Starfield - Ilyen a Naprendszerünk!

Annak ellenére, hogy részben vegyes fogadtatásban részesült a régóta várt Starfield (akadnak középszerű elemei, konzolon is kicsit kompromisszumos és nem mindenkit fog meg a stílusa), de részemről - több, mint 120 óra gameplay után - valóban FANTASZTIKUS játék is egyben, ha az ember a pozitív részeire koncentrál, rákap, mint RPG-re, és elkezdi felfedezni benne a rengeteg lehetőséget és az igazi hangulatát. (A blog írása közben is éppen a soundtrackjét hallgatom.) Borítókép: Szaturnusz. A harmadik holdjának, a Tethys-nek hegységeiről fotózva.

„A végtelenbe, és tovább!”

A HDR / SDR megjelenésével már eleget foglalkoztam blogban a játék megjelenésekor: Starfield – HDR vs DV vs SDR , de egy ideje többek közt valami sokkal érdekesebb témára álltam rá benne, a bolygók és holdak felfedezésére és teljes feltérképezésére (Survey), hiszen fantasztikus élővilágot láthatunk a különféle csillagok rendszereiben. Néhány példát említve/mutatva:

„Oroszlánok vadásznak zsiráfra” Akila bolygó szavannáin, Cheyenne rendszer:

Nagyon veszélyes ragadozó óriásrovar Syrma VII-a erdeiben, a Syrma VII bolygó első holdján, a Syrma rendszerben:

Gigantikus alien tojások és egy kellemetlen meglepetés a hátam mögött. Eddig felfedezetlen égitest (mint a fikcionális LV-426, a Calpamos gázóriás egy holdja, a Zeta 2 Reticuli rendszerben, 39 fényévre tőlünk):

TEJÚTRENDSZER ÉS A NAPRENDSZERÜNK

A világegyetemben becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található (ráadásul a multiverzum elméletek szerint messze nem csak a „miénk” az egyetlen világegyetem).

A Tejútrendszer csak EGYIKE a sok milliárd galaxisnak, és azon belül is becslések szerint 100-400 milliárd csillag található. A Tejútrendszer átmérője közel 100 ezer fényév (ennyi idő kéne a fénynek keresztülhatolni rajta), a legközelebbi 3 csillag pedig az Alpha Centauri csillagrendszerben találhat: Alpha Centauri A, Alpha Centauri B és a legközelebbi Proxima Centauri, 4.2 fényévnyi távolságra a bolygónktól, tehát közel 40 ezer milliárd kilométerre (bőven több, mint 100 MILLIÓSZOR messzebb van „tőlünk”, mind a Hold).

A Tejútrendszer és Naprendszerünk helye:

Irónikus, hogy habár a Starfield elsősorban a messzi-messzi űrkalandokról szól (vagy legalábbis a Tejútrendszer távoli rendszereiben), és a játékok 99%-a amúgy is a Földön játszódik, engem mégis az érdekelt igazán, hogy WOW, nézzük már meg milyen a játékban a Naprendszerünk, és a SZÜLŐBOLYGÓNK. Hasonló érzés ez, mint mikor a Flight Simulatorban nem is annyira csak a sok híres város érdekel világszerte, hanem sokkal inkább, hogy meglesd hogyan néz ki a SAJÁT városod, utcád és otthonod madártávlatból.

Naprendszerünk a Starfieldben, a téridő görbületet is illusztrálva:

A Naprendszerünk (Solar system, Sol) 8-10 ezer milliárd kilométer átmérőjű, ami kb. egy fényév. Tőlünk közel 150 millió kilométerre van a nap, ami körülbelül 8.3 fényperc, tehát kb. 8.3 perc alatt ér el hozzánk a nap fénye. Ahogy a táblázatból is látszik, vannak sokkal közelebbi és sokkal távolabbi bolygók is:

A Plútó, mely már törpebolygónak számít, nagyon messze, a Naprendszerünk pereme közelében kering. Van egy nagyobb törpebolygó, az Eris is, amely még ehhez képest is 2-3x messzebb kering, róla majd lejjebb írok. Összesen 7 bolygót tartunk jelenleg számon, de olvastam olyan elméletet, miszerint elképzelhető, hogy a Naprendszerünk peremén keringhet eddig fel nem fedezett bolygó is. Az 7 ismert bolygó a Naprendszerben méretarányosan, de nem távolságarányosan:

Beközelítve az ún. Föld-típusú bolygókat:

ÉLET (A BOLYGÓNKON)

Naprendszerünk gázóriásai egészen elképesztő méreteket ölnek, köztük is főleg a Jupiter, amelyről sokáig úgy vélték, hogy az ÉLETET is nagyban neki köszönhetjük, ugyanis számtalan kósza üstököstől óv meg minket hatalmas gravitációjával (több, mint 2.5x nagyobb, mint a Földé). Ám olvastam egy tanulmányról, amely az ellenkezőjét állítja. Emellett a tanulmányban persze továbbra is úgy vélik, hogy a gázóriások alapvető szerepet töltöttek be az élet kialakulásában, DE ellenkező okból, hiszen a (többek között) Földre „irányított” üstökösökben lehettek a szükséges anyagok.

