Az Ébredő Erő árnyékában

Figyelem, a lenti írás több SPOILERT is tartalmaz, így csak akkor olvass tovább, ha láttad a filmet, vagy ha nem akarod elrontani az Ébredő Erő által hozott újdonságokat!

Sok pénzből forgatott, fanfilm soft-rajongóknak.

Motiváció

Miért is írom ezt a cikket. Gyerekkorom óta (kb. 23 éve); Star Wars rajongó vagyok. Mivel ma ezt sokan elmondják magukról kénytelen vagyok egy kicsit pontosítani ezen, hiszen mint sok minden más ez a fogalom is árnyalt. A célom ezzel a bevezetővel nem az, hogy verjem a mellemet a fanságom miatt, de a cikkem fő üzenetének megértéséhez ezt szükséges vagyok tisztázni.

Lehet valaki úgy is teljes értékű rajongó, hogy látta és szereti a filmeket, játszott pár játékkal, olvasott pár könyvet. Őket én "soft"; rajongóknak hívom, de ettől még, ahogy szándékosan fogalmaztam ők is teljes értékűek. Magamat azért merem a "hard"; rajongók közé sorolni, mert ezt a 23 évet részben azzal töltöttem, hogy szabadidőmben végigolvastam közel az összes Star Wars-hoz köthető felnőtt novellát, ifjúsági irodalmat, képregényt, végigjátszottam az összes játékot stb. Ezeket további fizikai formában is begyűjtöttem. Polcaimon ott van minden, kezdve gyerekkorom Valhalla Páholyos klasszikusaitól az újabb angol kiadványokig. Kb. 10-12 éve áttértem az angol nyelvű gyűjtésre, hiszen itthon még a mai napig sincs minden kiadva magyarul a novellák közül, a képregényekről pedig ne is beszéljünk. A "soft" rajongók kedvéért említem csak meg: ez közel több mint 600 hivatalos kiadvány (novella, képregény, rövid történet stb., bővebben: swbooks.net), oldalszámra pedig csak becsülni tudom, hogy a 100.000-es nagyságrendben van. Ha csak szabadidőben foglalkozik vele az ember, akkor ehhez valóban kellenek az évek.

Szerény SW gyűjteményem, fókuszban a kibővített univerzum könyveivel.

Írásomnak nincs kifejezett célközönsége. Nem kenyerem a cikkírás, nem írtam még életemben hasonló blogbejegyzést. Nem számítanak a like-ok, hány ember ért vele egyet, kinek tetszik kinek nem. 23 évet töltöttem részben a Star Wars univerzumban, tudom, miről beszélek. És úgy éreztem, ha leírom, talán megkönnyebbülök a film jelentette sokk után. De kezdjük az elején, miért okozhat egy film sokkot?

A film és az Expanded Universe (EU)

Az Expanded Universe szigorú definíciója: minden hivatalosan megjelent történet, ami a filmvásznon kívül történt a Star Wars univerzimban. A fent említett 100.000 oldalnyi történet, a játékok, mind ezt az univerzumot bővítették, egy ellenőrzött, kontrollált rendszer (kánon rendszer) szerint. Egy team dolgozott azon, hogy évtizedek alkotásait rendezzék egy összefüggő egységbe, ami csak minimális ellentmondásokat tartalmazott. Szerintem nem kell részletezni egy mekkora erőfeszítést igényel, vagy mekkora munka lehet ekkora világba beszállni íróként. Felépült egy hatalmas univerzum szerethető karakterekkel, izgalmas történetekkel, mesteri szerzők tollaiból. Persze voltak az EU-nak is gyengébb pillanatai (nem sorolnám őket, bárki találhat "worst EU moments" listákat a neten), de az természetes, hogy ilyen nagyságrendek mellett keletkeznek gyengébb alkotások, és ezeket szerintem mindenki a helyén tudta kezelni az EU rajongók közül. Az EU emellett begyógyította azokat a sebeket is, amiket az előzmény trilógia ejtett a rajongók szívén. Én is azok közé tartozom, akik szenvedtek a moziban az előzmény trilógia filmjein (hihetetlen, hogy most majdhogynem visszasírom őket az új film után), és csak Matthew Stover mesterien megírt Sithek Bosszúja, valamit James Luceno keretbe foglaló novellái tudták feledtetni Hayden minősíthetetlen alakítását Anakin bukása során (csak hogy egy példát említsek).

