Resident Evil Village: Gold EditionTeszt

Bizony, a Resident Evil Village: Gold Edition teljes egészében végigjátszható külső nézetben, Ethan / Rose válla fölül szemlélve az eseményeket. Na de mi lesz így a férfikezek elleni hírhedt brutalitással? A Resident Evil Village-et, a Winters házaspárt bemutató 2017-es rebootolt Resident Evil-hez hasonlóan, a belső nézetű játékmenet tette igazán nyomasztóvá, férfikezek pedig talán sosem voltak kitéve annyi erőszaknak és csonkolásnak videojátékban, mint szerencsétlen Ethan két kacsója akkor és most. Aggódni nem kell, ezeket a feledhetetlen pillanatokat, illetve valamennyi átvezetőt továbbra is belső nézetből “élvezhetjük”, ahogy játék közben is bármikor visszaválthatunk belső nézetre. A külső nézet megvalósítása abszolút igényes, az első pár alkalommal még azt is végignézhetjük, ahogy Ethan húzkodja a fiókokat és nyitogatja a szekrényeket, aztán ezt felváltja a telepatikus ajtó- és fióknyitogatás, hogy ne kelljen ezerszer végignézni az animációt. Ami kicsit idétlen, az a kívülről látványosan ráérősnek ható lomha kocogás olyankor is, amikor egy vérfarkas liheg a nyakunkba, de ez a túlélőműfaj sajátossága.

A Gold Edition mindenkit izgalomban tartó másik nagy újdonsága a talpraesett kamaszlánnyá cseperedett Rosemary Winters bő háromórás önálló kalandja, amely ugyan szinte kizárólag az alapjáték helyszíneit vonultatja fel újra, de ezt elég kreatívan teszi ahhoz, hogy sose váljon unalmassá. Jómagam a fő szálat tavaly PS4-en (túl)éltem át, így PC-n most egyből Rozival kezdtem. Az ő Inception-t idéző több rétegű rémálma, pontosabban a Megamycete (tudjátok, a fő gomba) emlékeivel övezett pszichedelikus belső utazása már a bevezetőjével emlékeztetett, hogy ezeket a játékokat nem a távolról sem hihető történetükért szeretem. Ezzel együtt is jó munkát végeztek az írók, mert a fő szálba szépen illeszkedik a mutánsok gyerekeként természetfeletti képességekkel bíró, és különcsége miatt egész életében gúnyolt kamaszlány akcióban és fejtörőkben bővelkedő saját epizódja, amelyet eredetileg is a történet ráadás fejezetének szántak. Az alapjátékhoz képest horrorisztikusabb és kiszolgáltatottabb élményt nyújtó Shadows of Rose-ban nem rendelkezünk Ethan brutális fegyverarzenáljával, viszont vannak szuperképességeink, egy titokzatos segítőnk, és az egyik szakaszt – Ethanhoz hasonlóan – fegyvertelenül kell végiglopakodnunk.

Ez a lopakodós szakasz egyszerre zseniális és válik egy ponton elég fárasztóvá, mert az ellenfeleknek jóformán nincs mesterséges intelligenciája, így a tényleges feladat kitalálni, hol mit „vár” a játék az életben maradás és továbbjutás érdekében. A Dimitrescu kastély újralátogatásával induló lázálomból többet tudunk meg az alapjátékban árusként tetszelgő Duke-ról és Miranda kísérleteiről, vizuálisan pedig egészen beteg borzalmaknak lehetünk szemtanúi, miközben Rose erejével a mindent beborító gusztustalan szmöttyöt is eltakaríthatjuk néha az útból. A már ismert játékmenetet és főellenségeket is tartalmazó kiegészítés végéről nem hiányozhatnak a Nagy Fordulatot és a katartikus Végső Összecsapást követő érzelmes képsorok sem, amelyek sejtetnek bizonyos lehetőségeket az esetleges folytatás tekintetében is (sajnálom, ennél nem tudok zavarosabban fogalmazni).

No de lássuk, mi mindenért tekinthető a Gold Edition a Resident Evil Village definitív kiadásának! A Capcom saját RE motorja továbbra is egy csoda, úgyhogy nekem PC-n újra végigmenni a barátságtalan román falun külső nézetben már önmagában hatalmas élmény volt, még ha bizonyos részek másodjára nem is ütöttek akkorát, hisz már tudtam, mire számítsak. A közepes konfigomon mindent közepes-magasra állítva röccenésmentesen borzonghattam, az összes tapasztalt technikai malőr mindössze annyi volt, hogy a játék kilépés után néha elfelejtette a grafikai beállításaimat, amit időközben javítottak, illetve az egyik Moreau-s átvezető után eldobta az Xbox One controlleremet – ezt egy ki-bedugás orvosolta. A Trauma Pack-nak hála ha úgy tartja kedvünk, például Albert Wesker Samurai Edge-ével is lövöldözhetünk, vagy egyből nekivághatunk a megpróbáltatásoknak a Village of Shadows nehézségi fokozaton (kösz, nem). A Mercenaries játékmód ugyan nem játszható külső nézetben, de kapott néhány új pályát, valamint most már öldökölhetünk Chris Redfield, Heisenberg, és őnagysága Lady Dimitrescu bőrébe bújva is, amit szintén érdemes meglesni, mert a lédinek van bútordobálós támadása is! Sok más apróság is hozzájárul a teljes élményhez, például a főmenüből elérhető videók és fejlesztői kommentárral ellátott látványtervek, vagy egy részletes jelentés a Baker incidensről.

Nekem borzasztó jól esett a visszatérés, és a Resident Evil Village: Gold Edition az a kiadás, ahol már a belső nézettel szembeni ellenérzés sem lehet kifogás, mert tényleg a hamisítatlan old-school Resident Evil élményt nyújtja modern köntösben és a mostanra védjeggyé vált idétlenségekkel. Wintersék még több megpróbáltatással járó falusi kiruccanása remélhetőleg megkönnyíti a várakozást a másik falusi kitérővel induló és nem véletlenül hasonló Resi, a Resident Evil 4: Remake megjelenéséig is.