A távoli trópusokon senki se hallja meg a sírásod.
Manapság a Far Cry címről a "Ubisoft FPS: The Game" ugrik be. Ugyanakkor a 2004-es első rész kapcsán még nem ezek a gondolatok fogalmazódtak meg a videójátékosok fejében, mert a megjelenésekor korának egyik legszebb játékának számított.
A technikai fejlődés következtében a mai PC-ken már teljes pompájában lehet élvezni azt a maga korában példa értékű vizualitást, ami annak idején álmodoztak még a fejlesztők is. Ráadásul nem egy csőjáték, mert egyes dzsungeles pályái igen nagy területen, akár több kisebb szigeten is játszódnak. A látvánnyal ellentétben a története nem a legerősebb része: Jacket egy titkos misszióra küldik női segítőjével együtt, azonban hamarosan egyedül kell szembenéznie egy egész hadsereggel. Meg később valami mással is, ugyanis a szigeten engedély nélküli kísérletek folytak, ám a szuperkatona program kissé félresikerült. A sztori eléggé klisés, noha van pár érdekes, a gameplayre is kiható fordulata, ez továbbra is egy ZS kategóriás filmet idéz. (Nem csoda, hogy csak Uwe Boll dolgozta fel.)
A Far Cry legerősebb részei kétségtelenül a szabad ég alatt játszódó pályák, ahol többnyire te magad döntöd el, hogy a csendes orgyilkos vagy az akciódúsabb Rambo stílusban próbálod meg az ellenfeleket levadászni. Ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy auto-heal nincs, élet visszatöltő HP csomag sincs minden sarkon vagy bokorban, illetve quicksave se lehet (csak checkpoint van), ezért taktikusan kell felmérni a helyzetet, és megoldást találni rá. Irányításában kissé eltér az azóta megszokott, bevált metódustól: nincs iron sight, ellenben lehetőség van egy fedezék (fal, fatörzs) mellől oldalt kikukucskálni; ez eleinte szokatlan volt nekem, de aztán elkezdtem hiányolni más FPS-kből.
A Far Cryt először Normal fokozaton indítottam el, emiatt elsőre túl könnyűnek tűnt a játék. Fontolgattam, hogy újrakezdjem-e egy magasabb szinten, ám később, a keményebb ellenfelek megjelenésével mégiscsak jó ötlet volt maradni, és nem sírásig szenvedtetni magamat.
Pro:
a helyszín;
az irányítás;
a járműhasználat;
pár érdekes fordulat;
kihívást biztosító harcok;
tartalmasan hosszú;
a zenék;
Kontra:
ZS kategóriás történet;
sokszor túl ostoba ellenfelek;
a főszereplő sokszor erőltetett flegmasága;
az átvezető videókat nem lehet utólag megnézni;
a vízeséses videó extra kínos;
piros ingben kommandózni?
Kiknek ajánlható?
Akik szeretnék magukat kipróbálni Ramboként egy trópusi dzsungelben.
