira sejtelmes marad, hogy bizonyos pontig a befogadón múlik, hogyan is definiálja a hallottakat.

Sokkal érdekesebb a játék valódi játékmenete, mely alapjaiban egy minimalista logikai platformert testesít meg, a feladványok során azonban a körülöttünk lévő környezetet kell felhasználnunk. Arról van ugyanis szó, hogy az egyes pályák kialakításánál bizonyos pontokon képesek vagyunk akár a falakra is felszaladni, ezáltal megváltoztatni, milyen irányból is hat ránk a gravitációs vonzás, ezáltal pedig új útvonala jönnek létre.

Kicsit olyan az egész, mint amikor a Fez során forgott a világ körülöttünk, az Etherborn azonban az izometrikus nézet miatt más térérzetet nyújt, ez pedig néha pont saját maga ellen dolgozik. Sokszor könnyű a látószög miatt elvéteni egy-egy ugrást, illetve nehezen felmérni, pontosan merről is kéne egy feladatot megközelíteni. A dolgon az sem segít, hogy a betekintési szög csak minimális szinten módosítható, ezért el kell fogadnunk a fejlesztők által szabott korlátokat ezen a téren.

Ezt ellensúlyozandó, maga a játék egyáltalán nem hosszú, az 5 pálya egyenként legfeljebb 15-20 percet vesz igénybe, feltéve ha a fentebb említett apróság mellett rájövünk az egyes feladványok nyitjára. Az első végigjátszás után kapunk egy New Game + módot is, itt azonban csak a feladványok megoldásához szükséges tárgyak kerülnek más, nehezebben elérhető helyekre, de ennél nagyobb változásra nem kell számítani.

A minimalista megközelítés a játék dizájnja mellett a zenei oldalon is érzékelteti magát, nincsenek bonyolult, túlkomponált betétek, a teljes felhozatalt szép magyar kifejezéssel élve "chill zenének" lehetne nevezni, amit az ember akár akkor is hallgathat, ha éppen lazulna egy kicsit.

Az Etherborn koncepció szintjén mindenképpen érdekes, sajnálatos módon azonban a fejlesztők vagy nem tudtak, vagy nem akartak többet kihozni belőle, így mire belerázódnánk az egyedi vizuális látványba csomagolt feladatokhoz, már a végére is értünk a játéknak. Ez pedig csak azért sajnálatos, mert apró hibái ellenére egyedi alkotásról beszélhetünk, ami éppen csak ideig-óráig képes lekötni az érdeklődőket.

6/10

***Etherborn | Platform: PC, PS4 (tesztelt), One, Switch

Kiadó: Altered Matter | Fejlesztő: Altered Matter

Megjelenés: 2019. július 18.***