Silencebacklog

A Silence egy 2016-ban megjelent kalandjáték a Daedalic fejlesztésében számítógépekre és konzolokra. Mint azt a The Whispered World II alcím is mutatja, ez a cég 2009-ben megjelent játékának folytatása.

"Folytatás? De mégis hogyan?" teszi fel a kérdést a játékos az előd végének ismeretében, de a játék egy rövid magyarázat és összefoglaló képében megválaszolja ezeket; erről írok majd egy spoileres kommentet. A prológust követően két hősünk, egy Noah nevű fiú és egy Rene nevű kislány Silence világában találják magát (mivel a német szinkron is az angol nevet használja, ezért én is ezt fogom tenni), ahonnan szeretnének minél előbb hazajutni. Ehhez összebarátkoznak egy csoport lázadóval, akik az ún. hamis királynőt szeretnék elmozdítani trónról. A történet során felváltva irányíthatjuk a gyerekeket, mindenkit a sztori adott pontjának megfelelően.

A játék elődjéhez képest nagyot változott. Legnagyobb különbség a grafika, hiszen kézzel rajzolt 2D helyett a folytatás egy stílusosan megalkotott 3D-t használ. Az elődjéhez képest sötétebb is lett, leginkább a [Dark Eye[(https://www.gamer365.hu/blog/c4dea066-36ff-11eb-9f4d-b79ef2e5a27b) sorozat világára emlékeztet a játék, ami a hangulat miatt érthető is. Az egér mellett gamepaddal is játszható a Silence, ahol a kattintgatások mellett időnkét húzogatós QTE-k is színesítik a játékmenetet. Ellenben a tárgyhasználat sokat egyszerűsödött, nincs hagyományos értelemben vett lista, mert mindent ott helyben kell használni vagy legfeljebb 1-2 képernyővel odébb. Visszaért azonban Spot, a kis zöld gömböc, aki a felfúvódás mellett most ki is tud lapulni, új elemmel gazdagítva a fejtörőket.

A Silence elődjéhez hasonlóan egy erősen szomorkás kaland, talán még sötétebb is mint az elődje. Csak akkor vágj bele, ha nem érzed magad depresszív hangulatban!

Pro:

• a történet;

• a karakterek;

• Silence világa;

• meseszép grafika;

• testreszabható nehézség és segítség;

• a két főszereplő extra animációi;

• nincs fölöslegesen túlnyújtva;

• a melankolikus zene;

• Spot átalakulásai;

• a német szinkron;

Kontra:

• egyes húzogatós feladványok egérrel;

• túl leegyszerűsített tárgyhasználat;

• sejteni lehet egyes fordulatokat;

• túlságosan épít az elődjére;

Kiknek ajánlható?

A klasszikus point'n'click kalandjátékok kedvelőinek, feltéve, ha nyitottak a keserédes sztorikra.