Ha nem érzed magad elég öregnek, itt egy gyors emlékeztető: a South Park sorozat már majdnem 30 éve fut. Ennyi ideje kapjuk az infantilis altesti, vagy épp sötét humorba csomagolt szatírát és társadalomkritikát. Persze mint minden hosszú életű produktumnak, úgy a South Parknak is van evolúciója. Kezdetben az öncélú és debil humorával egy egész (éretlen) korosztályt megragadott. Tinédzserként rendszeres téma volt a haverokkal az éppen aktuális epizód abszurd poénjai, vagy hogy szerencsétlen Kenny épp milyen módon lehelte ki a lelkét. Azonban az idő múlásával - a generációmmal egyidőben - elkezdett érni, komolyabb témákkal foglalkozni, tekintet nélkül a társadalmi tabukra, ami akkoriban egy nagyon üdítő, és egyben időszerű jelenség volt.
Részben ezért is van nehéz dolga a Snow Day!-nek, mert sokaknál egyszerre kell egy olyan meghatározó kulturális és személyes kort is túlszárnyalnia, ami az azóta eltelt idő miatt gyakorlatilag lehetetlen. De ez a kisebbik gond, a nagyobb, hogy játékként sajnos középszerűre sikerült.
Miután egy számtalanszor elismert és népszerű IP-ről van szó, nem meglepő, hogy videójátékos adaptációval jelentkezik. Az viszont, hogy ez már a tizedik ilyen tétel, a többségnek az lehet. Gyanúm szerint a kollektív emlékezetben érdemileg csak a The Stick of Truth és a The Fractured but Whole létezik, ami rendben is van. Persze mondhatnánk, hogy ez a két játék kétszer magasabb áron debütált, ráadásul olyan single player, sztori fokuszú formátumban, ami sokkal szerencsésebb választás egy ilyen adaptációra, de nem azért vagyunk itt, hogy kifogásokat keressünk. A Snow Day! egy négy személyes kooperatív TPS hack n slashként próbál szerencsét, a The Stick of Truth-ban is látott, fantasy témájú körítéssel. A srácok egy véget nem érő, iskolaszünetet okozó hóvihar miatt ismét felöltik LARP-os szerelésüket, hogy a játékossal együtt az anomália végére járjanak, miközben kihozzák egymásból a legrosszabbat.
A sztori, és egyben a koncepció, hogy új gyerekként, fejezetenként végigverekedjük magunkat a négy fiú (és egy rejtélyes ötödik fél) saját kis birodalmán. Papíron ugyan jól hangzik, a gyakorlatban azonban a helyszínek többsége túl általános és jellegtelen, ami máris egy hatalmas kihagyott ziccer. Az évtizedeket alatt a sorozat számtalan emlékezetes és poénos teret termelt ki magából, de valamiért a Snow Day! ezekből nagyon szűkmarkúan építkezett. És itt sajnos nincs vége, ugyanez mondható el szinte minden játékeleméről. A fegyverek mindegyike (melyekből összesen csak 3-3 darab van), a feladatok, az ellenségtípusok, a pályatervezés, és a képességek többsége teljesen klisészerű, amelyekben sokszor egy gramm South Park életérzés sincs. Fingás? Oké, olcsó, de mégis emblematikus. Macskahúgy? Király, ki ne emlékezne arra a bizonyos epizódra! Ugyanakkor pl. drón robbanószerekkel, hógolyó lőtorony, bubi pajzs… vagy lemaradtam valamiről? Nyilván, mechanikai szempontból érthető a létezésük, de egy szemernyi utalás sincs bennük az univerzumra, ahol játszódik, és a jelek szerint még csak meg sem próbáltak bajlódni az organikus beágyazásukkal.
Klasszikus értelemben vett, maradandó tápolás, mint RPG elem csak egy passzív képességfa formájában létezik, de a műfaját tekintve ennél nem is kell több. Egy-egy pályán belül viszont fejleszthetjük a kártyaalapon, randomra szerzett képességeket (wc papír fejében), amik sajnos ugyancsak nem elég South Parkosak, de legalább a többségük kreatív módon evolválódik. Akkor legalább a sztori és a karakterek hűek a sorozathoz, igaz? Nos, csak részben. Miután ez a játék a manapság divatos live service modellt választotta, adja magát, hogy nem vonultatták fel egyből a teljes karakter repertoárt. Mégis, a végeredmény hiányérzetet kelt, és az ismerős szereplők sem kaptak elég hangsúlyt, vagy épp kellően humoros dialógusokat, hogy ki lehessen emelni ezt az aspektust. Az átvezetők olykor megvillantják a bennük rejlő potenciált, amiért anno megszerettük őket, de ezek sokszor sem mennyiségre, sem minőségre nem hozzák az elvárt szintet.
Technikai kitérőként csupán annyit, hogy az Unreal Engine 4-re épített, ezúttal 3D-s látványvilág helyt áll. A színpaletta ugyan lehetett volna szaturáltabb, és első látásra talán szokatlan a térbeli ábrázolás, de összegészében ezt az akadályt meglepően jól vette a fejlesztő. És hála a modern technológiának, az állra ragasztható herezacskó, mint ingame pénzért vásárolható skin, immáron realisztikusan leng a karakterünk arcán. Halleluja! Béta tesztpéldány lévén csiszolatlan balansz és hibák miatt inkább nem marasztalom el, így is van elég baja. Az viszont ciki, hogy 2024-ben arról kell panaszkodnom, hogy egy multiplatform játékban túlságosan érződik a kontrollerre szabott irányítás. A tesztalany tipikus példánya a „később, több tartalommal, olcsóbban” címkéjű játéknak, ami ilyen feltételekkel, haverokkal jó szórakozás lehet 5-8 órára. Bár csalódottságom jól tapintható, ennek ellenére azt sem mondhatom egyöntetűen, hogy egy rossz játék. Csak épp azt sem, hogy jó… és ami sokkal fájdalmasabb: nem eléggé South Park.
Platform: PC (tesztelt), PS5, Series S/X, Switch | Fejlesztő: Question | Kiadó: THQ Nordic | Megjelenés: 2024. március 26. | Ár: 30 EUR (~ 12 000 Ft)