EDM 3. I Road Atlanta - 25 kör

A GFC-s srácok által szervezett EDM kupa múlt hétvégi állomása ezúttal egyik kedvenc pályám Road Atlanta volt. Készülni sajnos elég felületesen sikeredett rá, ugyanis a proffeszor doktor Brutálcsirke és Dévényi Tibibácsi által szervezett Leon kupa jobban megmozgatta fantáziám, és mikor csak tehettem arra készültem. A Leon kupát végül sajna ki kellett hagynom, az általam okozott ocsmány lag miatt, de szerencsére az EDM idejére, már leértem Szegedre, ahol normális internet várt. Tegyük hozzá, voltam olyan balfasz, hogy elhagytam a box tápcsatlakozóját, így a kupa előtt egy rövid 100 km-es autózást be kellett szorítanom még plusszba. Sebaj, a sebességkorlátozásokra fittyet hányva, szélsebesen megtéve utam, a verseny előtt öt percel, már életet is bírtam lehelni a boxba. Az időmérőn szenvedtem, nagyon kellett volna a verseny előtt 1-2 óra, hogy visszaszokjak a könnyű Leon-ról a Dodge-ra. Nem volt egy normális mért köröm se, így indulhattam az 5. helyről (Kryss könnyedén futotta a legjobb időt). A rajtot kétszer is meg kellett ismételni, ugyanis az első alkalommal, a rajt után nem sokkal összeakadtak ketten, én egy kis driftelés árán el bírtam kerülni az ütközést, de a németek jobbnak látták újra kezdeni. Ezt nem igazán éreztem fair-nek, ugyanis, még a GFC kupán, magam is jártam úgy, hogy egy pillanatnyi lag miatt valaki autója elsodorta az enyémet, és mi kiestünk rommá tört autóval, akkor mégsem kezdtük újra. A második start balszerencsét hozott nekem, ugyanis egyik srác egy kanyar levágásával megelőzött hátulról, ezzel még nem is lenne baj, de utána körökig nagyon feltartott. Kanyarban nagyon lassú volt, gyakran ki is ment fűre, de egyenesben mindig annyira el bírt menni, hogy igen nehéz lett volna megfogni. Többször igen sportszerűtlenül verte vissza előzési kísérletimet, értsd: külső íven el akarok menni, már mellette vagyok, erre rámhúzza a kormányt, én meg jobb híján mehetek a fűre... Tegyük hozzá a srácot se GFC se EDM futamokon nem láttam még, valszeg beugrott valaki helyett. A 6. kör táján nagy nehezen meg bírom előzni, végre a saját tempóm autózhatom, egyre jobban kezdek ráérezni az autóra is. A 4. helyezettet 3-4 kör alatt be is érem, egy pillanatnyi megingását kihasználva meg is előzöm. A második és a harmadik helyezett alig pár száz méterre küzd előttem, Kryss békésen autózik az első helyen. A 14. körben megérkezem a harmadik helyezett mögé, mivel egyik hosszú egyenes után elfékezi magát, ezért gond nélkül cserélünk pozíciót. Innentől kezdődik az igazi ádáz küzdelem, körökön keresztül ment a második helyezett Law-val, az adok kapok. A kanyarokban centiméterekre fékezünk egymástól, nem egyszer össze is érnek a lökhárítók. Végül, a 18. kör táján, meg bírom fogni. Innentől már nem is lenne más dolgom, mint hibátlan köröket autózni, a helyezést megtartani. A 20. körben kimegyek a boxba, Law kint marad, tudom hogyha nem vétek hibát, nem fog tudni a későbbiekben a boxból elém jönni. De sajnos az egyik utolsó körben, az első kanyarba túl nagy sebességgel érkezem a hátsó kerék megcsúszik a kerékvetőn, nagy nehezen meg fogom az autót, de másodperceket veszítek. Law taktikusan az utolsó előtti körben ment ki a boxba, az előbbi kis malőr következtében, éppen be bírt jönni elém, így meg kell elégednem a harmadik hellyel. (Kryss magabiztosan nyerte a lobbynk versenyét.)

Összetettben a hetedik helyre voltam elég, ami nem rossz, viszont bosszantó, hogy ha az elején Lord Mystic nem tart annyira föl (aki egyébként a 10. kör táján ki is lépet, mert szarrá törte a verdát), akkor az időeredmények alapján akár 2-3 helyezéssel jobb is esélyes lett volna.

Jövő héten Road America következik, Kryss-el hétfőn összedobtuk a verdáinkat és alaposan le is teszteltük őket, szerintem mind a ketten jó eséllyel indulunk, csak ne menjen megint a Leon kupa az EDM rovására.