Minden ami szép volt 

Ha olvastátok már egy-két korábbi VR-al kapcsolatos bejegyzésem, bizonyára tudjátok, hogy mennyire oda vagyok a virtuális valóságért már a kezdetek óta. Ez a kezdet nálam 2016 decemberében volt, amikor is egy áruházban kipróbáltam egy Oculus Rift demót és attól a pillanattól kezdve a VR került vágyaim középpontjába, ha játékokról volt szó. Sajnos egy Rift-et, még inkább egy bika PC megépítését hozzá akkoriban nem engedhettem meg magamnak, a mobilos (Samsung Gear VR) megoldások komolytalannak tűntek, így maradt az egyetlen logikus döntés, a PlayStation VR a már meglévő PS4 konzolomhoz, amelyet a következő év végén sikeresen be is zsákoltam egy kihagyhatatlan Black Friday akció keretében. (300 €-ba került a headset + kamera + 2 db Move kontroller + PlayStation VR Worlds bundle...ami akkor nagyjából 90 000 jó magyar forintnak felelt meg, ehhez képest valóban nem hangzik túl barátságosan a második generációért elkért 265 000 Ft.) 

A (PS)VR nem egyszerűen rám rúgta az ajtót, hanem a lassan három évtizedes videójátékos pályafutásom legnagyobb hatású eseményévé nőtte ki magát, a szó szoros és átvitt értelmében is maga volt a "Game Changer", egy olyan megingathatatlan mérföldkő, ami alapos indokot jelentett ahhoz, hogy csak "előtte" és "utána" létezik azóta számomra. Aki próbált már bármilyen VR headset-et, az pontosan tudja mennyire nehéz szavakkal, vagy akár hagyományos videó formájában csak a töredékét is visszaadni annak a varázslatnak, amelyet a virtuális világok konkrét megtapasztalása jelent. Kazuároknak filmes példával a következő kérdéssel szoktam pofonegyszerűen elmagyarázni a különbséget: Mennyire tudná négyzetre emelni az élményt a filmek világában, ha nem csak a vásznon nézzük végig Michael Corleone emlékezetes jelenetét az étteremben, hanem mi magunk ülünk a mellette lévő asztalnál? A legnagyobb különbség talán az volt a hagyományos játékokhoz képest, hogy újból véget nem érő lelkesedést tudott hozni a kicsit megfásult hobbiba, szűnni nem tudó teli szájjal vigyorgást, olyan nagybetűs Élményeket, amelyeket soha nem gondoltam volna, hogy ilyen közelről át tudok majd élni. Beülni egy X-Wing pilótafülkéjébe, majd a hipertérugrásból egy Star Destroyer felé érkezni és harcolni a ránk rontó Tie Fighterekkel? Felölteni Vasember kultikus páncélját és a "csuklómba épített" hajtóművekkel repkedni, manőverezni, lövöldözni? Doomguy bőrébe bújni és a legelsőbb személyű nézetből irtani a Marson a ránk törő démoni hordákat? Ezek többé már nem egy fiatalúr álmai voltak, hanem maga a valóság...még ha csak virtuálisan is. 