A kibővített univerzum hősei.

Bizonyos szempontból tehát inkább vagyok EU rajongó, mint Star Wars rajongó, ha Star Wars alatt csak a mozifilmeket értjük. Szerintem ezek a nagyszerű művészek (írók) voltak azok, akik hozzáadott értékükkel megteremtették azt az univerzumot, amit szeretek. És ezért fájt annyira, amikor 2014 április 24-én az új, Disney által kijelölt Lucasfilm Story Group eltörölte az egész EU-t. Pontosabban átkerült a "legendák" kategóriába, de technikailag ez azt jelenti, hogy eltörölték, meg nem történtté nyilvánították mindazt, aminek a megalkotásán és fenntartásán évtizedekig dolgoztak ezek az emberek. Egy döntéssel megölték az összes karaktert, akik évtizedeken keresztül szerettek az olyan rajongók, mint én is. Ezzel felvágták rajtam azt a sebet, ami szépen lassan kivéreztetett ez alatt a másfél év alatt, de a biztonság kedvéért megadták a kegyelemdöfést is csütörtök éjjel a premieren.

Miért volt erre szükség? A Disney eldöntötte, hogy a folytatásokban visszahozza a régi karaktereket és ez összeütközésbe került az EU történeti vonalaival. Az új management előtt igazából három lehetőség állt az új filmmel kapcsolatban:

1) Az új filmet egy teljesen más idősíkra helyezi át. Egy ekkora univerzumban senkit nem zavar, ha eltoljuk +/- 100 vagy 1000 évvel a dolgokat. Tiszta lap, új történet, új karakterek. A Star Wars franchise-ban van akkora erő, hogy ebből is simán kasszasiker lehetett volna (a Bioware és Drew Karpyshyn megmutatta, hogy több ezer évvel a New Hope előtt is lehet olyan karaktereket csinálni, akikért tömegek rajonganak, lásd Revan), persze lehet, hogy 10 %-al kevesebb, mintha visszahozzuk Luke Skywalkert a vászonra. A pénz beszél.

2) Ha szigorúan nézzük a Disney előtti jogelőd törekedett rá, hogy a novellák története megálljon egy olyan ponton, ahol filmes folytatást lehetett volna csinálni az EU alapján. A színészek is nagyságrendileg kb. annyit öregedtek, mint amennyit a történet haladt előre stb. Nem lett volna lehetetlen. De itt is volt pár probléma, ugyanis a "soft" rajongók nem értettek/hiányoltak volna pár dolgot, pl. hogy hova tűnt Chewie, aki meghalt a Vector Primeban (New Jedi Order széria első könyve). Már nem mintha a galaxis állapota az Ébredő erőben ne vetne fel hasonló kérdéseket. De kétségtelen, hogy itt a film készítőinek meg kellett volna ismerkednie az előzményekkel, és körültekintően kellett volna alkotni. Ami plusz munka, de erre eddig sokan képesek voltak.

3) Ami történt: visszahozták a régi karaktereket, de egyben tiszta lappal is indultak. Vagyis eltörölték ez EU-t. Miért fájó ez? Egyrészt azért, mert ez szigorúan pénzügyi döntés (a régi karakterek visszahozása), másrészt azért mert ez a "simább, könnyebben járható út". Az írók képesek voltak rá, hogy új történetükkel beilleszkedjenek egy jól felépített univerzumba. Ők miért nem? Képbe kellett volna hozni a rendezőt a lore-al? Vagy egyszerűen csak kiszámolták, hogy az EU rajongók száma elenyészően kicsi a "soft" rajongókhoz képest, és ők járulékos veszteségként elkönyvelhetőek, cserébe mindenkinek egyszerűbb a dolga? Mert ez történt. És ez azért fájó, mert mi, EU rajongók voltunk azok, akik évtizedeken keresztül vettünk és beépítettünk az univerzumunkba mindent, amit elénk tettek. És a mozifilmek között mi tartottuk életben a franchiset. Most mégis minket áldoztak fel.

