Jenny LeClue Detectivu (Switch)Teszt

Ismerős vajon ez a név valahonnan? Nem, persze, hogy nem - a játék régen, 2014-ben futott egy kört Kickstarteren, de elkerült engem, és gondolom, még sokakat. Joe Russ mesekönyvek illusztrációit megidéző nyomozós kalandjátéka visszaröpít fiatalkoromba, mikor faltam a detektívsztorikat: tizenpár évesen bizony odáig lettem volna Jenny bájosan cserfes gondolatmenetétől, ahogyan igyekszik feltárni a kisváros felszín alatt rejtőző titkait. A fenti kampány oldalát böngészve azonban szembeötlő, hogy mi okozza az amúgy tisztességesen összarakott történet után elkerülhetetlen hiányérzetemet. Kiderül ugyanis, hogy az egész kaland egy harmadát (?) kapjuk kézhez csupán, és nem egy kerek egészet. A játék vége így olyan benyomást kelt, mint egy elkaszált tévésorozat utolsó része, mesterségesen sűrített eseményekkel és olyan, látszólag értelmetlen koncepciókkal, melyek egy nagyobb, összetettebb tervet sejtetnek - mégis összecsapott, elkapkodott és már-már hanyag lezárással.

A megvalósítás kezdetben példás. Történetünk hőse, Jenny, tipikus tinédzser, aki egy ifjúsági regényeket szinte futószalagon termelő író elméjének szülötte. Álmos kisvárosa jellemzően eseménytelen, a nyugalmat azonban most megzavarja egy szokatlan eset: gyilkosság! Jenny rögtön bele is veti magát az egyre kuszábbá váló szituáció kibogozásába. Két dimenziós helyszíneken tereljük őt, az érdekesebb pontokon pedig nyomok után kutatunk, majd következtetéseinket egyszerű diagramokon vezetjük le, néha zárakat törünk, titkos ajtókat nyitunk. És közben egy színes, mesekönyvből megelevenedett városkában bolyongunk. A program túlnyomó része kellemes, képregényes stílusú grafikát vegyít ifjúsági regényekből merítő kalandjával. Nem is lenne panaszom, ha a színvonal végig kitart.

De nem, a játék utolsó negyede egyik koromsötét helyszínről vált a másikra, és a sztorit is sikerült annyira összekutyulni, hogy csak pislogtam a sok légbőlkapott, hatásvadász(nak szánt) húzás láttán. Különösen furának találtam, amikor a történet "végén" döntenem kellett, hogy tulajdonképpen ki is az áldozat? Valószínűleg az anyagi korlátok szabhattak határt a Jenny LeClue esetében, így sikerült ilyen elnagyolt, belemagyarázós lezárást produkálni, de mégis érthetetlen, hiszen ezeket a korlátokat a fejlesztők maguk választották. Keserű utóízt hagy maga után a játék, őszintén az sem világos, lesz-e folytatás, és ha igen, mikor? Újabb négy év múlva a második rész, hét-nyolc a harmadik? A célcsoport addigra már nemhogy elfelejti, de ki is öregszik az elég markánsan behatárolt korosztályból. Sajnálatos, mert a nagyszájú detektívpalánta kalandjai bizony szívet melengetőek.

Maga a program nagyobb része tényleg csiszolt, könnyed nyomozós móka. Gyerekbarát is, noha egy-egy pillanatra találunk benne inkább felnőttebbek számára mosolyogtató utalásokat (enyhe Twin Peaks-es, X-Aktás gegeket). A rejtvények megoldása viszonylag könnyű, a későbbiekben is csak a kulcsfontosságú képernyők közötti elnyújtott rohangálás feltűnő. Vizuálisan megkapó, aláfestő zenék, szinkronhangok terén is jelest érdemlő játék, a tiniknek szóló sztori bájos és a Switch-es verzióban nem találkoztam bugokkal sem. Tényleg csak egy nagy hibája van, az, hogy befejezet ...

**7/10

Dracoo**

Jenny LeClue Detectivu | Platform: Pc, Apple Arcade (2019. szeptember 19.), Nintendo Switch (2020. augusztus 25.), Ps4, Xbox One (még nincs dátum) | Kiadó: Mografi | Fejlesztő: Mografi | Ár: 20 EUR