SEGA Ages (Space Harrier, Puyo Puyo)Teszt

Kevesen tudják, hogy a SEGA Ages sorozatot (ami visszafelé olvasva a segA AGES-t adja ki, hehe) még a Saturn időkben kezdte el a cég. A japán vállalat 8- és 16-bites korszakának újra felfedezése azonban nem állt le akkor. Az Ages most már a negyedik generációnál jár Switchen, és hogy, hogy nem, két friss cím mászott fel a nálam dokkoló Switchre. Megnéztem hát, mit tud az Ages, és úgy alapvetően milyen a hordozható Nintendon az egykori rivális örökségét próbálgatni.

Gyorsan nézzük is meg a két címet: most a friss Space Harrier (1985) port és a Puyo Puyo (1992) járt a tesztlaborban. A két program nem is olyan rég szerepelt Yakuza játékokban is, így a „blast from the past” hatás eleve kicsit mérsékeltebb volt. Ennek ellenére a Space Harrier örök szerelem. Gyerekként csak a C64-es változathoz volt szerencsém, de úgy is imádtam - most az eredeti árkád portot volt szerencsém jó néhány virtuális érme bedobásával végigtolni. A 18 pálya nem kis kihívást nyújt, és bár a játékmenet nem annyira precíz, mint sok korabeli akciójátéké, az úgynevezett „scaler” sprite skálázó techika, a fantáziadús ellenfelek és bossok, valamint a zene ma is szinte tökéletes elegyet alkotnak. Ráadásul a játékban simán benne van a sokszori újrajátszhatóság, arról nem is beszélve, hogy kapunk egy olyan módot is, ahol két Komainu lény segít páncéllal, hogy a környezeti akadályok ne iktassák ki egyből a megbotló főszereplőt.

A Puyo Puyo is kellemes játékélmény; a Tetris/Column variáns kellően egyedi élményeket tartogat az összefolyó színcsepplények és a riválisok elleni játék hangulatából kifolyólag. A játék (azaz a portolás) alapja itt is az árkád verzió, de a normál gameplay mellett kapunk online kétjátékos módot is, ezzel tovább fokozva az eredeti játék lehetőségeit. Ez a cím is simán elővehető bármikor, és bár vannak újabb iterációi, az originál Puyo Puyo is élvezetes móka.

Meglepő, de az AGES menüje, hangulata, felhasználói felülete kiemelkedően igényes - a SEGA komolyan veszi a múltját, és okosan épít is rá. A főmenüből különböző szűrőket, képmódokat állíthatunk, van játékonként egyedi háttér tapéta. Online elérhetőek a kézikönyvek, de emellett mentési lehetőségek, BGM lejátszók, ROM régió állító, szabálymódosítók és egyebek várják a menüben turkáló játékosokat. Persze, nagy csodát nem várhatunk ezektől a sok generációval korábbi címektől, és minden igényesség ellenére (teljesen objektív szempontból) egy újabb fejési kísérletnek lehetünk tanúi. Mégis szeretjük ezeket az emlékeinket birizgáló örök videojátékokat, és mégis sokadjára kicsengetjük érte a zsozsót. Mondjuk az én pénztárcám fele, vagy kétharmadnyi összeggel lenne elégedett (a 7 Eurót kicsit sokallom értük), a SEGA rajongók számára ez sem egy rossz megoldás újraélni a régi kedvenceket.