A Quake hatásForró nyomon

A program fejlesztése persze egyáltalán nem volt gyalog galopp: hosszan lehetne ecsetelni, hogy vált a Kommander Keen spirituális folytatásának szánt, alapvetően RPG-alapú játék végül az általunk ismert Quake-é, hogy robbantotta szét a kreatív összekülönbözés az idSoftware magját, vagy miért a Cthulhu-mítosz hasonlóságára került végül a hangsúly - de a lényeg, hogy a Quake kilépett a 90-es évek árnyékából és az elmúlt két évtized alapvetően multiplayer aréna lövöldék után visszatért az eredeti önnön mivoltához egy szinte tökéletes technikai remaster formájában.

Egy dolog, hogy a játék a mai modern megjelenítőhöz alkalmazkodó felbontás transzfert kapott a textúrák tekintetében, de a grafikus motort felkészítették arra is, hogy egy sornyi kényelmi és funkcionális lehetőséget is elérhetővé tegyen. Az alapnak számító élsimítás mellett konzolokon is variálható a felbontás, az antialiasing, a látómező nagysága, a motion blur, a dinamikus árnyékok, köd, füst, színhőmérséklet, a karakter modelling (animációs és textúrakezelés szempontjából), vagy pl. az ambient occlusion megléte, amely a sarkok és élek környéki árnyékos hatást próbálja jobbá varázsolni. Ezek MINDEGYIKE szabadon változtatható, így a Quake akár az eredeti állapotára is vissza”butítható”, vagy tetszés szerint átcicomázható: nálam pl. evidens volt, hogy a texture smoothingot kikapcsolom - ha már boomer shooter, ne takarjuk el azokat a gyönyörű pixeleket az elmosó algoritmussal - ugyanakkor a felbontást feltornásztam az elérhető maximumra és a különböző hangulati elemeket is bekapcsolva hagytam.

Az eredmény igencsak finomka és bár a mai AAA-hoz szokott szemnek még mindig nevetségesnek tűnhet, de én egy pillanat alatt újra beleszerettem. Felvillantak a mesés tinédzser-kori "szülőmentes" LAN partik szétfolyó foszlányai; az átszentségelt éjszakák, a vérvörös szemeim a 14”-es vibráló CRT miatt, az iskolai számtekórák titkos DM-jei, a plusz RAM kikönyörgése a szülőktől, a legkirályabb videójátékos szünet az első középiskolai nyárból és maga Trent Reznor, aki Ranger hangadójaként az éjszaka közepén is arra buzdított, hogy lőjem halomra a portálból özönlő világpusztítókat, a szüleim nagy örömére. Jól emlékszem a nyári diákmelóból vásárolt első CD meghajtóm nyújtotta katartikus élményre is, mikor a sok shareware kalózverzió után végre felcsendült a NiN soundtrackje a játék alatt, egy teljesen új dimenziót nyitva az addigi "csöndes" élményeim után. Utána már minden olyan volt, mint maga a játék: lehetett nélküle élni, na de minek… a Quake mint elődje, cunamiként söpört el mindent Heretic-estül, Hexenestül, mindenestül. (Mindezek tetejébe szép lassan megkezdte térhódítását az alternatív platformokon is - 1997-ben Mac-re (MacOS), majd később Amigára (AmigaOS, 1998) is átvándorolt)

Valójában a Quake első epizódjával és a Duke Nukem 3D-vel kezdődtek az intenzív kompetitív multis éveim és valahol az Unreal Tournament II után fejeződtek be. Az ilyesféle játékok sajnos abban is jeleskednek, hogy rádöbbentsenek az óriási sötét szakadékra az egykori önmagam és a kurrens avatárom közt… az árnyékom közelébe se érek, már ami az FPS kompetitív csatározások eredményeit illeti és ezen nem segít sajnos az sem, hogy a Quake vezérlését gondosan kontrollerekre szabták. Olvastunk már revolúciónak beállító hangzatos szlogeneket az elmúlt évtizedekben (N64, GameCube, Dreamcast, de még Xbox/Ps fronton is), hogy az analóg irányítás tökéletesen képes az FPS játékokkal történő hadakozásra - nos, hacsak nem a manapság valóban izgalmas iránynak ígérkező analóg+haptikus irányítást értjük alatta, ez a Quake és a hasonszőrű játékok esetében egyszerűen nem állja meg a helyét.

Túl lassú, túl finom, túl szokatlan egy olyan stílusú játékhoz, amelyben a szimpla sétagalopp is rohanásnak számít, ahol szinte pörögve kell ugrani, ráadásul villámgyorsan, sőt! Mindemellett még tűpontosan is kell(ene) célozni, mert nincs auto-aim és efféle casual-baromságok. Bár akármennyire is próbálták ezt a lehető legtökéletesebb állapotúra csiszolni az átirat készítésekor, a hátrányból mindent sajnos nem sikerült lefaragni. Szódával elmegy, single playerben még úgy ahogy rendben is van, de hiányzik belőle a rátermettség és a gyors, pontos fókusz. A PC verzióban erről persze szó sincs: ott pont azt kapod, mint huszonöt évvel ezelőtt. Sőt, még többet is.