A film maga

Bár az elmondottak miatt az elmúlt másfél évben várakozás és remény helyett inkább félelmet éreztem, amikor valaki felhozta az Ébredő erőt, csütörtök éjjel úgy ültem be a moziba, hogy "rendben ez nem EU, de adjunk neki egy esélyt". És amikor felcsendült a nyitány és megjelent az Episode VII egy kicsit én is elérzékenyültem és leengedtem a védőpajzsomat. És akkor jöttek a döfések, szépen sorban:

Régi/új felállás.

1. Az utánérzetek támadása

J.J. Abrams annyira törekedett rá, hogy visszaadja (az előzményekkel szemben) az eredeti trilógia hangulatát, hogy végül semmi eredeti ötletet nem tett bele, az egész film hemzseg az utánérzetektől, erősebben fogalmazva lopásoktól. Olyan mintha a filmet az eredeti trilógia filmjeiből vágták volna össze, csak történet szinten eszméletlenül lebutítva. Van, aki szerint ez a mértékű "merítés" az eredeti trilógiából egyfajta reboot koncepció, de ezt a fogalmat a Star Wars esetében nem tudom értelmezni, ezt nem annak szánták. Amikor 10 évesen általános iskolában a haverokkal délutánonként az udvaron fénykardoztunk a faágakkal és arról álmodtunk, hogy egyszer majd SW filmet forgatunk. Körülbelül akkor voltak hasonlóan színvonalas ötleteink egy esetleges folytatásra. De nézzük csak végig. Azt állítom, hogy az Ébredő erő az Új remény, a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér összevágása lebutított módon.

A film elején főhős A szupertitkos információt rejt el egy asztromech droidban, aki egy sivatagos bolygón egyedül kóborol, amíg főhős B (a bolygón élő szegény kis senkim, akiben ott lapul az erő) ki nem menti a scavengerek karmai közül. Közben főhős A-t épp vallatja a film főgonosza a szupertitkos információkat illetően? Ismerős valahonnan?

A film közepén a főhős találkozik egy nagyon idős, bölcs, kis termetű idegen lénnyel, aki felhívja a figyelmét az erő rejtelmeire, valamint a főhősnek erő látomása van a jövőjéről, amitől megretten, és irracionális döntésre kényszeríti. Ismerős valahonnan?

A film végén a lázadók/ellenállás egy elkeseredett kettős-küldetésre indul egy szuperfegyver ellen, ami perceken belül megsemmisítheti a támaszpontjukat. A küldetés egyik részeként le kell kapcsolni egy pajzsgenerátort a bolygón, ami egy kommandó feladata, miután a flotta is támadást indít és vadászgéppel berepülve a szuperszerkezetbe felrobbantja azt. Ismerős valahonnan?

Az, hogy a teljes film az eredeti trilógia főbb momentumaiból lett összevágva már önmagában is fájdalmas, de emellett hihetetlenül gagyi is az egész az eredetihez képest, minden le van butítva és fel van gyorsítva, pontosabban elkapkodva. Jawák helyett kaptuk a hálós scavengert (Teedo), Yoda helyett a sárga szemüveges szörnyűséget (Maz Kanata), Luke helyett Rey-t, Vader helyett Rent, Tarkin helyettt Hux-t, Halálcsillag helyett Halálbolygót, Palpatine helyett Legfőbb Vezért, stb, stb.. A bázis elleni támadást fél perc alatt megtervezik és mindenkinek teljesen rendben van, hogy egy egész támaszpont ellen három ember (Han, Chewie és Finn) menjenek - ezt kaptuk a kommandó helyett. A lázadó flotta helyett kaptunk 10 X-Winget. Ennél még a Yavin 4-nél is többen vonultak fel, pedig ott nem védte flotta az első Halálcsillagot, ahogy itt a filmben jól látható módon igen.

