A Larian valószínű emelkedett hangulatban tölthette az ünnepeket. A tavalyi játékuk révbe ért, a Baldur’s Gate 3 elsöprő közönségsikerétől csak a kritikai sikere volt hangosabb – a csapat pedig év végére az Xbox-os világot sem hagyta cserben. Reméljük Sven apóéknak jutott némi megnyugvás-érzet is a szilveszteri pezsgőzésnél, nem csak a nagy projektek utáni üresség. Persze az üzleti világban nincs megállás, és így van ez a Baldur 3 kapcsán is, amely Xbox portjához csak nemrég kaptunk hozzáférést. Lássuk milyen a Baldur’s Gate 3, ha zöld aura lengi körül.
Az első benyomásom természetesen hasonló volt, mint sok más játékosnak. A Baldur’s Gate 3 olyan szinten áramvonalas, olyan jól csúszik, és annyira részletes, amilyennek a Larian következő játékát elképzeltük, és ahogy az év végi üdvrivalgás sugallta. Szembetűnő a nagybetűs minőség. Janki-jank akad azért itt-ott, de egy ekkora léptékű cuccnál az lenne a fura, ha nem találkoznánk ilyesmivel. A játék 99%-a elragadóan igényesen van kidolgozva, és öröm ebben lubickolni. Ahogy a legutóbbi Zelda is ott van az iparági csúcson, úgy a magas minőségi szemlélet, és a „mindenre gondoló” fejlesztői alázat a Baldurból is kikönyököl. A játék sokszínűsége mellett pedig a lehetőségek sora is elképesztő, és öröm látni, hogy a Larianos humor sem veszett ki teljesen a sokféle hangulati húrt pengető narrációból.

Jómagam először találkoztam Xbox-on Larian játékkal, úgyhogy nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy az Infinity-játékokhoz képest mennyivel jobb, kellemesebb gamepadozni. Aztán Decken rálestem az első két Divinityre, és már értettem, hogy miért tudott a konzolos közönségnél is megragadni a Larian neve. Ahogy a két Original Sin játék, úgy a Baldur 3 is szuper-áramvonalas módon mutatja be a komplex RPG alapokhoz köthető felhasználói élményt. Önmagában bravúr, ahogy a belgák a harmadik játékukra tovább tökéletesítik a korábban is ügyesen alkalmazott irányítási sémát. A Divinity-ben is megismert félig átlátszó falak, forgatás, zoom hármasa a beláthatóságot segíti, és a „search” funkció is nagyot dob a loot körüli piszmogáson. Persze vannak sűrű jelenetek, és ezek a harcra is jellemzőek. A Baldur 3-at sem lehet kazuármódban, félig telefonozva nyomni – az odafigyelést nagyon igényli, de meg is hálálja a játék. Cserébe a felszálláshoz nem kell pilótavizsgát tenni, pár perc alatt ráérzünk a játék körüli ergonómiára.

Fontos tehát, hogy az ilyesfajta komplex játékokban a kezelőfelület kompatibilis legyen a nagyképernyőkkel. Ami egy PC monitorán adja magát, az egyáltalán nem biztos, hogy a házimozi rendszeren kézenfekvő. Például a szereplők feliratai, a betűk egybemosódása a világosabb hátterekkel baromira megrettentettek elsőre. Aztán elkezdtem túrni az opciókat, és megtaláltam a megoldást. Larianék mindenféle hozzáférhetőségi dologra gondoltak, sőt, az UI is skálázható-variálható bizonyos szinten. Pontosabban olyan szinten, hogy nem is mertem mélyebbre túrni bizonyos opciókban, nehogy elrontsam a készítők által jónak gondolt, számomra is kézenfekvő megoldásokat.
##HOL TART MOST A MENTÉS-MIZÉRIA?

Az Xbox kiadvány körüli első kérdésvihar a Series S-koop képtelenségén kavargott, szerencsére ezt a közönség és a kiadó/fejlesztő párosa is elengedte, így megvalósulhatott a port. A mentési mizéria viszont a kezdetek óta rángatja a renomét. Az elején egy firmware probléma miatt volt zavar az erőben. Néhány játékosnak ugyanis eltűntek a mentései. Akkor egy Larian account segítségével lehetett a fejlesztők szerverére másolni a save fileokat, mintegy áthidaló megoldásként, a cross-save mód segítségével. A Microsoft időközben felismerte, hogy mi okozza a problémát, ennek a megoldását a cikk publikálását követő hétre ígérte a vállalat. Január 16-án egy kézi frissítéssel lehet a frimware-t újabb állapotra hozni, ami elvileg megoldja majd a gondokat. A játékban található meztelenkedés is okozott problémákat, mert néhány kukis-jelenet feltöltése után a Microsoft bannolta a felhasználókat. Az MS segített a rend visszaállításában, de inkább azt javasolja, kapcsoljuk ki a pőre parádét, ha fel akarjuk tölteni az anyagainkat. Az opciók tengere erre is lehetőséget nyújt.

Az Xbox változat teljesítményét is megfelelően lőtték be. A minőségi mód szépen néz ki, egyértelmű ugrás van a Divinity játékokhoz képest, bár ekkora cím esetében azon sem kell csodálkozni, ha nem minden karakter, grimasz vagy tereptárgy van olyan szinten kidolgozva, mint mondjuk egy AAA akciójátékban. A folyamatosság „quality” módban is teljesen elfogadható. Inkább a „performansz” opció volt érdekes számomra, itt ugyanis hajlamos a program olyan szinten butítani néhány grafikai elemet, ami már nem csak a részletek, hanem olykor az összkép szintjén is zavarta a szépérzékemet. A teljesítményre viszont itt sem volt panaszom – bár a játékmenet nem igényli a 30+ FPS módot, itt erre is van lehetőség.
Ezzel mindhárom platformon lefedtük 2023 egyik legnagyobb és legkiválóbb játékát. A Baldur’s Gate 3 híre ténylegesen megalapozott. A játék egyszerre folytatja minden idők talán legjobb RPG játékait, és egyszerre modernizálja az Infinity Engine klasszikus élményét. A múltban élők agyából táplálkozva érkezik meg a jelenbe, hogy bogarat ültessen kobaunkba. A velőrágóval remélhetően a jövőbe is ellát majd, hogy megmutassa, miként lehet mondjuk egy új Icewind Dale vagy Torment címet is a világra szabadítani. De ha csak a Baldur 3-at kaptuk, és egy darabig nem jön más, akkor sem leszünk telhetetlenek. Egy ideig ezzel is elleszünk. Akár Xbox környezetben is.