Bayonetta

Szexualitás. Igen ez a helyes szó, a Bayonettának ez áll a középpontjában. Minden jelenetben a férfi egészséges vágyainak próbál eleget tenni, no de elég ez vagy kellene még valami?

A főszereplő egy igen furcsa valaki. Bayonetta egy boszorkány aki 20 éve ébredt föl rejtélyes álmából, enyhe amnéziával. Nem emlékszik arra kicsoda vagy honnét jött, csak arra, hogy szereti a nyalókát és különböző lények irtását. Sokkal okosabbak egyébként a későbbiekben sem leszünk. Több óra játék után sem tiszta mi miért van, de egy biztos, ez látványosan történik. Utunkat két furcsa „ember” segíti. Az egyik a kőkemény széttetovált, káromkodásoktól vissza nem riadó Wesley Snipes klón, a másik pedig Enzo aki igen erősen hasonlít a Pingvin-re a Batman Visszatér című remek mozgókép alkotásból. Na már most Bayonetta hirtelen rájön, hogy pont most útra kell kiírtja a fél világot és rájön kicsoda is ő valójában, mindezt profi szinten teszi, de és van itt egy hatalmas DE. Annyira túl van játszva a flegma kemény csaj szerepe, hogy már-már nevetséges. Annyira Dante akar lenni a Devil May Cry-ból, csak olyan mintha egy világ életében kisebbségi komplexussal és szeretethiánnyal rendelkező lány most fiús keménységgel akarná ellensúlyozni pszichológiai problémáit. Nem gond ez annyira, meg lehet szokni.

A grafika szerintem átlagosnál picit jobb. Fényes, csilli-villi, de éles és bár helyenként küzd hibákkal, szerintem szépnek is mondható. Helyenként kisebb v-sync hibákkal küszködik, de teljesen hanyagolható. Jó pár órás játékidő után viszont egyszer sem találkoztam akadással ami bármilyen framerate hibára utalna. Egy szóval a grafika szép, éles majdnem hibátlan, nem egy Devil May Cry 4, de közel áll hozzá. Jellemező a játékra a monumentális ábrázolás mód. Fordítok picit, hozzánk képest minden kurva nagy. Ez szép és jó is, csak néha nem látjuk egy-egy boss mikor rúgja le szexi boszink fejét. Az átvezető videók iszonyatosan pörgősek és szépek. Nem sok különbség van egyébként az in-game és mozik grafikája között. Ezekben hatalmas harcok folynak vagy már-már monoton és unalmas beszólogatások egy ellenfélnek. Hála istennek több a mozgalmasabb mint a nem. Viszont készüljünk fel viszonylag sok átvezető filmecskére. Az elején bírjuk ki utána azért kevesebb lesz.

Nos a játék igen erős pontja a harc. El kell mondanom hihetetlenül jó, de amennyire egyszerűnek tűnik egyszerre annyira bonyolult is. Bármennyire is jó, könnyű elveszni a káoszban és könnyű meghalni ezáltal. Ezúton szeretnék kérni mindenkit aki kedvet kap hozzá, hogy ne kezdje könnyűn, mert azt se fogja tudni mit történik a játékban. Nagyon kaotikussá válik a easy automatic folyamatos kombózása, ahol az amúgy igen látványos és már-már komplexnek mondható harcot tönkreteszi. Nagyon fontos a játékban a Witch Time. Ezt akkor tudjuk előhívni ha legutolsó pillanatban egy igen egyszerű jobb ravasz megnyomásával kikerüljük a támadást. Ekkor lelassul az idő és szétverhetünk mindenkit aki körülöttünk bajt kavar. A játékélmény a hihetetlen sok színű kombinációs támadások teszik, egyszerűen hihetetlenné. Ha egyszer begyakorolja az ember akkor olyan komoly szinten lehet űzni, hogy örülünk ha le bírjuk tenni. Ehhez sajnos tényleg sokat kell játszani, mert az elején nem igen fogjuk átlátni elsőre, hogy és mit csinálunk. A mágia egy furcsa dolog. Kapunk majd később képességeke melyek használják a varázslat csíkot, mégis ez nem minden. A leglátványosabbak és legerősebbek a kínzó támadások (Torture Attack), ezek egy teljes mágia csíkot elhasználnak és igen sokat is sebeznek. Ám ha viszont megütnek minket bármikor akkor veszítünk a csíkból, tehát vigyázni kell. Ezzel szeretnék ismét visszakanyarodni a támadások hárítására. A dodge egyszerűen kötelező, ha azt nem tanuljuk be, akkor később hatalmas nehézségekben fogunk ütközni., ezt érdemes az elején már begyakorolni és a jövőben nem lesznek akkora problémák.

A fegyverek tekintetében van itt minden ami szem szájnak ingere. Szamuráj kard, pisztolyok, lasszó ami tulajdonképpen egy mérges kígyó, shotgunok illetve rakétavetők. Mind-mind egyedi kombókkal. Harc közben egy-egy kombónál érdemes használni a támadásközbeni fegyverváltást mivel így új még erősebb variációkat hozhatunk elő.

Az egyik dolog ami nekem különösen tetszett, hogy minden egyes bossnál teljesen egyedi kivégzést kapunk. Ezt hívják Climax.nak a játékban. Meg kell mondjam ha másért nem is ezért biztos megéri végigküzedni a főellenségeket.

A szavatossága pedig ha elkap minket a feeling akkor igen magas, ha nem érezzük át a játék hatását akkor rövid lesz egy végigjátszás. De ha mégis megfog minket akkor nagyon sok felnyitható cucc van benne amitől egyre könnyebb és könnyebb lesz a játék. Nem csak harc van hanem platformozás (amatőr szinten ugyan de van), motorozás (minimálisan), quick time event egész barátságos időkorláttal, sőt még repkedni is lehet persze csak adott helyen és ugyanez vonatkozik a falon futásra is. Egyszóval változatos is egyik másik helyen. Helyszínek néhol hasonlóak, de mégis mindig különböznek valamiben és persze vannak teljesen egyediek is. A checkpointok gyakoriak, de pálya közben ne lépjünk ki. Egy boss alatt akár 3-4 checkpointot is kaphatunk, tehát még nem is annyira idegesítő.

A hang pedig átlagos mivel semmi olyan speciális dolgot nem láttam benne ami e fölé emelné. A szinkron pedig szerintem szar munka. Bayonetta egész rendben van, de olyan lassan beszél elalszom rajta, a feka meg annyira egy amerikai afro amerikai gengszter-rappert akar ábrázolni ami nekem így ebben a japán légkörben ellenszenves. Mindezt teszik olyan erőltetett módon, hogy ezekhez képest a Barátok Köztben színészi alakítás folyik. Itt már meg sem említem az ellenfeleket, mert azok meg annyira lassan osztják meg velünk gondolataikat, hogy a Pause Skip Movie option igen gyakorivá vált nálam.

Én egy 7.5-öt lazán adok rá, de azért a 8asért még küzdenie kéne egy keveset. A stílus rajongói igen gyorsan megkedvelik, még ha az elején dilemmázás is megy ezzel kapcsolatban. Ha még nem játszottunk ilyennel akkor töltsük le a demo a piactérről és nézzük meg milyen is….