X-wingek, újratöltve.

Ha ez még nem lenne önmagában irritáló, akkor ráadásnak telepakolják az egész filmet apró részletekkel, jelenetekkel, amik szintén az előzmény trilógiából származnak és lehet, hogy azt gondolták róla a rendezők, hogy „milyen jó kis visszautalások lesznek”, de a fentiek tükrében csak rontanak a helyzeten. Rengeteg ilyen van. Az ellenállás bázisán a műveleti pultok úgy néznek ki, mint az Echo Basen (Hoth). Rey első telekinetikus mozdulata, ahogy a hóból kirántja u. azt a fénykardot, mint Luke, az utolsó pillanatban. A halálcsillagon a BT-16-ról (itt BT-17-ről) beszélgető rohamosztagosok. Han, ahogy a bozótok között lövöldöz a rohamosztagosokra, direkt hasonló pózban, mint az Endoron. Az X-Wing-ek árokfutama. És még sorolhatnám ezeket a "zseniális visszautalásokat"

2. A lore teljes hiánya

Százezer oldalnyi SW irodalom (és megfelelő mennyiségű SW TOR ) után az embernek van elképzelése arról milyen érzés a Star Wars univerzumban lenni, és ez teljesen, tökéletesen hiányzik a filmből a fenti direkt nyúlásokon kívül. Meggyőződésem, hogy koncepció volt, hogy a rendezők nem nyúltak a meglévő SW lore-hoz az eredeti trilógia apró részletein (pár faj szerepeltetése, pl. sullustan, mon calamari) kívül. Cserébe kaptunk egy csomó teljesen új helyszínt és fajt, amiknek semmi köze a lore-hoz, és szerintem egyáltalán nem is illenek bele. Érezhető, hogy Abrams szándékosan próbált meg "hozzáadott értéket termelni" új lore felépítésével, ami amellett, hogy Lucashoz képest gyengén, foghíjasan tesz, teljesen szükségtelen. A film több része alatt (pl. a közepén a menedék-erőd-ben) ebből kifolyólag végig nyomasztó, idegen érzésem volt, mintha egy másik univerzumba kerültem volna. Pontosabban mintha egy Han Solora kívülről valamelyest hasonlító karaktert látnék egy másik univerzumban, ami nem a Star Wars. Érthetetlen erre mi szükség volt (ezekre a nem túl eredeti, félig középkor-t vagy fantasyt idéző helyszínekre és gagyi új fajokra), egy ilyen szinten felépített univerzum esetében. Mi a frászt keres Luke Skywalker Skóciában???

3. A fizika bosszúja

A Star Wars nem egy "okos sci-fi", és az ilyenek esetében persze lehet vitatkozni a "fizikán" (és azt meg is teszik elegen) és azon, hogy van-e hangja a lézerágyúnak az űrben van sem. És bár mindenki tudja, hogy nincs, ezeket a dolgokat mindenki megtanulta helyén kezelni, és mondhatni ez is a Star Wars lore részévé vált. Ahogy a fénysebességgel történő utazás is. Az pedig, hogy "Fénysebességgel utazni nem olyan egyszerű, kölyök. Ha elkapkodjuk, beleszaladhatunk egy csillagba vagy szupernóvába és megnézhetjük magunkat." (szabadon idézve) nem az EU-ból származik, hanem az Új reményből. És ugyanez a Han Solo most azzal borzolja a kedélyeket, hogy hangárból startol fénysebességgel, majd később még rátéve egy lapáttal, 20 m-rel a bolygó felszíne fölött jön ki a hipertérből. Mintha a film kezdene önmaga paródiájává válni. És akkor jön az új szuperfegyver, a "Halálbolygó", ami elszívja egy nap energiáját, vagy magát a napot. És ez az a pont, ahol remélem mindenki elnézést kér szegény Kevin J. Anderson-tól a Napzúzója (Sun Crusher) miatt, amit sokan az EU egyik legnevetségesebb szuperfegyverének tartanak, de ehhez a baromsághoz képest az teljesen hihetőnek tűnik.

