EDM 9. I Nordscleife - 9 kör

Elég régen szenteltem különálló bejegyzést az EDM kupa sorozatnak, de úgy vélem most ennek újra eljött az ideje, ugyanis a vasárnapi futam meglehetősen ritka fordulattal zárult. Node ne szaladjunk előre ennyire...

A Leon kupa befejező, Maple Valley futama után neki is láttam készülni a 9 körös pokolnak. Sajnos túl sok mindent 1-2 óra alatt nem bírtam kihozni a verdából, de a lelkesedés meg volt... az edzés során levezetett 5-6 kör minden méterét élveztem, így ha nem is nagy esélyeket latolgatván, de mindenféle képen izgalommal vágtam neki az időmérőnek.

A pálya rendkívüli hosszára tekintettel, csak egy gyors körre volt lehetőségünk, amit az utolsó kanyarok egyikében sikerült is elrontanom, de a harmadik hely így is meg lett, valószínűleg a többiek is rontottak. A start jól sikerült, feljöttem Edner mögé a második helyre. Viszont nem sokkal később hibáztam, egyik nagyon gyors kanyarban egy nagyon picit kisodródott az autóm eleje a fűre, ez pont elég is volt hogy a tapadást elveszítsem... megpördültem és a szalagkorlátnak csapódtam. Az autóm eleje több mint 50 a hátulja 20-30 százalékos sérülést szenvedett. Nagyon mérges voltam, hogy már az első körben leamortizáltam a verdát.... ugyan nem lett teljesen versenyképtelen, de a tapadásból és a végsebességből rengeteget veszítettem. Hirtelen felindulásomban majdnem otthagytam a francba az egészet... szerencsére nem tettem így, eldöntöttem, hogy ha a fene fenét eszik is behozom a verdát. Úgy voltam vele hogy nincs mit veszíteni, szóval maximum fölött autóztam a törött verdával... egy pár körön belül beértem Platte-t és Dragoner-t, ahogy elnéztem, már az ő autójuk sem volt éppen szalonállapotú. Mivel hibát hibára halmoztak nem volt nehéz elmennem mellettük.

A következő páciens Law-volt. Ő ugyan legalább 1,5 km-re volt még tőlem... de az ötödik kör tájékán úgy hallottam volt egy kis balesete (erre az ékes német káromkodás engedett következtetni). Vérszemet kaptam és gyakorlatilag kinyomtam sérült verdám még meglévő fél szemét. A nyolcadik kör elején már csak 400 méterre vagyok tőle, mikor ismét hibázok... a szalagkorlátot sikeredik ismét közelről szemügyre vennem, a hátsó lökhárítóm ott is marad, de kit érdekel legalább könnyebb lett a kaszni. Így hát Law kapott egy kis előnyt. 5-600 méter köztünk a távolság, de folyamatosan sikerül hoznom a métereket. A hírhedt döntött visszafordító után Law kisodródik a fűre, értékes másodperceket veszítve... mire visszaevickél én már alig néhány kocsihosszra vagyok. Többször is megpróbálom megelőzni, de nagyon szűk a pálya... nem akarok nagyon kockáztatni, mert tudom milyen szar ha valakit az utolsó körben löknek ki. Az utolsó kanyarokban centiméterekre autózunk egymástól, a célegyenesre egymástól alig 10 méterre fordulunk rá... itt most az fog dönteni, hogy kinek maradt több kraft az autójában... a szélárnyékot kihasználva lassan közeledek hozzá, mikor már alig 2-3 méterre vagyok Law folyamatos káromkodásba kezd, én meg se birok szólalni, teljesen belém fagyott a szar is. Mikor már majdnem összeérnek a verdák kimegyek oldalra és elkezdem előzni, már látszik a térképen a cél, mikor még Law egy fél autóhosszal vezet... innentől üvöltünk mind a ketten... kínosan közeledik a cél alig pár méter van, az autóink fej-fej mellett, nem tudom eldönteni melyikőnké a harmadik hely... végül sikerült, alig egy lökhárítónyival, de beértem előtte... enyém a harmadik hely.

Az eredménytábla láttán Law száján ennyi csúszik ki: " itfákinpisszmíoff... "

Ha ez nem lenne még elég a másik lobbyban is lezajlott egy ugyan ilyen pár harc, Robert és Kraken ugyancsak fej-fej mellett értek be...

... a szar kezdés ellenére, végül életem egyik legjobb verseny lett.