Prince of Persia - Az Új Generáció

2008-ban nagyot nézett a világ amikor megjelent a első next-gen Prince Of Persia. Két vélemény született. Az egyik „Ez egy kalap szar és annyit is ér” a másik pedig „Csodás élmény”. Ekkor még nem volt középút. Fekete vagy fehér. Ám közben ahogy telt-múlt az idő kurvára bebizonyosodott, hogy igenis van. Mindenki egy újabb Warrior Within-t akart, csak közben azt felejtették el, hogy azon játéktípusoknak a kora véget ért egy generációval előbb. Az új Prince újdonságnak számított nem csak a sorozatban de a next-gen platformerek terén is. A játék melyet úgy emlegetnek „egy kézzel is végignyomom” azért nem egészen ilyen egyszerű.

Egy sequelt iszonyatosan egyszerű leszólni, de tulajdonképpen bármilyen játékból ki lehet emelni a szar részeket. Kezdve a Gears of War-al. (Igen emberek van benne hiba és szar rész, tudom kurva nagy újdonság, de ez van) A prodigy-nek csúfolt Prince is hasonló. Nagyon meg lehet szeretni és nagyon lehet utálni. Lehet szeretni mert, csodálatos látvány világa van, olyan zenei aláfestéssel, hogy az embernek összeszorul a szíve. Lehet szeretni, mert nem bonyolultak az ugrálások és nem szívat szét három különböző irányból egyszerre. Lehet utálni azért mert kevés benne a harc, ostoba a herceg és a történetnek valahol nem találjuk az elejét és a végét. Sőt a könnyű platform részekért is sokan anyáztak, de ha meg nehéz lett volna akkor meg ugye az a baj, de hát ilyenek a rajongók. Nekem nehéz volt elismernem, hogy tetszik a játék, mivel a főhőssel nem tudtam kibékülni. Ostobának és személytelennek tartottam és valahol még most is. Szánalmas poénokat még szegény Nolan North sem tudta előadni úgy, hogy hassanak is. Ellenben a két főszereplő Elika és a herceg interakciója egymással hihetetlenül élvezetes volt. Az ugrálós részeket szerettem, mert csak a saját hülyeségemből tudtam elcseszni (irányt nyomtam ugrás közben, hát ki csinál ilyet mostanában, de komolyan). Valahol sajnálom, hogy kevés benne a harc és élettelenek a területek, olyan játék ami mellett muszáj szólnia valami filmnek vagy zenének, hogy ne idegenedjek el tőle. Ha mondjuk a szerintem igen látványos harcból több lett volna akár egyszerre 10-12 csávóval (nem kértem sokat) akkor az is remek lett volna, de ez elmaradt. Kapott egy rebootot amit szerintem ez nagyon kellemes kis Disney mese feelinget ad. Nem tudom ki emlékszik még az eméített stúdió klasszikus Aladdinjára. Na nekem ez az érzésem a Prince-el.

Összességében jó is meg nem is. Jó mert ad egy mese, varázslattal teli világ hangulatot és rossz mert üresség rázza körül. Az, hogy az előző Prince Of Persiákhoz köze sincs az még jól is elsülhetett volna, mert homok és az idő párharcát jó volt, hogy lezárták ideiglenes az előző generációban. Ellenben sokkal, de sokkal átgondoltabb kellett volna, hogy legyen a reboot az új hardwaren. Ha a zene nem lenne olyan jó mint amilyen akkor szerintem 4 óra után le is tettem volna. Sok nagyon „pro” gamer forma mindig közli, hát ez 7-8 óra, na igen, de az olyan is. Én olyan 12 órája elvagyok benne, döcögősen haladok nézelődök, ugrálgatok, gyűjtögetek. Tetszik, de valami persze mindig motoszkál bennem. Ez a valami egy kérdés…Tényleg ennyi tellett Ubi?

2010-es epizód megjelenéséig a remény vette körül a rajongók szívét. „Hát most végre majd jó lesz” Hoppá újat mondok : Az is. Azért mert a Sands of Time-os csapat (ki tudja azok közül mennyi volt tényleg benne garantálom 2 ember) csinálta attól még lehet más. Szerintem a harc is jó benne elvagyok az ellenfelek fejére ugrálásával. A platform móka meg aztán kibaszott élvezetes. Komolyan a víz megállítás olyan módon megtetszett, hogy néha visszapörgetem csak azért az idő, hogy ezt én most még egyszer végigugrálom. A történet nekem olyan vegyes. Jó is meg nem is. Istenigazából ez olyan mintha a Warrior Within, a Two Thrones sőt a Sand of Time meg sem történt volna. Most nem idővonalbeli dolgokról beszélek hanem stílusbeliekről. A Prince nekem kissé amatőrnek tűnik az meg pluszba szánalmas ahogy megpróbálja megoldani a dolgokat a videókban. De lakat a számon, mert még ezt is elnézem, miért? Mert én a jót keresem a játékban és nem a hibákat nézem. Nem vagyok elfogult soha, nem jellemző, de mindig megpróbálok a lehető legpozitívabb perspektívából megközelíteni videó játékokat.

A grafika és látvány szerintem teljesen rendben van, a palota, a sivatogosdi és persze a másik dimenzió szerintem még szépnek is mondhatóak. Az meg aztán hagyján, hogy a bevezető videótól én lehidaltam. Mindig is imádtam az iszonyat render moviek-at egy játékban és itt nagyon kellemeset csalódtam. Lehet kígyót-békát kiabálni, de ez akkor is egy jó cucc. Az erők és az új képességesdi nekem riasztó volt a képek alapján, de aztán rájöttem, hogy tökmindegy használjuk-e vagy nem, mert olyan szinten egyenes a harc, hogy szükség nincs rájuk (az ilyet utálom), de ellenben jó kis móka a használatuk. Az ugrálás jó, a harc elmegy, szóval sírás helyett inkább tessék már élvezni az anyagot és nem nyavalyogni mint az oviban ha nem kaptunk meleg kakaót. „Jajj ez nem Sands of Time” „Hú, hát azt hittem ez olyan lesz mint a…” „nem hiszem, hogy nem lehetne olyat csinálni mint WW” Nem lehet, nem akarnak WW már volt, ez nem a Sand of Time hanem a Forgotten Sands. Nem 2003 hanem 2010 van most ennyi tellett. Szép és jó kis móka ez minden hibája ellenére.