Az elmúlt évtizedben óriási teret szereztek maguknak a különböző márkák, amelyek direkte a játékosoknak szánt termékekkel rukkoltak elő. Mostani cikkünkben két gaming egeret elemzünk, amelyek nálunk jártak, és meglepően pozitív csalódást okoztak. Lássuk tehát, mit is tudnak a prémium kategóriás SteelSeries Rival 3 és Prime darabok!
Ha az embernek szinte egész napos munkaeszköze és kikapcsolódási centruma a számítógép, akkor rövid idő alatt magunk formájára rendezzük a masina által meghatározott munkakörnyezetet. A kezünk hosszabításaként működő perifériáknál az izommemóriába ég a billentyűzet jellege és az egérrel végzett csuklómozdulatok sokasága. Évekkel ezelőtt szkeptikus voltam a jó minőségű, túlárazott gamer egerek kapcsán. A megjelenése környékén még egy DeathAdderrel is próbálkoztam, de a túlzó érzékenysége meg a kezemhez mérten túldesignolt formája lepattintott erről a világról. Valahogy nem álltam össze a kütyüvel, a csalódás után pedig sokáig magasabb profilú márkák alap, egyszerű, kényelmes egereit kerestem. Nemrég váltottam egy tömzsibb, többfunkciós, de csak közékategórás gamer egérre, ami leginkább a formája miatt nyerte el a tetszésem. A SteelSeries Rival 3 és Prime egerei viszont olyan gyorsan bemásztak és befészkelték magukat a komfortzónám kellős közepébe, hogy azóta nem is nagyon van kedvem kitenni őket onnan és elővenni a régebbi darabokat.
RIVAL 3

Lássuk az első delikvenst. A Rival 3 az egyszerűbb és olcsóbb modell, ez ránézésre mondjuk nem is biztos hogy kiderül, mert vannak oldalsó kapcsolói és a görgő alatt is van egy gombja. A görgő textúrája izgalmas designt kapott, és az egeret gépbe dugva a SteelSeries saját szoftveréből három zónás RGB (Prism) beállítást lehet rátolni a rágcsálóra. A műanyag felület (polikarbonát ABS, VDI30 mikrotextúra) puha, matt - első érzésre tényleg azt gondolnád róla, hogy könnyen karcolódik, de erről szó sincs, körömmel se nagyon lehet rajta maradó nyomot ejteni. A test könnyű (ez is furcsa volt a nehezékes, fémtalpas előző egerem után), a kábele pedig szintén puhácska hatást kelt. Ha messziről jössz, a készülék minőségére lehet még az "olcsó" titulust is rávágnád elsőre, pedig mindennek célja van. A könnyű egértest nagyon jól kezelhető, a puha vezetéknek nincs egeret felülről megtoló "tehetetlensége", a gomb lenyomása pedig mindig pontos, prellegés nélküli működést produkál.
A Rival 3 belsejében a SteelSeries TrueMove Core érzékelője szerepel, ami szereti jó egérpadot, de elvolt a matt felületű otthoni irodai asztalomon is. Sebességre 300 IPS (inch mozdulat per másodperc)-et tud, felbontása 8,500 CPI (inchenként, azaz kb. 2,5 centinként ennyi érzékelési pozíciót tud), a benne lévő rendszer pedig akár 35 G gyorsulást is lekövet, ami bőven sok, mérnökileg már-már túlzó még a legvadabb gaming szituációkhoz is. A True Core mag amúgy a PXI gyár terméke, itt lehet nézelődni, ha valaki mélyebben is érdeklődik a szenzor után: KATT! A Rival 3 ára amúgy egész baráti, 10.000 Ft körül már beszerezhető.
PRIME

A Prime a fentiekkel szemben mérten egy anyahajó, de nem a méretek szempontjából. A szenzor itt már 18,000 CPI-t tud 450 IPS és 50 G mellett, ami szinte már egyfajta elképzelhetetlenül brutális felhasználást feltételez. A Prime láthatóan nem a csillivilli dolgokra koncentrál - "csak" 1 RGB lámpája van és "csak" öt programozható gombja. Sokkal inkább a brutális szenzorikai megoldásokra, és a könnyű súlyra. 8 grammal könnyebb, mint a Rival 3, a mindössze 69 g tömegével pedig tényleg egy pillekönnyű darab, aminek a navigálása is kellemes. A gombja is külön misét érdemel, a szokásos mikrokapcsoló helyett mágneses optikai elvű gombokat tartalmaz, így tényleg kiiktat mindenféle mikropergés hibajelenséget az, hogy egy optikai kaput kapcsolunk áttételesen.

