9 Monkeys of ShaolinTeszt

A jó kis hack ‘n slash-eknél csak a jó kis beat ‘em up játékokat szeretem jobban. És ebből a szempontból eléggé reneszánszát éli a stílus, hiszen az elmúlt 1-2 évben folyamatosan jöttek a minőségi újragondolások a témában. Pár hónapja szúrtam ki a 9 Monkeys of Shaolin-t és rögtön éreztem a jó kis bizsergető érzést, mivel mind a játék stílusa, mind pedig az egész komplexnek tűnő harcrendszere is frankónak tűnt. Lássuk is, hogy a valóságban mire jutottak a srácok a Sobaka Studiónál.

Az biztos, hogy a vizualitásban és művészeti stílusban nehéz belekötni a 9 majomba, bár, hogy őszinte legyek néhány helyen az elnagyoltság mértéke egy kicsit azért sok volt nekem. Nyilván tudom, hogy teljesen más műfaj, de azért nem segített, hogy a Ghost of Tsushimát toltam előtte, meg az sem, hogy például a Streets of Rage 4 létezik. Természetesen nem lenne fer összehasonlítani velük a 9MoS-t hiszen azért nem egy ligában mozognak. A történet sem fogja megváltani a világot, jó kis tradicionális bosszúállós cucc, igazából a célnak megfelel, legalább nem nagyon kell rá figyelni. Mivel főleg azzal leszel elfoglalva, hogy előhozd azokat az iszonyatosan király kombókat. Nem túlzás szerintem azt állítani, hogy ebben a klasszikus csihi-puhi felállásban ennél jobban kidolgozott vagy komplexebb rendszert nem igen fogunk találni. A különböző gombok természetesen különböző támadásokat takarnak, amik még össze-vissza kombózhatóak is. A fejlődési rendszer bár egyszerű de a célnak megfelel és legalább az sem bonyolítja tovább az életünket. A mozgások, animációk teljesen korrekt szintet hoznak. Általában nem szoktam szeretni de itt a harmadik dimenzió behozatala is jól sikerült, a térben elhelyezkedő ellenfelek ügyesen kreálnak egy extra nehezítést, mivel rájuk is figyelnünk kell, hogy a megfelelően időzített “parry” mozdulatunkkal hatástalanítsuk őket.

Egész jópofa ötlet a központi hub is ahova a küldetések után visszakerülünk, itt tudunk venni új fegyvereket meg aktiválni az amúgy remekül működő lokális koop módot. Ja, és persze a történet is itt alakul, mégpedig a tetteinknek megfelelően. Több mint 25 pálya van a játékban, aminek hála változatosságra nem lesz panaszunk, attól függetlenül, hogy a feudális Japán témaköre azért nem változik. Ami viszont sajnos eléggé lehervasztotta a mosolyomat, az pár olyan dizájn, illetve vizuális döntés amire nem tudom, hogy miért nem figyeltek oda egy kicsit jobban. Említettem a bevezetőben, hogy vannak elnagyoltabb részei a grafikának, ami kimondottan igaz a saját hősünk (illetve co-op-ban hőseink) és az ellenfelek dizájnjára. Kisfiammal csapattuk a co-op módot (amikor a feleségem nem volt otthon, mert kifilézne, ha tudná, hogy egy 6 évessel ilyet nyomunk:) ) és nagyon sokszor egyszerűen nem tudtuk, hogy ki-kicsoda, ki üt éppen kit vagy egyáltalán hol vagyunk. Ugyanis a tervező csapat egyáltalán nem figyelt arra, hogy különösebben megkülönböztesse a karaktereket, amire az art még rátett egy lapáttal mivel gyakran a képernyő “közelebbi” oldalán is futnak fák meg indák. Ezek konkrétan eltakarják a képernyőt, miközben minimum 6-8 teljesen homogén színű karakter próbál meg bevinni 5-10 gombnyomásos kombókat. Teljes agyhalál még felnőtt fejjel is, nem, hogy egy gyereknek. Valamint sajnos a balansz sem kapott megfelelő figyelmet, mivel olyan nehézség tüskékbe futottunk bele, hogy csak pislogtam. Szépen haladtunk előre, majd benyomtak egy olyan Boss harcot, hogy 15 percig izzadtunk vele. Nagy kár érte, mivel az alapok nagyon rendben vannak.

A hibák ellenére a 9 Majmok Shaolinja egy teljesen korrekt darabja a stílusnak és ha nem is teljes áron de egy akció keretében nyugodt szívvel tudom ajánlani a virtuális kardozás/ütlegelés rajongóinak.

6/10

***9 Monkeys of Shaolin

Platform: PC, PS4 (tesztelt), XO

Kiadó / Fejlesztő: Buka, Koch / Sobaka Studio (RU)

Megjelenés: 2020. 10. 16. | Ár: 20 EUR***