Az igaz, hogy nem ritkán elég disztópikus jövőképet festenek a filmek bolygónkról, és egyik fő témájuk a pusztító emberiség (be lehetne szúrni ide a Matrixból Smith ügynök elgondolkodtató „vírus” hasonlatát is). Maga az ÉLET kétségkívül hatalmas csoda, és rengeteg (szinte végtelen sok) faktor kellett hozzá, hogy kialakulhasson, például hogy a Föld a kellő helyen helyezkedjen el a Tejútrendszerben és a Naprendszerben is, pont megfelelő távolságra a Naptól.

Mivel a paleontológia egy nagyon favorit témám, a mai napig lenyűgöz a 4.567 milliárd éves Föld története.

A Triász időszakban játszódott le az egyik olyan fontos esemény a sokból, amely nagyban meghatározta az állatvilág evolúcióját. Két hüllőcsoport versengett egymással, az Archosaurus-ok (madarak és dinoszauruszok ősei) és a Therapsidák (emlősök ősei). A Triász végi tömeges kihalásnál szinte teljesen kiszorították az Archosaurus-ok leszármazottjai a Therapsidákat. Ennek következményeként a teljes hátra lévő Mezozoikum időszakban – a dinoszauruszok korában - az emlősszerű utódokat arra kényszerítette a sokkal dominánsabb őshüllővilág, hogy zömmel éjszakai életet élő, földekben megbújó apró rovarevőkké váljanak. Egészen addig, míg körülbelül 66 millió évvel ezelőtt ki nem pusztultak a dinoszauruszok.

Az akkori élővilág szinte teljesen kihalt, és a Föld éghajlata is döbbenetesen megváltozott hosszú időre. Ezzel ért véget a Kréta időszak végén a dinoszauruszok körülbelül 165 millió éves uralma, a hatalmas őshüllők korszaka, majd millió évekkel ezután megkezdődhetett az emlősök és madarak aranykora… Megdöbbentő, de nem ez volt a legnagyobb kihalási esemény a HATBÓL, mely témával többek közt Hideo Kojima Death Stranding alkotása is sokat foglalkozott:

A fajok kipusztulása persze természetes és szükséges folyamat volt az evolúcióban. Nehéz megbecsülni, de olyan véleményt is hallottam már, hogy a Földön valaha élt fajok 90% mára kipusztult, és mindez szükséges volt, hogy az ember megjelenhessen a Földön. Szomorú, de sokan úgy tartják, hogy a jelenkor lehet a HETEDIK ilyen kihalási esemény része, és bár attól tartanak tudósok, hogy a XXI. század közepére akár a fajok fele is eltűnhet, mások azért lassabb folyamatot várnak, ám a jövő így is aggasztó.

Azt gondolnánk, hogy az ember nagyra becsüli ezt a hatalmas csodát, az ÉLETET, de a Starfieldben, a XXIV. században még ennél is csúnyább jövőkép ért, mint amit filmekben láthatunk:
A FÖLDÖN SEMMILYEN ÉLET NINCSEN! Naprendszerünk ugyanis kvázi ÉLETTELEN sajnos a jövőben (leszámítva néhány emberi lábnyomot), de ne szaladjunk előre, hanem haladjunk sorjában.

1. MERKÚR

A Naphoz legközelebbi bolygónkon egyszerűen pokoli körülmények uralkodnak. Nappal akár 430 fokot is elérhet, éjszaka -170-et. Megfelelő felszerelés nélkül AZONNALI halált lelnénk, bárhol is szállunk le. Mivel a Pluto már nem számít bolygónak, a Merkúr jelenleg a legkisebb a Naprendszerünkben. A gravitáció kb. 2.65-ször kisebb, mint a Földön, így hatalmasakat tudunk ugrani is. Survey: Három különböző nyersanyagot kell felkutatni.

