[11] FooLman (offline)

Az utolsó, amit annak neveznék, és le tudott kötni, az a Jade Empire volt, de valahogy már az is messze állt az igaziaktól. Baldurs Gate az még jó volt, az igazi nagy kedvenc viszotn a Blade of Destiny még nagyon régen... Az még egész nagybetűs RPG volt.
Persze valószínűleg azóta sem a műfaj kezdett hanyatlani. Egyszerűen manapság messze nincs annyi időm, amennyit ezekre rá kellene szánni. Nem is az idő a problémás, inkább az odafigyeléssel eltöltött idő. Mert ameddig az ember félálomban is tud nyomni egy shotemupot, vagy egy Mariot, addig a másikban a történet elmarad, és az nem jó. (Igaz, van ismerősöm, aki a Wizardry 7-ben is vadul klattyingatta a szövegeket, mondván "minek, úgyis ki kell nyírni mindenkit!", de azért az más).
Na, és itt jönnek képbe ezek a remek JRPG/Hack'n'slash dolgok. Ezt még éjjel félálomban is lehet tolni. Nem maradsz le semmiről, van történet, de az full lineáris - mellékküldetéseket nem számolom, mert azok sem lógnak ki a linearitásból... - csak tápolni kell és ölni. Hurrá.
Íme a Children of Mana, ennek a szép példája. A square-es figurák értik a mesterségüket. Órákra le tud kötni, igaz, ugyanazt a két gombot nyomkodom, ugyanazon a három pályán megyek keresztül, ugyanazt a négy spritét zúzom le immár egymillió-háromszázezredikre, de a körítés olyan, hogy emiatt jó.
Próbáltam a Pokémon Blue Rescue Squad-ot is, onnan pont a szép körítés hiányzott, annak volt valahogy egy ilyen rókabőr érzése. Ebben vannak átvezetők, animok, párbeszédek, amik miatt, ha az ember oda akar figyelni, akkor is van miért...
Na, de megyek is vissza mert elszaporodtak azok a kis sárga izék, meg a nagy zöldek, és csapni kell őket buzogánnyal, meg karddal, meg nyíllal. :)