Lolita - a film

Nem, nem beteg. Alapvetően olyan szituációról szól, amitől a legtöbb ember viszolyog! Érthetően. A pedofília betegség. A megrontást és a kiskorúakkal való szexuális kapcsolatot a legtöbb országban tiltják és büntetik.

Először is itt szó sincs pedofíliáról! Humbert (Jeremy Irons) rohadtul nem a kiskorúakhoz vonzódik, hanem ehhez a lányhoz, aki - mint az a film elején már kiderül - kamaszkora első szerelmére emlékezteti, aki a kapcsolatuk 3. hónapjában meghal tífuszban. Szóval az emberünk korántsem beteg!

Ráadásul így is kétkedik folyamatosan. És valójában nem is talál mentséget rájuk - lévén - a végén, amikor már nincsenek együtt, de még találkoznak utoljára, meg is kérdezi Dolorest (Lolita - Dominique Swain), hogy meg tud-e neki bocsátani valaha is. Sőt! Többször is megjelenik a filmben az a belső konfliktus, hogy mikor kell férfiként és mikor kell apaként (nevelő apa, nem az ő vérszerinti gyereke!) viselkedni és mikor mi szerint kell döntést hozni.

Na igazából ennyit a magyarázkodásról! És most a lényeg!

Az, hogy egy idősebb férfi egy gyereklányt szeret benne és igen, meg is rontja (bár nem ő az első!), csak simán egy körülmény! Egy körülmény, ami színezi, illetve - ha gonosz akarnék lenni - kiemelve a klasszikus szerelmes film sémából el is adja a filmet!

Persze megy a bújkálás, meg hazudozás a külvilágnak, dehát ez már a Rómeó és Júliában is benne volt, azt mégsem tiltották be sehol :)

A férfi végig tisztában van vele, hogy amit tesz, az bűn. Rögeszméjévé is válik. Követik őket és nem tudja eldönteni vajon valóban így van, vagy csak képzeleg.

Áttérve a kiscsajra. Über romlot! Manipulatív, rideg és gonosz! Rohadtul tudja, hogyan kell az ujja köré csavarni szegény csákót. Őt nem viseli meg a kapcsolat, bár kétségkívül látványosabban tud hisztizni, mint egy pali. És itt el is érkeztünk a a film esszenciájához!

Ez a film a férfiról szól, a férfi érzelmeiről, kételyeiről, bizonytalanságáról, a viszonzatlan szerelem okozta kínról, gyötrelemről!!! Ez az Ő tragédiája! Nem a lányé!

Lévén, a végén kitisztul, hogy a csajnak ez csak egy fejezet volt az életében! Viszont emberünknek ez volt maga az élet!

A film vége kicsit hálívúdi, de kell, mert aki nem figyelt oda, vagy szellemi analfabéta, annak csak ebből jöhet le a valódi sztori!

A végén a fickó elmegy megölni azt, aki elrabolta tőle a lányt. Valójában persze a csaj sem tiltakozott emiatt nagyon :)

Az igazi perverzhez! Egy olyan fazonhoz, aki azon felül, hogy pedofil, homokos, pederaszta (kisfiúkat szerető férfi), szadista, drogfüggő (de minimum alkesz) és nem kissé őrült is. Házi pornókat forgat kamaszokkal többféle felállásban. A filmben még el is hangzik egy olyan mondat a főszereplőtől, hogy ez a fickó talán olyan, mint ő, de mint később bebizonyosodott nem.

Bocs a zagyva fogalmazásért, de a filmben végig fel-felbukkan a főhős hangja narrátorként, amolyan elbeszélő stílusban, mintha egy képzelt, vagy valós esküdtszék előtt vallana. Szóval ezt ő mondja.

Ezt a csávót kinyírják. Kinyírják, mert az ilyeneket ki kell nyírni!

Nem vicc, annyira beteg a fickó, hogy mellette Humbert szinte szentnek tűnik és a tiszta érzelmeivel télleg az!

Az egész úgy veszi ki magát, hogyha az ember már az elején ítéletet mondott a főhős felett, akkor ez az egész szerecsenmosdatásnak tűnhet. Hogyan tegyük szimpatikussá ezt a beteg állatot? Úgy, hogy mutatunk egy még betegebbet!

Ha viszont kicsit nyitottabban kezdjük el nézni, akkor megláthatjuk a fazon valós tragédiáját! Azt, hogy kurvára mindegy hány éves az a lány!

Meg, hogy a régi népdalokban sem véletlenül emlegetik az igaz szerelmet gyötrelemként ;)

Szívesen írtam volna arról, hogy Dominique Swain 17 évesen (mert kb. annyi volt a forgatáskor) olyat alakít, hogy beszarás! Egyik pillanatban bele kell szeretni (ehe-ehe), a másikban meg legszívesebben halálra verné az ember (télleg!):D

De nem! Meg kell nézni! Röviden: ennél sokkal pitibb alakításokért osztanak Oscart!

Nézzétek!

Ui.: Némi lábfétisre utaló jel van a filmben. Ha valakiben esetleg ezért mozdulna meg valami...érdemes ;)