Kicsit szokatlan is a Prime lenyomása - úgy képzeljétek el, mintha a sima fóliás tasztatúra után leülnétek egy mechanikus billentyűzet elé. Hangsúlyos és karakteres a gombnyomás - nekem ezt szokni kellett. Ez az egér egyébként már MAC és Xbox kompatibilitást is feltüntet a dobozán. Fogása egy kicsit jobb mint a Rival 3-é, a kábele pedig puha szövettel borított. Minden téren a Rival a jobb és többet tudó darab technikailag a két egér közül - ez a nagyjábóli 20.000 Ft-os árán is megmutatkozik.

Sajnos manapság nem nagyon ússzuk meg, hogy a profi eszközökhöz ne rakjunk saját szoftvert. Ha több márkád van, akkor simán lehet hogy több launchert is fel kell telepítened, és nincs ez másképpen a SteelSeries esetében is. A SteelSeries GG elnevezésű kliens kulturált, egyszerűen átlátható, és egyszerre akár mindkét rácsatlakoztatott egeret is képes felismerni, úgy, hogy azok beállításai eszköz szinten megmaradnak. Az első csatlakoztatás után a GG amúgy firmware-frissítést végzett az egereken (!) csak hogy érezzem a technikai fejlettség szintjét. Emellett itt lehet makrókat definiálni, a gombokat konfigolni és a finom részletességet beállítani.

Ehhez a SteelSeries GG a CPI szint állítást, a gyorsulás-lassítás karakterének a jelleggörbéjének állítgatását is lehetővé teszi. Emellett a szögkorrekció és a kommunikáció lekérdezési (polling) rátája is állítható. Most mondjátok azt, hogy nem atomprofi a rendszer? Nyilván ez felülírja a Windows-os konfigurációt, és kicsit soknak is tűnhet az állítási lehetőségek garmadája egy kezdőnek. De annak aki a hangya micsodáján is szereti derékszögbe fésülni a szőrt, ez egy kiváló lehetőség a precízkedésre. Én pedig, aki ilyen gear-téren nem szeret sokat vacakolni, könnyen eligazodtam és öt perc alatt is találtam nekem megfelelő konfigurációt mindkét egérhez.
AKCIÓ KÖZBEN

De hogy teljes legyen a kép, beszéljünk arról is, hogy eksön közben milyen a teljesítmény. Nem E-sportolok, de volt már a pályafutásom során több CS-s időszakom is, és most is bármikor kapható vagyok egy kis Dust-ra vagy Arms Race-re. Már a Rival 3 is, visszafogott finomsági beállítással szuperül szerepelt, pontosan, precízen tudtam célozni - ez főleg az ellenfél kobakján megállított célkereszteken látszódott. A felgyorsítás, leállítás puha jellege és a szögváltás finomítása itt mutatkozik meg leginkább. A fogás kényelme hosszabb idő után sem változott, a matt felület pedig mindkét egérnél kényelmes fogást biztosított izzadó tenyerek mellett is. Hasonló élményem volt a Game Pass-ről elindított boomer shooter Quake 1 és Quake 3 lövöldözések során, de végigmentem a Steam könyvtáram pár kedvelt darabján, és mindenhonnan jó érzésekkel távoztam, műfajtól függetlenül.
Munkához viszont nekekm a Prime sok volt már, a teljes tudásának csak az alsó tartományát használtam, és a gomb lenyomásának karaktere is hosszabb távon engem zavart. Az egyszerűbb, olcsóbb, RGB terén jobban konfigolható Rival 3 tehát számomra egész egyszerűen egy jobb választás - itt bukik a hifisták elve, egyáltalán nem biztos, hogy a drágább, nagyobb számokkal bíró termék a te fiziológiádhoz és érzékelésedhez jobban passzol. Amúgy az RGB világítás színhűsége a Prime-on jobb. A gyorsan beállított Prince Purple Rain #7442c8 szín a Prime-on dögösen éles, de nagyon visszafogott fényerejű. A Rival 3 világítása főleg sötét szobában kirívó, de kicsit mosott. Ez a sárgásabb színek felé haladva egyre jellemzőbben jelentkezett.
A KÍSÉRLET KONKLÚZIÓJA

Akár munkaeszközként, akár gaming perifériaként tekintünk az egérre, az eszköz egy olyan fizikai kapcsolódási pont, ami jelentősen növelheti a komfortérzetünket. Ahány játékos, annyi tenyér - a Rival 3 és a Prime viszont kulturált, visszafogott designjával, ergonomikus alakjával és a szenzorokból plusz a szoftveres háttérből fakadó nagy tudással széles közönséget megszólíthat. Akár gaming és irodai felhasználás szintjén is. Nekünk mindkét eszköz tetszett, de ha a kettő közül kell választani, az ár-érték bajnokságot és a laboregér-versenyt nálunk most a Rival 3 nyeri!
Az egerekről készített fotógalériánkat a lentebbi képre klikkelve tudjátok megnyitni! A galériában készített képeket Géczy Attila és Krammer Olivér készítette.