Divinity 2 - Dragon Knight Saga

A sárkány harcosok útja. A germán fejlesztők úgy néz ki nagyon ráálltak a Diablo ¬¬ ¬+ Gyűrűk Ura hangulatvilágot utánzó játékok készítésére. A kérdés, hogy ez a sorozatgyártás jót tesz-e a műfajnak vagy inkább csak tönkrevágja a generációban azt a cseppnyi megmaradt RPG utáni vágyakozást, ami éppenséggel jelen van. Számomra ezek a stílusú játékok voltak az igaziak. Gondolkodni kellett, felfedezni, kalandozni, küldetéseket csinálni, tápolni és persze napokat keresgélni egy hihetetlenül erős fegyvert, amihez mire hozzájutottunk már nem volt szükségünk, mert annyi minden mást összeszedtünk útközben. Nos én valami ilyesmit reméltem a Divinity 2 : Dark Knight Saga-tól.

A Larian Studios hatalmasat bukott tavalyi Divinity 2 : Ego Draconisa után a fejlesztők úgy gondolták ezt már nem oldják meg az infrastruktúra Gyúrcsók Józsefével, azaz letölthető patchekkel, hanem újra kell formálni a játékot. Ez többé-kevésbé sikerült is. Az előző elrettentően játszhatatlannak is mondható, kritikai fulladást ugyan csak pár órára sikerült kipróbálnom (szerencsére), azt is személyi számítógépen, de ismerősöm akkor megnyugtatott, hogy konzolon még rosszabb volt a helyzet így aztán határozott lépéssel el is kerültem. Azonban egy hihetetlen esemény kapcsán mégis úgy döntöttem, hogy a játék beszerzésre került és azt kell mondjam, hogy nagyon kellemesen csalódtam.

A játék nem egy technikai csoda és több sebből vérzik, de ennek ellenére nagyon egyedi hangulata van, melyet elég nehéz elkapni, de ha megvan, akkor nehéz lerakni. A grafika erős közepes, de olykor vannak, területek melyek kifejezetten jól néznek ki. A karakter animáció gyenge, a vizuális effektek közepesek és képfrissítés gyakran úgy dönt leül pihenni egy picit. Tehát Larian, nem revolúcióra készült a játékiparban, ennek ellenére mérsékelt sikereknek örvend a produktum.

Hanganyag remek kompozíciók sora. A zene kicsit a Gyűrűk Ura világát idézi számunkra, bár nem annyira kifinomult, de közli velünk, hogy ott van azért. Az effektekről sajnos ez már nem mondható el, igen generikus hatásokat észlelhetünk a harcok alatt. A szinkron rendben van már amikor jelen van és éppen, hogy csak csúszik a szájak mozgása annyira, hogy észrevegyük.

A történet spoiler mentesen igen egyszerű. Elindulunk, hogy beálljunk vadásznak, de közben a nagy gonosz közbe szól és már kész is a konfliktus. Kalandok sora övezi majd sárkány lovagunk útját, hogy megakadályozza a világ elpusztítását. Eközben segítőkre lel kiket többé-kevésbé nekünk kell megvédenünk.

A küldetések érdekesek ugyan, amennyiben megtaláljuk őket. Ugyanis semmi nem indikálja, hogy éppen hol tudunk fölvenni egy küldetést. A térkép csak a fősztori küldetések generikus helyzetét fedi fel. Az, hogy mit kell csinálnunk és milyen módon jutunk, tovább nem kerül felfedésre. Ez remekül is hangzik, mert végre gondolkodni is kell, de kicsit túlzásba vitték. Vannak questek melyeket teljesen random csinálunk meg és nem is tudunk róla. A mellékküldetéseket jó esetben megtaláljuk és a log-nak köszönhetően fényt is deríthetünk a megoldásukra, ám egyes eseteknél ez a túlzott segítségmentesség igen frusztráló élményt okozhat a játékosoknak.

A nehézségi szint röviden nem egyszerű. Ezt egyértelműen ki lehet jelenteni. Ugyanis a körülbelül olyan 20-as szinttől vagyunk partiképesek. Addig igen nehéz idők várnak ránk még a legkönnyebb fokozaton is, tehát érdemes észnél lenni és használni a folyamatos mentést. Amennyiben nincs szerencsénk és meghalunk, az utolsó mentést kell betöltenünk. Ha ez órákkal ez elhalálozásunk előtt is volt.

A harc ennek ellenére kifejezetten jó. A képességek mindegyike használható nincs rossz képesség, de nincs ultimate sem. Oda kell figyelni ki mire mit használunk, főleg a játék elején. A végére, ha helyesen fejlesztünk, iszonyatosan leül majd a játék, mert olyan szinten túlerőben leszünk a világgal szemben, hogy inkább unalmasak lesznek a küzdelmek. Ezt kompenzálja a játék az érdekes történettel és a változatos küldetés sorozatokkal.

Az egyediséget képviseli még a sárkánnyá alakulás is. Bizonyos területeken felölthetjük ősi istenünk alakját és röpködhetünk ahol engedélyezett. A látvány, ami elénk tárul (elvonatkoztatva a grafikától) csodás.

A készítő azonban nem csak újra kiadták a játékot, kapunk még egy 7-8 órás kiegészítőt is, mely folytatja a sztorit és lezárja majd az eseményeket a maga módján, tehát beleolvad az eredeti játékba. A küldetés világa frusztrálóbb lehet, mint az előzőnek, mert itt kis területen nem találjuk meg a válaszokat, csak ha nagyon figyelünk. Ellenben szintén nagyon érdekes eseményeknek lehetünk majd első kézből szemtanúi. A mellék küldetések változatosak és igényesek, a történeti vonal pedig hozza amit az eredeti játékban is hozott.

Összességében a Divinity 2 egy remek játék azok számára, akik szeretik ezt a műfajt, a bőséges tartalmat és nem technikai forradalom legújabb darabját kívánják látni minden megjelent játékban. Azonban intenzív agymunkát igényel a játék és könnyen el lehet veszni az események sorozatában. Nem lineáris, tehát senki ne várja tőle, hogy majd megoldja helyettünk a dolgokat, mint a Call of Duty. Az RPG rajongóknak csak ajánlani tudom.