Oliver Bowden: Assasin's Creed - Reneszánsz

Hányattatott sorsa van hazánkban a játékokhoz kapcsolódó regényeknek. Kevés jelent meg és az a kevés is nagyon rossz emlékeket hagyott a játékok rajongóiban is. Az eddig elsősorban képregényeiről elhíresült Fumax kiadó vállalta fel a a népszerű játékhoz kapcsolódó regénysorozat kiadását itthon, hogy változtasson ezen a trenden.

A külsőségek terén sikerül is neki. A könyvet kézbe véve jó érzés fogja el az embert, mert van súlya az anyagnak. Hogy a papír minősége jó, az már ebből érezhető, de belelapozva ott is színes belső borítót találunk, áttekintő térképet és egy kisebb függeléket is. Arcba mászó reklámok alig, a szép borítóval összenézve helyre kis kiadvány lett ez is. Igaz, meg is kérik érte az árát.

A szöveghez közeledve rögtön feltűnik, hogy a fordítás feladatát Körmendi Ágnes látta el, akinek munkáit személy szerint nagy becsben tartom a hazai fantasy világában. Újabb jó pont a kötetnek. Belemerülve a történetbe azonnal feltűnt a (szerintem) játéksorozatot mételyező rákfene, az Animus, teljes hiánya. Mintha csak kompenzálni akarna a kötet valamiért …

Aki ismerős az Assasin's Creed 2 játék történetével annak nem kell mondanom, de a kötet érezhetően másoknak is szól. A reneszánsz korában járunk Itáliában, ahol egy középnemes család viszontagságait ás az olasz város belháborúit ismerhetjük majd meg a könyv jóvoltából. A családjáért bosszút fogadott Ezio története mostanra olyan terebélyes és körüljárható, hogy valóban érdemes könyv formában is megismerni.

Az orgyilkos és fejvadász archetípusává váló fiú kalandjait a felhőtlen ifjúkortól ismerhetjük meg a bosszú beteljesüléséig, ahol egy sokkal mélyebb összefüggés és egy titkos háború felderítése után a történet érezhetően magasabb szférákba megy majd át. Persze, hiszen a játék is igyekszik sokszor elrugaszkodni önmagától, ami ott nem jön ki jól, itt kellemes mellékízt ad az eseményeknek.

A szöveg maga szórakoztató. A féli magyar, félig olasz párbeszédeket ugyan kissé megtörik a lábjegyzetek olvasásával, de már a játék is ilyen volt. A hétvégi tequilázások során pedig nagyon jól jönnek az ilyen egzotikus kifejezések mantrázásai hölgytársaságban. Amit én személy szerint hiányoltam azok a leíró részek voltak és jobbára a játékkal kapcsolatos emlékeim és történelemismeretemmel pótoltam a fehér foltokat. Igényesebb lett volna azonban, ha nincs erre szükség. Alig kapunk leírást a szereplőkről és ahogy a számuk növekszik a mellékszereplőknek, úgy mocsarasodik el a történet. Ebben segít ki a függelék.

Az akciójelenetek szórakoztatóak, érezhetően lapult fantázia az íróban. Egyes kötött jeleneteket a játékból nagyon érzékletesen és kibővítve ír le, kezdve az első utcai harctól a későbbi mellékküldetések ellenségeinek legyőzéséig. Igen, sokszor kicseng a sorok közül az indokolatlan falmászás és gyűjtögetés, de ez inkább a játék bűne, mint a könyvé.

Igazi hiánypótlás ez a könyv a hazai piacon, talán az első olvasmányos és olvasható játék-könyv. Magam részéről várom a tervezett folytatást, mert a történet ebben a formában jobban megfogott, mint amikor a tévé előtt játszottam végig. Kevésbé interaktív ugyan, de érezni a sorok között a lehetőségét, hogy a képernyőn látottaktól valami egészen elrugaszkodott élmény kövesse ezt a modern reneszánszt.