Minden ami nem volt szép 

Bár magát az új technológiát imádom az első találkozásunk óta, viszonylag hamar rá kellett ébredtem, hogy a PlayStation VR fölött technikailag igen hamar eljárt az idő, ha nagyon szigorú akarnék lenni, akkor már a megjelenése pillanatában. Ennek egyik összetevője az elavult és pontatlan Move-os irányítás/kamerás követési rendszer, a másik pedig a PlayStation 4 harmatgyenge számítási teljesítménye volt. Mai fejjel már kénytelen vagyok belátni, hogy az áráért egy nagyszerű eszközt kaptam és teljesen irreális elvárásokat támasztottam mind a hardveres, mind a szoftveres oldal felé. Mindenki forradalmat várt 2016-ban VR-tól, a tartalomgyártók egy új világ eljövetelét prognosztizálták, legyen szó filmről, játékról vagy pornóról, de a forradalom érdeklődés hiányában elmaradt és maradt nekünk az apró léptekben haladás. A PlayStation VR úttörő szerepe kétségbe vonhatatlan, kiemelkedő szerepe volt a VR tömeges elterjesztésében. A nagy kiadók szinte mind kihátráltak a busás bevételekkel nem kecsegtető, első bizonytalan lépései után el-elbukdácsoló, gyerekcipőben járó VR mögül, maradtak a független fejlesztők és az alacsony költségvetés. A Sony sem hitt túlságosan a platformjában, viszonylag korán, 2020 nyarán, az Iron-Man VR megjelenése után csendben magára hagyta gyermekét és hosszú ideig síri csend honolt a PSVR háza tájékán, a PSVR2 2022. januári bejelentéséig nem mertem volna pénzt tenni a történet folytatására. 

Ez idő alatt nem csak a VR technológia, nem csak a Sony, nem csak a játékipar, hanem én is változtam, velem együtt változtak a játékos szokásaim is. Egyre kevésbé tudnak lekötni a "hagyományos" játékok, egy-egy nagyobb, érdekesebb cím fel tudja ugyan néha kelteni az érdeklődésemet, de itt az ideje beismernem magamnak is, hogy ideje új vizek felé eveznem. Amikor mindenki egy pokolian erős évet emleget játékok terén, engem szinte alig érdekel valami, bőven meg tudnám egy kezemen számolni az összes idei - nem-VR - megjelenést, amelyet szívesen elindítanék azonnal. Biztos találok néhány címet, amit megveszek és jól fogok velük szórakozni, de egyre kevésbé érzem mostanában az én világomnak már ezeket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "régenmindenjobbvót", vagy hogy rosszak lennének a modern, kurrens játékok...hiszen a nagy számok törvénye alapján én is találok kedvemre valót, csak nem tudják már úgy megdobbantani a szívem, mint előtte. Van egy természetes és elkerülhetetlen evolúció, azaz a látvány évről-évre még szebb, még élethűbb lesz, az animációk még folyamatosabbak, a karaktermodellek egyre részletesebbek. A médium szintén fejlődik, szinte már filmszerű történet bontakozik ki a szemünk előtt, valódi színészek játékával vetekszik a karakterek arcjátéka, a tehetséges szinkronhangokkal életre keltett szereplőket elnézve azt hiszem kezdhetnek izzadni Hollywoodban. A játékmechanikák viszont alig, vagy észrevehetetlenül lassan változtak valamit az ezredforduló óta: persze minden fejlődött és áramvonalasabb lett, de egy FPS-ben ma is nagyjából tök ugyanazt csináljuk, mint a 30 éves Doom-ban, egy TPS-ben nagyjából ugyanazt csináljuk mint a 25 éves Tomb Raider-ben. Vannak olyan játékelemek, amelyek alig fejlődtek valamit ez idő alatt, például a fizika (rombolható környezet) vagy egy félelmetesen emberi MI senkit nem érdekel. Bármennyire is kesergésnek vagy kiégésnek hangzanak ezen szavak, egyáltalán nem annak szánom, csak szerettem volna néhány gondolatot megosztani arról, hogyan tudott ennyire beférkőzni szép lassan a fejembe és magához láncolni a VR. Szeretem a mai, modern játékokat is, van köztük mindig néhány kiemelkedő és élvezetes darab, de nem tudják azt az isteni érzést, azt az igazi JÁTÉK ÉLMÉNYT megadni, amit egy HMD-vel (HDM = Head Mounted Display, azaz Fejre Illeszthető Kijelző, de inkább nem FIKázom le) a fejemen érzek. Van aki a Nintendo-játékokban találja meg ezt a pluszt, ezt a frissességet, ezt az eredetiséget, van aki az indie felhozatalban, én meg leginkább a virtuális világban. Viszont túl rövid az élet ahhoz, hogy arról írjak, ami kevésbé érdekel, koncentrálok inkább arra, ami nagyon!  