Érdekesség, hogy ráleltem a bolygón egy kihalt katonai bázisra, jó pár halott marine-nel (tengerészgyalogos). Nem tudni mi történt, de durva lehetett. A történteket szerintem egyértelműen az Aliens (1986) ihlette.

2. VÉNUSZ

Szépséges és „bájos” neve ellenére legalább akkora pokol uralkodik a felszínen, mint a Merkúron. Iszonyatosan sűrű légkör alakult ki (Földénél 93-szor sűrűbb!!!), a felszínen pedig olyan hatalmas nyomás érne bármilyen asztronautát, mint az óceánjaink 1km-es mélyén. Na persze az akár 470 fokos hőség amúgy is azonnal megölne, a légkör ugyanis csapdába ejti a nap hőjét. A Vénusz már egy jóval nagyobb bolygó, az itteni gravitáció kb. 90%-a a Földének. Survey: Öt különböző nyersanyagot kell felkutatni, és egy különleges geológiai jelenséget mellé, mint a képen is:

Ilyen különleges képződményekkel találkoztam, és ahogy a háttérben is látszik, az egész naprendszerünkben előfordulhatnak kósza űrhajók, akik vagy barátságos felfedezők, vagy kalózok:

EMBERISÉG A XXIV. SZÁZADBAN

Mielőtt bemutatnám a Starfield-féle Föld bolygót, megmutatnám hogyan él az emberiség a jövőben, néhány nagyobb várost és kedvelt helyszínt beszúrva. New Atlantis a United Colonies fővárosa, monumentális helyszín, talán a modern civilizáció egyik legfőbb szimbóluma. (Abszolút nem értek egyet az „Edge” magazin kritikájával, szerintem nagyon szép város.) Jemison bolygó, Alpha Centauri rendszer.

Neon City tisztára olyan, mint Night City a Cyberpunk 2077-ben, vagy a The Ascent képi világa. Volii Alpha bolygó, Volii rendszer:

Akila City-t már csak azért is kedvelem, mert vadnyugati stílusával nagyon emlékeztet a Bethesda közkedvelt franchise-ára , a posztapokaliptikus Falloutra. Akila bolygó, Cheyenne rendszer.

Paradiso nekem olyan volt, mint egy nyugger üdülőtelep gazdagoknak, saját stranddal. Porrima II bolygó, Porrima rendszer.

Ahogy elnéztem a mulató üdülőket, ahogy merednek maguk elé, és megszólítva őket csak azt ismételgetik „milyen jó itt, legjobb nyaralás, örökké maradnék” stb., felmerült bennem, hogy a helyet esetleg szektások üzemeltetik, akik valamit az italodba kevernek, és sosem engednek el.

A nehézfegyveres őrök, akik közben a „biztonságunkra” vigyáznak, nem győztek meg az ellenkezőjéről.

3. FÖLD

A kipusztult Föld a Starfieldben. Az egykori Észak-Amerika körvonala tisztán kivehető a képen:

Ismereteink szerint a Föld, amely a Naptól a harmadik bolygó, az egyetlen naprendszerünkben, amelyről tudjuk, hogy biztosan kialakult rajta élet (sőt az egész világegyetemünkben jelenleg az egyetlen ilyen égitest, amiről jelenleg tudunk). Ám a Starfieldben sajnos az élet itt nem csak kipusztult, de nem maradt semmi még a hatalmas óceánjainkból sem, melyek a bolygónk felszínének 70%-át borították. Aki nem szeretné tudni az okát (mert a történet során kiderül), az ugorjon a képekhez… Akiket viszont érdekel, azoknak elárulom, hogy természetesen az emberek műve, és a csillagutazó gravitációs meghajtóhoz van köze. A találmány forradalmi volt, és a játékba is fontos szerepet játszó Artifact műtárgyak egyikének tanulmányozásával sajátították el a tudást. A kezdeti prototípusok azonban súlyosan károsították a légkört, és a XXII. század közepén realizálták a borzalmas tényt, hogy évtizedeken belül elpusztul a bolygó teljes élővilága, a légkörünk ugyanis egyszerűen kiszippantódik az űrbe. Az emberiség szerencsére ezt még idejében felismerte, hogy 50 évük van a teljes pusztulásig, így megkezdődött más csillagok felfedezése és az idegen rendszerek, bolygók és holdak kolonizálása. A XXIV. század első harmadára már csak emlék maradt csupán a Föld, és csupán annyit mondanak a jövőben polgárok, például Neon városban (Volii Alpha bolygó, Volii rendszer), hogy „Ma már a Föld sem a régi”.

