Amikor a sorozat illegálból átment legálba, de megtartotta az eredeti szellemiségét.
A Need for Speed játéksorozat 2007-es epizódja volt a ProStreet, ami a PC mellett PS2, PS3, X360 meg Wii konzolokra is megjelent. Ez ismét egy olyan stílus- és irányváltás hozott, amit korábban az Undergrounddal lépett meg a készítő Black Box.
A Pro Streetben ugyanis elhagytuk az illegális autóversenyzést, és az ún. félamatőr-félprofi ligába indultunk el legális keretek között. Névtelen protagonista helyett mi egy Ryan Cooper nevű, bukósisakos fickót fogunk alakítani, aki sok-sok versenyen át végül megküzd a szcéna királyával, Ryo Watanabe-val. Ehhez sok-sok versenynapon kell részt vennünk, és győznünk, de nem a hagyományos értelemben: a továbbjutáshoz elég megfelelő mennyiségű pontot összeszedni, nem kötelező mindenhol elsőnek lenni. Az előrehaladás során csupán új autókat nyithatunk meg, viszont a megvett kocsikat már az elején maxra tuningolhatjuk (ha volna kellő pénz hozzá...), sőt, a festés és a matricák itt már ingyenesek.
A versenytípusok közül az alap az itt Grip néven futó, zárt pályás körversenyek, ennek többféle variációja is van a szimpla "Légy első!"-n kívül. Visszatért a drag és drift mód is, mindkettő három fordulós versenyként, ahol a legjobb eredmény dönt (nem az átlaguk!); előbbi egy gumiégetős minijátékkal indít, míg a másikban csak hátsókerék meghajtású kocsik vehetnek részt. Végezetül ott van a Speed Challenge, ami a korábbi részek sprintjének feleltethető meg. Az autók sérülnek, sőt, totálkárosra is törhetőek, de pénz mellett kuponokkal is javíthatjuk őket. Két verseny között pedig a rendezvények fesztivál jellegét erősítendő életképeket nézegethetünk, illetve a verdánkat finomhangolhatjuk.
Ugyan ezt a részt kevésbé szokták szeretni az éles stílusváltás miatt, de én azt mondom, hogy érdemtelenül. Mert bár itt nincs se éjszaka, se "fordulatos" történet, viszont nagyon jól visszaadja a Need for Speed érzést, még ebben a félszim módban is.
Pro:
szép grafika;
a karrier mód;
az autóválaszték;
változatos versenymódok;
a kocsik testre szabhatósága;
a kommentátor csávó változatos dumái;
jól hozza ezen események hangulatát;
ingyenes festés és matricázás;
a fejlődési rendszer;
Ryo, a főellenfél;
a zeneválaszték;
Sophie;
Kontra:
kismiska kiskirályok;
Nevada highway opatásai;
a kocsi finomhangolása túl szimulátoros lett;
fagyások drag és drift versenyek után (tudom, tudom...)
unalmas gumiégetés a drag versenyeknél;
3 remix ugyanannak a dalnak;
nem tanít meg kétkerekezni;
Micuki;
Kiknek ajánlható?
A NFS sorozat rajongói mellett a félszimulárok kedvelőinek is érdemes próbát tenni vele.
