Az idei évben is rengeteg fontos és értékes indie játék jelent meg, amire sajnos a megjelenésük környékén nem jutott idő. Warhawk kollégával társulva visszanyúlunk ezekhez a címekhez, és Indicade sorozatban mutatjuk be, hogy mire figyelj az idei év nálunk kimaradt, mégis fontosnak tartott megjelenései közül. Kezdésnek némi késéssel, de még az őszi szezonban maradva nyúlunk vissza a The Journey of the Broken Circle-höz, ami Switchen fűzi szorosra a narratívát a játékmenettel.
A Nakana.io csapata érdekes koncepciókat karol fel, és kiadóként egyre inkább érdemes rájuk odafigyelni. A legutóbbi EQQO után most a Journey of the Broken Circle próbál mélyebb nyomot hagyni, és be kell vallani, sikerült is neki befúrnia magát a szívünkbe.
Az irányvektorok gyakorlatilag a Thomas Was Alone-t juttatták az eszembe. Egy egyszerű platformernek indul a játék - egy megszemélyesített kört irányítunk, aki hiányos - praktikusan az életében található űrt próbálja betölteni az utazása során. Ezt a hiányt írja körül a játék metaforarendszere. A kis guruló hősünk belső és külső monológokkal narrálja a lelkiállapotát, a fizikai alapokat bevonó platformer-mechanikák jól kidolgozott szakaszain áthaladva pedig furcsa szerzetekkel találkozik, akik közül néhányan meg is próbálják betölteni a kör hiányzó cikkelyét. Itt jön be a játék igazi egyénisége. A Pac-Man szájba épp beilleszkedő mellékszereplők ugyanis az akadályok leküzdésében fognak segíteni Circle-nek, közben pedig a szereplők egymáshoz fűzött viszonya a kezdeti közös nevező után általában valamilyen formában szépen lassan szétforgácsolódik. Hogy szerelmekről, vagy barátokról van szó, azt nem feltétlen taglalja a játék - én romantikus szemmel és más nézőpontból is validnak láttam a narratívát, szóval ilyen szempontból is működik a művészeti vízió. Az illeszkedés tökéletlenségei lassan kikezdik a szereplőket, a kihívások pedig egyre komolyabb megterhelést jelentenek Circle-nek és a hozzá szegődő társaknak is. A narratíva mellett a játékmenet sem laposodik el, mindig jön valami új a mechanikák és a pályadesign dinamikájában. Bár néha érezhetjük, hogy eleinte túl egyszerű feladványokat kapunk, később pedig nehézségi tüskéket sem restell a fejlesztő elénk görgetni.
Mindent egybevetve tényleg kellemes élmény a Journey of the Broken Circle. A szimpla, hihetetlenül jól válogatott színképek mellé érkező analóg szintetizátoros zenék kőkeményen megalapozzák a melankólikus hangulatot. Lelkileg kimerült állapotban már a főmenü zenéje is megnyomja a lelket, de szerencsére vannak felemelő pillanatai is a játéknak. Egy önreflexív utazás, semmiképp sem szokványos kidolgozás mellett - te pedig pontosan tudod, hogy erre a pontra elérve vevő vagy-e az ilyesmi játékélményekre. Mi azok voltunk, és a játék érdemeit bizonyítja az idő közben narratíváért bezsebelt IndieCade díjazás is.
***Journey of the Broken Circle
Platform: Switch (tesztelt), PC, MAC
Kiadó: Nakana.io (PL) | Fejlesztő: Lovable Hat Cult (DK)
Megjelenés: 2020.09.18. | Ár: 8 EUR***