Az új szuperfegyver, működés közben.

4. A régi nagy karakterek visszatérése

Amióta bejelentették, hogy visszahozzák a filmbe a három nagy karaktert alakító színészt csendben rettegtem, hogy ezzel le fogják rombolni mindazt, ami a fejemben megszületett a karakterekről az EU-ban. És miután láttam a filmet sajnos azt kell, hogy mondjam: igen, többet nem leszek képes ugyanúgy végignézni az eredeti trilógiát, vagy elolvasni egy EU könyvet. És mi szükség volt erre? Valljuk be, a három színészből Harrison Fordon kívül egyikük sem tett le az asztalra semmi nagyot az SW óta és tudjuk, hogy Carrie Fisher és Mark Hamill életében is voltak nehezebb időszakok. És minden elismerésem Mark-é, hogy 64 évesen lead 23 kilót, hogy felvehesse újra Luke szerepét. De ezért a bruttó 15 másodperc játékidőért, amiben elnézést, de úgy néz ki, mint egy félrészeg hajléktalan? Nehéz azt mondani, hogy összemérhető azzal a képpel, ami Luke Skywalkerről, Grand Master of the New Jedi Order-ről kialakult bennem az évtizedek alatt. Szintén minden elismerésem Carrie Fishernek is, hogy összeszedte magát, de amikor megszólalt a filmben (feliratosan néztem persze) Leia Organa képe is összeomlott bennem. Azóta is próbálom elfelejteni Botox Tábornok lerozzant, ex-alkoholista kémiatanárnőre emlékeztető hangját. Harrison Ford, mindent megpróbált, hogy visszaadja a régi Han Solot, de mintha már ő se tudná komolyan venni ezt a szerepet. Erőltetettnek tűnnek az arcvonásai, a mozdulatai, ahogy megpróbálja felvenni azokat a vonásokat, pozíciókat, amik régen természetesen jöttek és legendássá váltak (pl. a félmosoly). És bár szándékosan úgy van beállítva több jelenet is, hogy hasonló testtartást, arcvonást kelljen felvennie, mint valamelyik régi filmben (harc az erődnél, Falcon belsejében stb) sajnos ez többször nevetségesen erőltetetten sikerül. Ritkán jön össze, komolyan vehető, őszinte momentum. Ő is mintha önmaga paródiájává kezdene válni, és mint aki érzi ezt még rá is tesz egy lapáttal, azzal, hogy nem veszi komolyan...

Leia/Carrie Fisher is látott már szebb napokat.

5. Az új "remények"

És eljutunk egy újabb mélyponthoz, az új karakterekhez és színészekhez. Ahogy a Disney átvette a jogot sejteni lehetett, hogy a franchise el fog mozdulni egy új irányba. A komolyan vehetetlen, szirupos, műanyag, tini-szuperhős filmek irányába. És a színészeket is ehhez válogatták össze. Messze a legrosszabb Kylo Ren karaktere (Adam Driver), akit szégyen Vaderhez hasonlítani. Miután leveszi a maszkot egyszerűen komolyan vehetetlen az egész karakter, ezzel a meg nem értett, duzzogó, szomorú emós hülyegyerekkel, a beesett mellkasával és rossz tartásával, akihez képest még a Hayden Cristensen által megformált Anakin is maga a nagybetűs férfi (ezt se gondoltam volna a prequelek idején, hogy valaha ki fogom jelenteni). Őt kaptuk Jacen, Jaina és Anakin helyett. Tökéletesen beillene egy Alkonyat szintű tini-rettenetbe, amivé sajnos úgy tűnik az SW is válni fog.