Merthogy a Quake remaster számos újdonságot is tartogat grafikai és zenei ráncfelvarrás mellett, ráadásul ez nem is PC kiváltság, minden konzol verziót érint: a játékhoz ugyanis jár az összes valaha megjelent hivatalos expanzió - a két eredeti The Scourge of Armagon és a Dissolution of Eternity, illetve a sorozat 20 éves évfordulója alkalmából 2016-ban kiadott Dimension of the Past, valamint a remasterhez készült vadiúj fejezet, a Dimension of the Machine is. Utóbbi a Wolfenstein: The New Order és Wolfenstein II: The New Colossust is jegyző MachineGames kiválóságait dícséri és öt fejezetből áll (mindegyikben két-három helyszínnel), melynek endingjében ráadásul az egykori főgonosz, Chtnon (az első epizód final boss) is visszatér.

Az augusztus 19-én debütált kiegészítő sajátossága, hogy a korábbiakhoz képest jóval részletgazdagabb és többféle (típusú és mennyiségű) ellenféllel tömték meg, mint a korábbi felvonásokban, de ez még nem minden: a játék menü rendszeréből további ingyenes tartalmak is elérhetőek - ilyen például a Nintendo 64-es Quake 64 tökéletes emulációja, a 4K felbontás és a szélesvásznú képernyő támogatás, vagy a lokális/online 4 fős (akár osztott képernyős) multiplayer is, sőt! Ha már többjátékos mód, a peer-to-peer módszernek köszönhetően crossplatform play támogatást is kapsz, így a Quake estében akár Switchen, akár pécén, akár Xboxon vagy Playstationon játszol, problémamentesen csaphatsz bele a keresztlövöldébe - vagy a kooperatív élményekbe, ugyanis az új opcióknak hála, többedmagaddal is végigcsaphatod az összes fejezetet, ha közös szórakozásra vágynál. Ilyenre korábban egyáltalán nem volt lehetőség. Apróság, de fontos megjegyezni: mivel a platform alapvetően támogatja a mod-ok készítését, idővel (egy előzetes szűrést követően) a közösségi tartalmak is felkerülnek majd az extrák közé - igaz csak azok, amelyeket az eredeti Quake engine is támogat(na).

Láng tanár úr ma sajnos nem tudja megtartani a számítástechnika órát, helyettesítés nincs, mindenki csendben foglalja el magát - hangzott el a bűvös mondat, a szemem sarkából pedig már látom is ahogy indulnak a Quake-ek, a középiskola csodálatos Pentium 1-es személyi számítógépein. Sárga-piros ruházmány, DM6 indít. Lépcső mellett rakétavető felvesz, rocket jump a piros páncélért majd szaladok a gránátvetőért (igen, a gránátvető kell a halálnak, de hé! plusz 5 rakéta). Lent a pitben már tobzódnak a kis lámer osztálytársaim, meg is kínálom őket a finom kis rakétából, biztos szeretik. Loccsannak szépen a szélrózsa minden irányába. Az óra végén több száz frag-el nyerem a meccset, míg mögöttem 20, max 30 frag-ekkel állnak a dobogóra. Én pedig nyugodtan konstatálom: nem véletlenül gyakoroltam otthon az Omicron és ProBot-okkal több száz órát...

A Quake első részénél intenzívebb, pörgősebb, lényegretörőbb fps-t azóta sem alkottak, és bár a lelkes modderek már hosszú évekkel ezelőtt elhozták nekünk a "remastered" élményt, a Quake-hez mindig érdemes lesz visszanyúlni. Robbanjanak hát a rakéták, zizegjen a Shaft, loccsanjanak szaftosan a harcosok, mikor telibe veri őket a telefrag.

A Quake kikerülhetlen alapmű, de van némi öregszaga. A játékkal nyomulva végig volt egy olyan érzésem, hogy ez a fajta átmenet a Doom és a modern FPS műfaj között nem forradalom még, csak néhány lépcső előre - a Doom mintha a saját viszonyrendszerében kompaktabb és kiforrottabb élményt adna, mint a szabadság terén megnyíló Quake. A játék tényleg egyfajta átmenet, aminek a végére a Half Life tette oda a pontot. Doomnak már nem Doom, de a klasszikus értelemben vett modern 3D FPS mércét még nem üti meg .

Ezzel a kettősséggel én ma nehezen tudtam mit kezdeni, de aláírom, a játékkal töltött idő szórakoztató, és minden sarkon érződik a történelemkönyvekben elfoglalt helyének jogos mivolta. Felhőből mondjuk ne játsszátok - hiába érhető el Game Pass xCloud-ból, ehhez a tempóhoz egyelőre még túl magas a késleltetése.

Apropó, platformok: a Quake remaster kivétel nélkül minden pre- és kurrens generációs konzol platformon (Xboxon Gamepass előfizetéssel) illetve PC-n is elérhető már: a Steam-en Quake-et birtoklók ingyen juthatnak hozzá ehhez a nagyszerű gyűjteményhez, az Xbox One(X) és Ps4(Pro) tulajdonosok pedig ingyenesen tölthetik le a natív 4k / 120FPS változatokat, amennyiben Xbox Series X/S vagy PS5 konzollal rendelkeznek. Switchen a Quake remaster dokkolt állapotban FullHD / 60FPS képfelbontásra képes, handheld módban viszont “csak” 720p/60FPS értékekkel találkozhatunk - ez a teljesítmény a tesztek alapján mindent maxra tekerve még így is be-bereccen, így érdemes a beállításokkal egy kicsit játszadozni, ha a folyamatosság a végső cél.