Az évtized filmjei

25. Star Wars: Episode VII - The Force Awakens

Egyetlen film sem volt, amit jobban utáltam volna mint a Force Awakenst, amikor kijöttem róla a moziból. A csalódás nem egy jó kifejezés arra, amit éreztem. Több volna az annál, úgy éreztem, hogy a világom zuhant szét.

Azóta az történt, hogy jött egy Utolsó jedik, és újragondoltam a kapcsolatom az egésszel. Ha a Star Wars világ ilyen megbonyolítása ilyen felemás eredményekre vezet, akkor lehet nincs is szükség másra, mint a negyedik rész újrájára új szereplőkkel.

Azért az Utolsó jedik kellett ahhoz, hogy helyére kerüljön minden; de utólag már azt mondom, a Force Awakens egy magasan szórakoztatóbb darab, és bár az új részt még nem láttam (KÉRLEK ne spoilerezz!), hajlok arra, hogy az egyetlen izgalmas és újszerű mozzanat a Star Wars univerzumában a 7. rész volt, az új szereplőkkel, és Han tragédiájával.

Tényleg élvezetes és egy percig nem veszi komolyan magát - talán ezért jobb ez, és ezért maradt meg jobban minden kiforratlansága ellenére, mint az először komolyabbnak ható 8. rész.

Örökké emlékezetes pillanat, amikor Kylo Ren megérkezik, Han összes jelenete (nyugodtan mondhatjuk, hogy a klasszikus trilógia óta a legjobb pillanatok), és Rey bemutatkozása is megér egy misét.

24. Edge of Tomorrow

Egy játékosnak biztos nem kell kétszer mondani, hogy csináld újra, mert úgyis megcsinálja. A vérében van.

Mindezt átélni, és újra és újra felkészülni a halálra az életben valami egészen más, szürreális élmény.

Az Edge of Tomorrow tulajdonképpen addig szórakoztató, amíg ezt a játékot játssza, és ha egészen őszinte akarok lenni, a végén már nem hatott annyira izgalmasnak.

Tom Cruise kicsit túl idősnek tűnt ehhez a szerephez, Emily Blunt viszont ebben a filmben tetszett meg, elképesztően izgalmasnak tartom ezt az amazon karaktert, és a kettejük kapcsolatát, ahogy egyre többet tudnak a másikról, és az előttük álló veszélyekről.

Minden egyes halál örökké emlékezetes pillanat, nem is érdemes válogatni.

23. Eighth Grade

Bo Burnham már régóta csillagnak számít a stand-up világában, de a bemutatkozó filmje sem okozott csalódást.

A felnövéssel foglalkozó filmeknél kb nulla jelentősége van, hogy a főszereplő fiú vagy lány, annyira univerzális az élmény, ami az első pillanatokkal együtt jár.

Fura, hogy ezt a filmet emelem ide, amikor annyi jó film akadt az évtizedben ebben a témában. A Lady Byrd szintén megér egy misét, csakúgy mint a Good Boys vagy a The Edge of Seventeen, de lehetne beszélni akár a Scott Pilgrimről is, illetve a kiselejtezett Booksmart is ide tartozik.

Mégis ezt érzem a legkerekebbnek és legőszintébbnek. Egy ilyen filmnél semmi más nem számít mint az őszinteség, és az Eighth Grade ezt zsigerből hozza, és ezzel nálam a MÁSODIK legjobb felnövéssel foglalkozó film az évtizedből.

22. Lucy

Kezdem a végével: két film után éreztem hasonlóan magam mint a Lucy végén, az egyik az Akira, a másik a Ghost in the Shell.

Még véletlenül sem akarom egy lapon említeni őket a Lucyvel, de egy biztos: eszméletlenül tudom értékelni, hogy a Lucy koncepcióját végigvitték. Szinte minden (hasonló) filmnek van egy "cop-out" pillanata, amikor a film meggondolja magát, és amivel egész végig hiteget, az mégse történik meg.

A Lucy bevállalja: bevállalja, hogy hülyének nézik, hogy teljesen nonszensz amiket mond, csakhogy én jól érezzem magam.

Számos más filmmel ellentétben, ami a főszereplő képesség ugrásáról szól a Lucy alatt ténylegesen úgy is érzem magam, mint aki maga is képességet ugrott, és minden egyes újabb fázis csodálattal tölt el.

A film Lucy képességeivel együtt gyorsul, és végül olyan helyre jut el, ami teljesen fantazmagória és science-fiction, de nem pont ezért szeretjük ez a műfajt?

Scarlett Johansson szinte minden egyes szerepével ezt a karaktert kerülgette, de itt vált ténylegesen 100%-ig (mint ahogy Lucy) azzá.

Nagyon szeretem a Lucyt, mert minden egyes pillanata intenzív és bátor. A végén pedig láthatjuk Lucy szemével, hogy kik vagyunk, és hogy hova juthatunk.

A vége örökké emlékezetes pillanat, ahogy minden alkalom, amikor Lucy szintet lép, valamint amikor Morgan Freeman megszólal.

Click!

21. Captain America: The Winter Soldier

"I'm with you until the end of the line.”

Ez a mondat megcsinálta nekem a filmet. Háromszor kellett újranéznem a Winter Soldiert, és minden alkalommal egyre epikusabb lett.

Ma azt mondom, hogy körülbelül ez volt a MCU legfénylőbb pillanata, ami nem azt jelenti, hogy nem lesz még MCU film a listán, de körülbelül ez az, amire még évek múltán is emlékezni fogok.

A Civil War annyiban csúszott ki, hogy a Civil War legjobb pillanatait mind ellopták máshol (Black Panther, Infinity War, Spiderman), a Winter Soldier azonban a maga lezárt egészében is kerek történet: nincs szüksége másra, nincs szüksége előzetes tudásra, hogy élvezhető legyen..

Örökké emlékezetes pillanatnak a már említett film végén kívül ott van a liftes jelenet (tiszta Metal Gear Solid), vagy amikor megtámadják Furyt fényes nappal, illetve minden alkalom amikor Bucky felbukkan.

Lehet ezt még fokozni? Mármint tudok még írni róla valamit, ami párja lehetne a filmnek? Aligha, úgyhogy azt gondolom ideje is befejezni.

folyt köv...