Minden ami ránk várhat még 

Amennyire örültem a PlayStation VR2 bejelentésének, annyira csalódásnak éreztem, amikor kiderült, hogy az új generációs szettnek nem lesz része a kábelek nélküli szabadság. A Quest 2 vezeték nélküli streamelős módja után fájóan hiányzott ez az opció, de nem tudom megítélni, hogy költségcsökkentési okokból döntöttek e így, vagy az adatátvitel sávszélessége, késleltetése indokolta e jobban a lehetőség elvetését. De mondottam magamnak: Legyünk pozitívak Béláim, örüljünk annak, hogy nem kell kismillió kábelt, tápegységet, kamerát, külső dobozt dugdosni, helyezni, csupán az egyetlen USB kábelt csatlakoztatni a PS5-höz és már indulhat is a móka!

Akit annyira nem hat meg a technikai mumbo-jumbo, annak elég annyit tudnia, hogy bitang jó kis cucc lesz az új generációs PlayStation VR2, már önmagában a PlayStation 5 ötszörös számítási teljesítménye is egy falat kenyér volt a csillapíthatatlan éhségű VR számára, még annál is nagyobb ugrást jelent majd a legsutább irányítási/követési rendszert leváltani egy két generációnyival modernebbre. 

Papíron minden újítása érdekes és innovatív: 

• a szemkövetés birizgálja talán legjobban a fantáziám, kíváncsi vagyok mennyire fog ilyen módon flottul menni egy fegyverváltás a játékban 

• ehhez kapcsolódik ugyan, de még izgalmasabb a "foveated rendering", azaz az éppen fókuszált területeket még részletesebb grafikával lesznek renderelve 

• az adaptív ravaszokat és a haptikus visszajelzést megszoktuk már a DualSense-el, most végre VR-ban is megkapjuk az definitív érintésérzékelős irányítókat, külső kamera helyett a HMD-be épített kamerákkal 

• ha ez nem lenne elég, akkor magában a HMD-ben is van beépített rezgőmotor a még nagyobb immerzióért 

• a 4K HDR OLED, illetve a 110 fokos betekintési szög, 3D Audio "csak" a szokásos evolúciós lépcsőfokok, ettől függetlenül persze piszok jól hangzanak ezek is. 

Azt hiszem hardveres oldalról minden adott a sikerhez, amelyhez több út is vezethet, nézzük meg ezeket a valószínűségük nagysága szerint rendezve: 

1. Brutálisan agresszív árazással, akár némi veszteséget is bevállalva és hatalmas marketinghadjárattal megtámogatva, zajosan útjára indítani a platformot. Ezt a lehetőséget azt hiszem egyelőre ejthetjük, a Sony nem vállalta ezt be, kérdéses, hogy az elkövetkező években mennyire fog csökkeni a készülék ára, illetve kinyitja-e a kapukat a PC-s felhasználás előtt. Az életútja felénél egy vezeték nélküli revízió piacra dobásának is lehet némi realitása. 

2. Tripla A-s szőnyegbombázást indítani saját first party fejlesztésekkel, minden hónapban újabb és újabb minőségi exkluzív címmel levenni a lábukról a core/hardcore arcokat. A Földtől erősen elrugaszkodott bennem élő rajongó sokáig akart ebben hinni, aztán kénytelen volt kivenni a kezét a biliből és visszatérni a valóságba: egy néhány százezres, 1-2 milliós felhasználói bázisnak nem fog több tízmillió dolláros fejlesztéseket finanszírozni végtelen mennyiségben még a platformholder sem. Jó lenne persze évente több Horizon - Call of the Mountain-hez hasonló blockbuster, de ne feledkezzünk meg róla, hogy ott is van egy kis "csalás" a fejlesztésben, hiszen a játék nagy része már eleve kész van (assetek, karaktermodellek, hangok, helyszínek, fizika, AI, stb...).  