Egykor színes planétánk itt sajnos szomorú látványt nyújt, igazi posztapokaliptikus Mad Max szcenárió:

Survey: Öt különböző nyersanyagot kell felkutatni, és egy különleges geológiai jelenséget mellé.

Az egykori Csendes-óceán helyén landolva:

Sajnos ennyi víz maradt a HATALMAS óceánjainkból:

A hidegebb régiókban ilyen kristályos képződményekre lelhetünk:

Persze az is egy logikus magyarázat az élővilág elpusztulására, hogy a Bethesda-nak képtelenség lett volna a Földet általunk ismert pompájában átültetni a játékba, és ezért is lett ez a tragikus háttérsztori. Mégis, azért arra figyeltek, hogy maradjon némi nyoma az emberiségnek, melyek egyfajta Easter Eggként fedezhetőek fel. Például Empire State Building az egykori New Yorkban:

Vagy a Gízai piramisok az egykori Kairónál:

HOLD (LUNA)

A kipusztult Föld szomorú látványa a Holdról:

A Nap viszont gyönyörű:

Kipróbáltam a Hold-ugrást, ahogy egy idegen űrhajóhoz siettem, mivel a gravitáció csak kb. hatoda a Földének:

A Hold sötét oldalán semmi horrorisztikus nincsen a Starfieldben, ellenben nagyon is szép:

4. MARS

Száraznak száraz, de semmiképpen sem ronda, sőt esküszöm a Vörös bolygó tetszett a legjobban Naprendszerünkben, és itt legalább van „élet”, legalábbis emberi nyomok, ugyanis a Total Recall mintájára - részben föld alatti – várost alakítottak ki, Cydonia-t, és folyamatosan bányásszák az erőforrásokat. A Mars kb. fele akkora, mint a Föld, gravitációja pedig kb. 2.64-szer kisebb. A Mars légköre nagyon ritka, a felszíni légnyomás a földiének 0.75%-a, a Mentőexpedícióban sem véletlenül emelték ki, hogy nagyon alacsony a közegellenállás felszálláskor. Az időjárás azonban nagyon ingadozó, olykor gigantikus porviharok alakulhatnak ki. A hőmérséklet -140 és +20 fok között alakulhat. Survey: Négy különböző nyersanyagot kell felkutatni, és két különleges geológiai jelenséget mellé.

A Mars a Total Recallban:

A Mars a Mentőexpedícióban:

Valódi NASA felvétel a Mars felszínéről:

A Mars a Starfieldben:

1200km-es pusztító vihar a Mentőexpedícióban:

Egy kisebb, de decens marsi porvihar a Starfieldben, amely egyébként mozgásban durvábbnak tűnik, mint itt:

Az Olympus Mons a Naprendszerben ismert legmagasabb hegy. Különböző méreteket is olvastam, de kb. 25 km-es magassága majdnem háromszorosa a Csomolungmának (Mount Everest):

Valaki írta redditen, hogy megmászta a Starfieldben:

A Mars két holdja, Phobosz és Deimosz . Eredetük nem tisztázott, azt feltételezik, hogy a Mars gravitációja által befogott aszteroidákról van szó. A Marshoz nagy közelségben keringenek, és nagyon kicsik. Phobosz 22-23 km-es, Deimosz még kisebb, 12-13 km-es átmérőjű. Leszállni nem lehet rájuk. A képen nem méretarányosan mutatja a holdakat a Mars mellett a Starfield:

GÁZÓRIÁSOK

Ezek a gigantikus óriásbolygók elsősorban gázokból épülnek fel és értelemszerűen nem lehet landolni rajtuk. Mindegyikük körül keringenek azonban holdak, melyekre leszállhatunk, és mindegyik gázóriás körül kialakult gyűrűrendszer. A holdak nagyon hidegek és nagyon alacsony rajtuk a gravitáció.

A Jupiter és két neves holdja, az Io és az Europa.

Érdekesség, hogy az Io-n találtam egy földalatti hatalmas fagyos bázist, ami részben a The Callisto Protocolra emlékeztetett és öröm volt kipucolni a rosszfiúkat:

Az Europa hold is rendkívül hideg. Ennek nyomát ugyan nem találtam, de a Nasa úgy tartja, hogy alkalmas az életre. A borzasztóan hideg, legfeljebb -160 fokos felszín alatt ugyanis egy óceán lehet. A (sötét) Jupiter az égen mindenesetre gyönyörű látványt nyújt. Ha elsőre nem is látszik, tuti ki fogjátok szúrni:

Ha pedig Callisto Protocol, megmutatom melyik holdon küzdöttünk Josh-sal az űrhorrorban. A Jupiter negyedik holdja, a Callisto:

A Jupiternek egyébként összesen 63 holdja van, ám ebből 47-nek az átmérője alig 2-9km.

