Sword Art Online: Fatal Bullet Complete (Switch)Teszt

A “Switch verziót tesztelünk” rovat újabb résszel jelentkezik, immáron menetrendszerűen egy újabb atipikus jrpg-vel. Vajon az uborkaszezon kellős közepére időzített legutóbbi Sword Art Online játék megváltja a világot? Rövid válasz nincs, de nem akarom olyan bő lére ereszteni a mondókámat.

A legutóbbi epizód switch portjánál már az alapokat felvázoltam, aki szeretné ITT szippanthatja magába a történethez tartozó háttérinformációkat.

Számomra örvendetes volt a Fatal Bullet megszületése, mivel maga az alapötlet bevezetése az animébe akkora vétéeff volt, hogy nem tudtam nem szeretni. A sorozatban a második évadban a klasszikus középkori kardozós fantasy világ után egy online sci-fi shooter, illetve egy ott garázdálkodó gyilkos szolgáltatta a történeti keretet, ami egy kissé éles váltás.

Ebben a világban, nevezetesen a Gun Gale Online-ban kell folytatnunk a kalandjainkat. Az új felállás azért egy minimálisan ismerős érzést hoz magával, mivel ebben a világban is használhatunk (és kell is használni) kardokat, de a játékmenet szerves része inkább a fegyverekre épít. Maga a harc eléggé pörgős, talán a PS Vita egyik rejtett gyöngyszemére, a Freedom Wars-ra hasonlít a legjobban. Van egy hatalmas nagy célkeresztünk, amit befogunk vele, arra automatán tüzelünk, viszont ha nem akarjuk 10 percig lőni a legkisebb ellent is, akkor célszerű manuálisan becélozni a dögök gyenge pontját, és egy kissé megkönnyíteni a magunk és társaink dolgát ebben a 20-50 órás kalandban. Hogy miért ekkora a difi a játékidőben? Röviden: A többféle befejezés. Megvan annak a szépsége, ha egy alapvetően a karakterek túlhúzására épülő játékon izomból, csakazértis villámgyorsan rombolunk végig, a végén vért izzadva, majd megkapjuk a leg....rosszabb endinget. Mindezt úgy, hogy ekkor még lilája sincs az embernek, hogy több féle zárás lehetséges. Ha nem maxolunk ki minden bondot, csinálunk meg egy rakás specifikus mellékküldetést és búgunk meg minden csajt, PLUSZ a végén lévő, -amúgy rejtett- főellenfélnek engedjük ellőni a legpusztítóbb támadását, akkor vége a dalnak, legalábbis ha happy endinget szeretnénk. És neeeem, ez bizony nem jön magától, ennek vagy utánaolvas az egyszeri gémer, vagy egy olyan maximalista, aki szemremegést kap, hacsak egy statja is kimarad, miközben maxra húzza a karakterét. Szóval innen jön az 50 óra.

Narratív szempontból két sztorit is kapunk. Először is, most egy lépéssel hátrébb lépünk a főszereplő Kiritótól, most egy általunk generált karakterrel kell helytállnunk a posztapok világban, persze a régi főszereplőkkel karöltve és ismét elég szép számú társ közül kettőt magunk mellé állítva. Kapunk egy rövidebb mellékágat, amiben viszont éppen Kiritóval nyomozunk/harcolunk, hogy kiderítsünk ki is a rejtélyes lövész, azonban ez a mellékág annyira nem kötelező, hogy ha nem haladunk vele, a játék egy bizonyos pont után túllép rajta és el is engedi (persze a good endinghez kell...ett volna...)

Tanultak az előző rész negatívumaiból is a fejlesztők, elfelejtették a statikus képekkel vezetett narratívát, rendes, "Final Fantasy-s-állós-nézős-integetős" beszélgetéseket kapunk, jó sokat ráadásul, aminek fényében még jobban értetlenül állok az előtt, hogyan is gondolták ezt az előző részben. Kicsit visszafogták a fejlesztési fát is, a kevesebb-több elv menték átláthatóbb és jóval használhatóbb rendszert kaptunk.

Mi maradt ki? A randi-szim rész! Igen, az is van, mivel a főhősünk, Kiritóhoz hasonlóan egy ba....rátkozó gép, aminek köszönhetően ismételten elvihetjük cirógatni a társainkat, akár a karakterünkkel azonos neműeket is. Ezt a részt speciel kedveltem az előző epizódban is, itt is jópofa plusz.

Tesztre a Switch verzió érkezett, aminél ugye kardinális kérdés, hogy teljesít a gyengébb gépen. Ezzel kapcsolatban csak videókra tudok hagyatkozni. A Switch verziónál egy kicsit visszább húzták a textúrákat, de semmilyen drasztikus látvány-rombolásra nem kell számítani, megállja a helyét az izmosabb gépekre megjelent társai mellett is. Kézikonzol módban egy kissé elmosottabb képet kapunk, ezt érzésre dinamikusan állítgatja a játék, attól függően, mennyire pörögnek a dolgok, komoly framerate visszaesést ismét nem lehet tapasztalni. Ilyennek kell lennie egy jól sikerült portnak. Összességében nagyon élvezetes a program, azon kívül, hogy stílusából adódóan rétegjáték, így nem jöhet be mindenkinek.

Shifty Fox