3. Egyezséget kötni más platform tulajdonosokkal és mindenki számára egyformán előnyös alkuval a teljes VR platform térnyeréséért küzdeni. Jöhet a Half-Life: Alyx PS5-re, cserébe majd 1-2 év múlva mehet a Horizon Call of the Mountain Steam-re. Jöhet a Lone Echo PSVR2-re is, amiért a Ghostbusters: Rise of the Ghost Lord érkezik Meta Quest 2-re. Ha jelentős előrelépést akarunk elérni a VR terjedésében, akkor szerintem elkerülhetetlen valamiféle összefogás és a piac teljes felszecskázása helyett egyszerre kell együttműködni és a szó nemes értelmében versenyezni is a játékosok kegyeiért. 

4. Hagyományos lapos játékokhoz készíteni hivatalos VR támogatást, a Resident Evil VII Biohazard, Skyrim, Fallout 4, Hitman, No Man's Sky, Minecraft, Gran Turismo Sport, Star Wars Squadrons mintájára. Nagy potenciált látok ebben, hiszen nagyságrendekkel kevesebb erőforrásra van szükség egy már elkészült játék VR kompatibilissé tételére, illetve komolyabb címek is megjelenhetnek ezáltal PSVR2-re is, hiszen a megcélzott vásárlói csoport továbbra is a jóval szélesebb monitoros közönség. 

5. Néhány "kötelező" first-party (esetleg second-party) megjelenésen kívül tálcán kínálja a platformot a third-party fejlesztőknek, mindenki elkészítheti a PlayStation 5 platformra is viszonylag alacsony költségvetésű, de ötletes és magával ragadó VR sikercímeit, mint amilyen a Beat Saber, Pistol Whip, Superhot, Tetris Effect, Job Simulator, Fruit Ninja, Moss. 

Meg is érkeztünk az aktuális valóságba, a felsorolt utak ízléses keverékéhez. Árcsökkentésről nyilván észszerűtlen lenne megjelenés előtt beszélni, de nem látok túl nagy esélyt rá a közeljövőben. Tudásához mérten szerintem egy kifogástalan, jövőbe mutató eszközt kapunk temérdek innovációval felvértezve, jó ideig tudja majd a lépést tartani és az iramot diktálni a standalone kistesóknak. Csodálkoznék, ha a Horizon VR elsöprő sikere után a legnépszerűbb saját IP-khez nem jönnének ahhoz hasonlatos VR mellékszálak, a The Last of Us-t tartom erre a legesélyesebbnek, még azt is be merném tippelni, hogy a Naugty Dog dolgozik jelenleg is az ügyön. Több forrás megerősítette már, hogy nagy eséllyel érkezik Alyx a második PlayStation VR headset-re is, de egyelőre hivatalos megerősítés még nem történt ez ügyben. Idén február 22.-e után talán azt a napot várom a legjobban, amikor ez bekövetkezik. A jövő elkezdődött, már biztosan érkezik a launch-ra a Resident Evil Village, a No Man's Sky és a Gran Turismo 7 VR támogatás, bízom benne, hogy több fejlesztő is dolgozik már a saját portjain. A más platformokon már megjelent VR címek sorban érkeznek PSVR2-re is, aki most száll be a buliba az sem marad ki semmiből, mert jobb minőségben merülhet el a már bizonyított és sikeres klasszikus címek felturbózott változataiban. 

Szerencsére még időben sikerült átállítanom a PlayStation VR2 kapcsán a gondolataimat pozitív irányba, az elvárásaimat közelebb hoznom a realitásokhoz, így megpróbálok annak örülni, hogy félig tele van a pohár. A hardver képességei alapján egy álom, a launch-ra rengeteg címmel készülnek, egészen biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan mindenki találhat kedvére való darabokat, ha érdekli a virtuális valóság. A jövő bizonytalan, csak reménykedni tudok, hogy kis lépésekben, de biztosan haladunk tovább és egy napon ugyanannyira természetes lesz mindenki zsebében - de legalább otthonában - egy HMD, mint ma a mobiltelefon.