Ritkán marad benn tesztjáték a munkafolyamataink csövében, de néha előfordul az ilyesmi - mikor milyen indokból fakadóan. Most három indie címet vettünk elő, amelyre a tavasszal nem volt kapacitásunk. Leltároztuk a Necronator-t PC-n, a Soul Searching-et Switchen és a Through The Darkest of Times-t szintén Steamen keresztül.
NECRONATOR - DEAD WRONG (Early Access)
A Necronator az élő(halott) példája a balkezes koncepciónak: fordított tower defense játékmenet, roguelike rendszer, kártyaalapú mechanikával és gonosz karakterekkel. Szokatlan hibrid, és talán épp ezért nem is bonyolították túl.
A tower defense aspektus például sok-sok pályán át csak egy, majd két járható úttal operál, ami stratégiai szempontból minimális variálásra ad lehetőséget. Főleg, ha összevetjük vetélytársaival. A kártyarendszer is meglehetősen kötött, ugyanis a pakli tartalmát nem módosíthatjuk szabadon, csak jutalom kártyák kerülnek bele, vagy fejleszthetjük a meglévőket két ostrom között. Ugyanakkor ez garantálja, hogy a játékmenet gyors legyen, és bíbelődés helyett a harcra lehessen koncentrálni. Amiből sok lesz.
És ez nem is lenne baj, mert az egyhangúságot feldobják új kártyákkal, ellenségekkel és helyszínekkel, ahogy azt kell. A gond a durva nehézségi ívvel és a roguelike filozófia kombinációjával van, amivel a dolgok jelenlegi állása szerint átestek a ló túloldalára. Természetesen kulcsfontosságú a megfelelő képességek használata és az időzítés, amivel ideális támadási hullámokat indíthatunk, ám számos, igazán hatékony kártya a választott karakter (amiből jelenleg kettő van, de később bővül a gárda) szintjei mögé vannak zárva. És ehhez sok vereségen át vezet az út. Az arány egyelőre nem stimmel: túl sokszor és igazságtalanul éri a játékost kudarc, akár már a kampány elején is, amíg valódi ütőkártyákat nem kap a kezébe. Pontosabban nem is oda, hanem csak a nagy kalapba, amiből aztán vagy előhúzza a gonosz hadjárat során, vagy nem. Vereség esetén pedig az egész az enyészeté lesz, újrakezdeni csak a karakterek fix paklijaival lehet. Az elképzelés érthető, de a kivitelezés még csiszolásra szorul. Ami egy early access játék esetében nem különösebben meglepő. Ezt leszámítva viszont a Necronator: Dead Wrong egy szórakoztató szörnyszülött, amivel fajtársaitól eltérően gyorsan, akár pár percre is le lehet ülni. (Lothar)
***Necronator: Dead Wrong | Platform: PC (tesztelt) |
Kiadó/fejlesztő: Toge Productions / Modern Wolf
Megjelenés: 2020. február 13***
SOUL SEARCHING
Az elmúlt 10 évben hatalmasat mentek az indie fejlesztők: a laikus szemmel is látható hihetetlen fejlődés mellett sikerült elérniük azt, hogy a játékosok megértették, elfogadták, sőt, sokan megszerették az alacsony felbontású pixelgrafikát. De hol van az ingerküszöb alsó határa? Ha a kérdésre nem is ad választ a Soul Searching, mindenesetre a hecc kedvéért alámegy az eddig látottaknak, hisz egy spriteja sem nagyon áll 10 pixelnél több elemből. Erre mondhatjuk, hogy a nagy pixel gyönyörű, nade na.
A játék egyfajta Odüsszeusz-szimulátor. A cselekmény egy szigetről indul, ahol az a tradíció járja, hogy az ifjú legényeknek el kell hagyniuk a szigetet a “lélek keresgélése” okán. Ha száz évig élsz se fogod kitalálni: az irányításod alá kerülő főhősnek is pont ez a sors jutott, szóval tutajra fel, nyomás lelket keresni.
A játékidő nagy részét a tengeren töltöd és legfőképp három dolog lesz az ellenséged: az éhség, a szomjúság és a fáradtság. Szerintem nagyon nem kell elmagyaráznom, melyikre mi a sárkányfű. Utad során különféle szigetekbe “botlasz”, ahol gyümölcsöket és ivóvizet zsákmányolhatsz, valamit fejlesztheted/cserélheted a hajód - feltéve ha összepecáztál annyi pénzt, hogy ezt megtehesd. Emellett a játék erősen támaszkodik a roppant finoman adagolt, ám annál bizarabb narratívájára (lelket keresel, érted). Többnyire ez az, ami - ha nem is túl hatásosan de - adagolja bennünk a benzint a “végigjátszani akarás” motorjára.
Ha nem zavar különösen a minimalizált cselekmény (most valamiért véletlenül rápillantottam a Death Stranding dobozára - jé, hello!) vagy az, hogy a játék kis túlzással Atari 2600-on vagy Colecovision-ön is elfutna, akkor kukkants bele. (Keviny)
***Soul Searching | Platform: Switch (tesztelt), PC |
Kiadó/fejlesztő: Nakana.io / Kayabros, QubicGames
Megjelenés: 2019. Október 25.***
THROUGH THE DARKEST OF TIMES
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy a karantén helyzetben egy ilyen témájú játékot bemutassunk-e, így a negatív hangulat sűrűjében nem akartuk elővenni. A világ mostani történései értelmében sem egyszerű a témát taglalni, de kár elhaladni a Handy Games/Paintbucket alkotása felett, pláne ha érdekel a második világháború és a téma köré font stratégiai játékmenet.
A Through The Darkest of Times pont a náci birodalom fokozatos felemelkedéséről, az ezzel járó fenyegetésével szemben kiépülő belső ellenállásról szól, mégpedig érzékeny megvalósításban és fantasztikusan nyomasztó vizuállal megvalósítva.
A játék egy stratégiai rendszerben forog, ami akár a kilencvenes években is megjelenhetett volna. Ennek során az ellenállást próbáljuk megszervezni, polgári szintről indulva. A játékban nem tudjuk megváltoztatni a történelmet, de az egyes személyek életén keresztül egy nem mindennap taglalt szeletét láthatjuk az eseményeknek. A játék amolyan visual novel jelleggel segíti a sztori alakulását, a stratégiai rész pedig társasjátékokra és klasszikus csapatmenedzsmenti mechanikákra emlékezteti a játékost.
Húsbavágó téma, kőkemény következmények, és ötletes megoldások - de nem mindenkinek, és legfőképp nem gyerekeknek. Ha kedveled a témát, esetleg öreg rókaként szeretted a hasonló stratégiai kihívásokat a kilencvenes években, akkor ne hagyd figyelmeden kívül a Through the Darkest of Timest. (mcmacko)
***Through the Darkest of Times | Platform: PC |
Kiadó/fejlesztő: HandyGames / PaintBucket Games
Megjelenés: 2020. január 30.***