A Szaturnusz és 7 holdja:

A Szaturnusz a Mimas-ról:

Szaturnusz a Tethys jeges hegycsúcsairól:

Titan:

Az Enceladus-ról - az Europához (Jupiter holdja) hasonlóan - úgy tartja a NASA, hogy alkalmas életre, sőt róla még inkább. A jeges felszín alatt ugyanis itt is óceán lehet:

Uránusz és holdjai:

Neptunusz és a holdja Triton:

Amit ezekben a holdakban nagyon szeretek, az a fantasztikus látvány a hatalmas gázóriásokról. Itt a Tethys-en például meg kellett másznom a magas fagyos hegyeket, feltuningolt boostpack képességgel, és máris gyönyörű látvány tárult elém. Így készült a blog borítóképe is a Szaturnuszról:

VISSZA A MARSRA

Rendben Mr. Quaid, beszéljünk még kicsit a Marsról. Azt említettem korábban, hogy egy részben föld alatti – várost alakítottak ki, Cydonia-t, és hogy itt folyamatosan bányásszák az erőforrásokat. Mindez rendkívül hasonlít a Total Recallban látottakra, de mutatom is gyorsan:

Piros lámpás negyed:

Cydonia a Starfieldben. Talán nem olyan nagy „városka”, de kedvelem ezt a helyet is:

Lent a mélyben vannak a szálláshelyek, és konditerem, ahol akár focizni is lehet (mi magunk is elguríthatjuk a lasztit). Az emberek itt például olyasmikről beszélgetnek, hogy végre van melójuk, ahol gürizhetnek, szóval teljesen életszerű:

A mélyben pedig folyik a munka ezerrel:

Cydonia-n kívül:

A közelben is találtam egy király bányát, ahol csak néztem és ámultam, mint Mória tárnáiban:

Aztán kipucoltam az itt letelepedett rosszfiúkat a derék bányászsrácok legnagyobb örömére:

Érdekes látnivaló még a közeli elhagyatott NASA kilövőállomás:

Amit nem voltam rest megmászni (boostpack nagy segítség) :

Erről eszembe jut, mikor a Horizon Forbidden Westben Aloy is megmászott a posztapokaliptikus Földön egy ezer éve elhagyatott űrsikló állomást:

TÖRPEBOLYGÓK – PLUTO ÉS ERIS

Már csak ők ketten vannak hátra. Az 1163 km sugarú Eris nagyobb, mint a Pluto, és háromszor messzebbre is kering a Naptól. Nem szerepel a játékban. Eris és mellette a 250 km-es egyetlen holdja, a kis Dysnomia:

A Pluto viszont nagyon is szerepel a Starfieldben, hiszen Naprendszerünk híres törpebolygója. Survey: Négy különböző nyersanyagot kell felkutatni.

Ugyan több holdja is van, de itt csak a Charont mutatják:

A Pluto felszíne rendkívül fagyos, mindenfelé kristályképződményeket látni. Kegyetlenül hideg, átlagosan -200 fokos, de „éjszaka” lehet -220 alatt is. A Charon hold gyönyörűen látszik:

A gravitáció hihetetlenül csekély itt, csaknem 16x gyengébb, mint a Földön. Egy jó boostpackkal szinte akármeddig lehet emelkedni , feljebb a hegyeknél, magasan az űrhajóm fölé.

Ugyanaz a jelenet, de két képet illesztettem össze, különböző szögből, egy vertikális „panoráma képet” kreálva:

A végére hagytam a legjobbat. A leszállóhelyem közelében leltem rá erre a bányásztelepre:

Lent újabb rosszfiúk vártak, na de nem ez a pláne:

hanem az, hogy a bánya mélyén ÉLETRE LELTEM A PLÚTÓN!

Na persze, ezt a szívós, de ártalmatlan csúszó-mászó jószágot minden bizonnyal csak az űrkalózok hurcolták a Pluto mélyére az űrhajójukon.

(Az ingame képek nem a játék teljes pompáját tükrözik, hanem le lettek a blog számára skálázva.)

Természetesen az élet utat tör, és a Starfieldben rengeteg bolygón és holdon várnak még ránk idegen élőformák, hogy sorra felkutathassuk, de ez már egy másik kaland.

Köszönöm, hogy velem tartottatok a Naprendszer felfedezésében!