UnravelPróbakör

A különböző konferenciákon játékokat esetleg, előadókat viszonylag ritkán szoktak megtapsolni. Nem bunkóság, így van az egész rendszer kitalálva, általában egy videóval kezdenek és azzal is zárnak egy-egy részt, közben meg jön a duma a súgógépről. Aztán jött az idei gamescom, jött az EA konferenciája és jött Martin Sahlin, az Unravel kreatív direktora, kezében pedig Yarny, a játék főszereplője és valami egészen furcsa dolog történt: elég volt csak köszönnie, a közönség hangosan megtapsolta. Elég volt elmondania, mennyire örül a játék E3-on történt bemutatója óta befutott rajongói alkotásoknak és megint megtapsolták. Aztán a bemutató végén is hangosan megtapsolták. Komolyan, ennyi tapsot nem igazán szokott egy ember, vagy egy teljesen új játék kapni.

Miért történt ez? Két okból: egyrészt Sahlinból sugárzik az őszinteség, érződik, hogy ő nem a súgógéppel a zsebében született topmenedzser, hanem olyan, akit tényleg meglepett a felé és a játék irányába sugárzó szeretet és még most is próbálja ezt feldolgozni azt, tényleg úgy érzi az ember, hogy meg kellene ölelnie és megnyugtatnia elmondva, hogy a közönség nem fogja megharapni. Ráadásul azt is érezni, hogy az Unravelben tényleg beleraktak a lelkükből is egy picit, ez a játék tényleg a saját apró gyermekük, amit szülői gonddal fejlesztgetnek. És bár ezek nagyon pozitív dolgok, önmagukban még nem feltétlen tesznek egy játékot jobbá - szerencsére azonban nem is kell, abban ugyanis biztos vagyok, hogy az Unravel igen nagyot fog durranni, mikor megjelenik.

Ami a próbakörünk első pillanatában feltűnt: az Unravel egész egyszerűen gyönyörű. Yarny egészen apró, így egyszerre meglepő és kicsit meseszerű a játék nézőpontja, érdekes látni, ahogy egy mélyebb gödör, vagy egy nagyobb vödör komoly akadályt jelenthet a fonallénynek, hogy meglepődik, majd megkerget egy pillangót, hogy halálos veszélyt jelenthet rá egy pocok. A svéd vidék által inspirált pályák első pillantásra úgy tűnnek, mintha nem is poligonokból állnának, hanem egy természetfilm felvételeire rakták volna a figurákat és ez a környék nagyon hálás is egyben, hiszen a békés erdők, mezők és az azokat váltó partvidék nagyon jó helyszíne lehet a különböző feladványoknak.

Feladvány pedig van bőven, szerencsére az Unravel nem csak a kinézetével és sztorijával akar hódítani. Ahogy a fent látható gameplay videóból is látszik, Yarny apró fonaltestére van utalva, ebből kell lasszót, mászókötelet vagy akár hidat alkotnunk, ennek segítségével lehet tárgyakat mozgatnunk. És bár ez egyszerűnek tűnhet, mi már rögtön az első pályán beleütköztünk olyan feladatokba, ahol a már megismert eszközökkel, de kicsit másképp gondolkodva lehetett csak túljutni. Ráadásul Yarny fonalteste se végtelen, a játék közben folyamatosan fogy és az is megesett velünk, hogy egyszerűen nem tudtunk egy ponton túl továbbmenni, mert elfogyott az összes fonál. Ilyenkor kénytelenek voltunk kicsit visszasétálni és újragondolni egy-egy feladványt úgy, hogy valamivel okosabban, kevesebb „anyagot” felhasználva oldjuk meg azt. Az ilyen játékok egyik rákfenéje, a pontatlan irányítás itt szerencsére nem bukkant fel, Yarny-t egészen pontosan tudtuk terelgetni, illetve jótékonyan hajlandó előrenyúlni picit, ha esetleg rövidre vettük az ugrást, pont annyi segítség van benne, hogy ne az ugrások milliméter pontos bemérésével kelljen a legtöbb időt eltöltenünk.

Amiből egyelőre nem láttunk sokat az a játék története, mivel a fejlesztők tudatosan nem akarják előre elmesélni minden részletét. Az viszont biztos, hogy az Unravel teli lesz emocionális töltettel - ez viszont nem azt jelenti, hogy szándékosan próbál megríkatni bennünket. Sőt, az intró például semmilyen hasonló jelenetet nem tartalmazott: láttunk egy kedves nagymamát, aki mosolyogva elsétált valahova, közben megigazítva egy képet. Semmi szomorú nincs benne, ugye? De valahogy mégis, a látvány, a zene olyan hangulatot varázsolt, hogy picit önkéntelenül is elolvadtunk, majd mosolyogva kezdtünk neki az ezt követő pályának.

Az „indie gyöngyszem” kifejezés már kicsit lerágott csont, kicsit talán többször is használtuk már, mint kéne. Ettől függetlenül az Unravelnek minden lehetősége megvan arra, hogy olyan klasszikussá váljon, mint amilyen a Braid, vagy a Limbo lett a maga korában. Egyszerűen alig várjuk, hogy a végleges verziót beizzítva újra elmerülhessünk ebben a gyönyörű, mágikus világban.

@youtube