Két új főhősünk is rendelkezik fejenként egy szuperképességgel: John Boyega végiglihegi a trailerek után az egész filmet is, Daisy Ridley közben folyamatosan tátott szájjal bámul. Utóbbi néhány óra leforgása alatt magától, mester nélkül megtanulja kezelni az erőt "mind trick"-re illetve telekinetikára, majd legyőzi fénykardpárbajban Ren-t, aki elvileg a Ren lovagrend mestere ("Master of the Knights of Ren", jelentsen ez bármit is...). A film alatt szépen ledől a fénykard használatának "szentsége"; is, vagyis, hogy megfelelő képzés nélkül a fénykard forgatása ön- és közveszélyessé teszi viselőjét. Mi sem természetesebb, mint hogy Finn, az ex-rohamosztagos pár perccel a fegyver kézhezvételét követően felvegyen egy tökéletes Ataru nyitóállást (a jellegzetes kéztartását könnyű kiszúrni, lásd pl. Qui-Gon vagy Obi-Wan a Baljós Árnyakban).

• Az Ataru "mesterei".*

A három új karakterből egyedül az Oscar Isaac által megformált Poe Dameron volt szimpatikus (pár erőltetett poén ellenére is), lehet csak azért mert kicsit Corran Horn-ra emlékeztet (EU-s Rogue Squadron pilóta, később Jedi-lovag). Mondjuk az a rész, amikor az erőd romjai fölötti légi küzdelemben kb. 5 másodperc alatt több TIE-t szedett le, mint Wedge, Biggs és Luke együtt az egész első Halálcsillag elleni küzdelemben ismét a komolyan vehetetlen Marvel szuperhős filmek irányába tolja a hangulatot (a rohamosztagosok és TIE-k csak azért vannak, hogy legyen kit lelőni ugyebár). Kaptunk még egy Legfőbb vezért az Uralkodó helyett, aki kb. annyi tekintélyt/hatalmat sugároz mint Gollam és egyáltalán nem félelmetes. És ne felejtsük el Phasma-t sem (aki talán Fett-re emlékeztethet minket a fegyvertartás miatt), aki azon kívül, hogy teljesen inkompetens semmit nem csinál a filmben.

6. Mindenkinek tetszik

Sajnos ez is egy fájó pont, vagyis az, hogy a sajtóban olvasható kritikák ezt „méltó folytatásként” könyvelik el, nagy sikerként, ami a kritikusoknak és a rajongóknak is tetszik. Kétségtelen, hogy pénzügyileg óriási rekord bevétel lesz, és az, hogy ugyanez sikerült-e volna akkor, ha a fenti felsorolásomban az 1-es vagy 2-es pont mellett dönt a vezetőség, és tisztességesen megcsinálják a filmet figyelembe véve az EU-t, sosem fog kiderülni.

Félre ne értsen senki, én nem haragszom azokra, akiknek ez a film tetszik. Sőt kicsit irigykedek is rátok, általam 'soft'-nak nevezett rajongókra, akik őszintén tudjátok ezt a filmet élvezni. A ti univerzumotokat nem rombolták le ezzel a folytatással, de az enyémet, amit évtizedeket át építgettek és építgettem igen. És ez az utánérzetekből összerakott paródia sajnos nem fog kárpótolni a veszteségekért. Kíváncsi lennék mit gondol erről a történetről Aaron Allston, Timothy Zahn, Troy Denning és a többi író. Nekik a munkájukat gyalázták meg ezzel az alkotással, de szerintem az őszinte véleményüket soha nem fogjuk a sajtóban olvasni.

Nem kell azonban bánkódni: az új írok csapata (Claudia Grey, Chuck Wendig) jelenleg is gőzerővel dolgozik azon, hogy regényeikkel befoltozzák a tátongó űröket, kijavítsák a hibákat és a történethez, karakterekhez jelentőséget és hátteret adva felépítsenek egy univerzumot arra, amit a moziban kaptunk.

De ez már egy másik univerzum lesz…

Mara Jade temetése. Az Expanded Universe temetése.