Open Roads - Sétaszimulátor teljes gázzalTeszt

A fejlesztés során először a játék kreatív igazgatójának, és egyben a Fullbright alapítójának, Steve Gaynornak, kellett távoznia a projekt éléről, miután több volt alkalmazottja is azzal vádolta meg, hogy méltatlanul bánt velük, nem sokkal később pedig maga a stúdió is eltűnt a program mögül, így nagyjából 2021 közepe óta mindössze hatan ügyködtek az Open Roadson. És bár ez a maroknyi fejlesztő a végsőkig kitartott a játék mellett, és sikeresen le is szállította azt, munkájuk gyümölcsén sajnos így is meglátszik annak hányattatott sorsa. A félreértések elkerülése végett azt muszáj leszögezni, hogy az Open Roads egyáltalán nem lett egy vállalhatatlan alkotás. Található benne egy sor olyan megoldás, melyek önmagukban vizsgálva abszolút korrektnek tűnnek, egymás mellé téve azonban nem tudnak összeállni egy koherens egésszé.

Pedig első ránézésre az Open Roads nem üt el túlságosan a fejlesztők korábbi játékaitól, avagy ezúttal is egy lassú tempójú, belsőnézetes sétaszimulátort kapunk a pénzünkért, ahol kihalt helyszíneket bejárva és feljegyzéseket olvasgatva rakhatjuk össze magunkban a sztorit. A főszereplőnk ezúttal egy Tess nevű tinédzser, aki nagyanyja halála után talál egy rejtélyes levelekkel és egyéb tárgyakkal telepakolt bőröndöt a padláson, ezután pedig nem is teketóriázik sokat, hanem egyből kocsiba pattan, hogy egy spontán utazás keretein belül utána járhasson családja múltjának.

És itt már érkezik is az Open Roads legfontosabb csavarja, a stúdió korábbi alkotásaival ellentétben ugyanis ezúttal nem egyedül kell a múltban turkálnunk, hiszen az egész Michiganen átívelő kalandunkon velünk tart Tess édesanyja, Opal, is. A nő az esetek túlnyomó többségében meghúzódik a háttérben, annyira, hogy a karaktermodelljét nem is fogjuk látni a pályán, amikor viszont találunk valami érdekeset, akkor kikérhetjük a véleményét, esetleg mesélhet is nekünk valami izgalmasat a családunkról egy rövid átvezető keretein belül. Emellett az utazás során többször is egy kocsiban találjuk magunkat vele, ilyenkor pedig lehetőségünk nyílik röviden beszélni a múlt vagy épp a jelen nagy kérdéseiről.

És bár ezek a párbeszédek anya és lánya között néha kicsit laposnak érződnek, még így is a játék egyik fénypontját képviselik, hála a két nőt megszólaltató színészeknek. Tess hangját Kaitlyn Dever adja, míg Opal szerepében Keri Russell bukkan fel, és mindketten nagyszerű munkát végeznek. Remekül át tudják adni a karakterek hangulatát és személyiségét, az egymáshoz fűződő kapcsolatukat, valamint a kettőjük között meghúzódó apróbb feszültségeket is. Nagy kár, hogy maga a sztori már nem tudott felnőni a kiemelkedő szinkronhoz, avagy az Open Roads pont ott vérzik el, ahol a stúdió korábbi címei remekeltek: a történetnél.

Maga az alapszituáció amúgy még nem is lenne rossz, hiszen a játék elején belengetett rejtélyben bőven lenne potenciál, és a fejlesztőknek a sztori végére is sikerült egy olyan csavart összerakniuk, ami egyszerre reflektál a múltra, valamint Tess és Opal kapcsolatára, egyetlen elegáns mozdulattal lekerekítve mindkét történetszálat. Az ígéretes kezdet és az ötletes befejezés között azonban akad egy olyan közbenső szakasz is, amikor nagyanyánk múltja egyszerűen feledésbe merül, hogy sokkal jelentéktelenebb családi anekdotáknak adja át a helyét, legyen szó anyánk első szerelméről, apánk lustaságáról, vagy nagynénénk képzeletbeli barátjáról.

Persze önmagukban ezek a mellékszálak se érződnek feleslegesnek, hiszen extra kontextust biztosítanak számunkra, valamint azt is lehetővé teszik, hogy kicsit elmélyüljünk az egyes szereplők múltjában, és ezáltal jobban megértsük, miért viselkednek a jelenben úgy, ahogy. A probléma itt inkább azzal van, hogy az a történet, amiért leültünk az Open Roads elé, menthetetlenül a háttérbe szorul, és csak nagy néha kapunk bármilyen emlékeztetőt arról, hogy amúgy miért is kell nekünk régi családi ereklyék után kutatnunk. A fejlesztők korábbi játékainál maradva kicsit olyan ez, mintha a Gone Home-ban végig apánk bukott írói karrierjének a részleteivel ismerkedhettünk volna, miközben néha szembejön egy-egy cetli, ami a maga homályos módján utal rá, hogy a húgunk eltűnt, és ez nem egy száz százalékban normális jelenség.

Apró érdekesség, hogy a fejlesztőkkel készült interjúk szerint ez egy tudatos írói döntés következménye. A nyilatkozatok alapján az Open Roads a stúdió korábbi két alkotásához hasonlóan egy narratívára fókuszáló címnek indult, azonban Gaynor távozása után a maradék csapat úgy határozott, hogy inkább Tess és Opal kapcsolatára szeretnének fókuszálni, ezt mutatnák be alaposabban a hosszú utazás és a családi titkok szűrőjén keresztül. Ez a döntés önmagában még nem is lenne baj, csakhogy az Open Roads Team emberei emellett azt a klisét is igyekeztek elkerülni, ahol anya és lánya kvázi egymás „ellenségeiként” kezdik a sztorit, és csak később békülnek ki, így Tess és Opal már az első képkockától kezdve tiszteli és kedveli egymást.

Ahogy már a bevezetőben is előkerült, ez a két megoldás vákuumban vizsgálva teljesen korrektnek, sőt akár még érdekesnek is mondható, ha viszont egymás mellé tesszük őket, akkor rögtön látszódik, hogy hol lapul a probléma. A sztorit papíron a Tess és Opal közti interakcióknak kéne előre hajtani, a valóságban azonban a két karakter nem igazán tud mit mondani egymásnak. Nem feszül köztük semmilyen érdekes konfliktus, amit ki lehetne bontani a hosszas autókázás alatt, és amikor össze is vesznek valamin, azt nagyon látványosan azért teszik, mert a dramaturgiai ív ezt követeli tőlük a történet adott pontján, nem pedig azért, mert a vita a korábbi eseményekből természetszerűleg következik.

Épp ezért az Open Roads lényegében két szék közt az aszfaltra esik. A narratívája nem tud minket berántani és lekötni, ugyanis a központi rejtély, ami a sztori motorjaként szolgálhatna, méltatlan módon a háttérbe lett szorítva, és közben a karakterek közti interakciók se lettek izgalmasak, mert a fejlesztők direkt egy olyan alaphelyzetből indultak ki, amiből nem lehet érdemi konfliktusokat kicsiholni. Így pedig a kampány vontatottnak és unalmasnak érződik, nyoma sincs benne a felfedezés varázsának és azoknak az apróbb nüanszoknak, melyek olyan emlékezetessé tették a Gone Home vagy épp a Tacoma történetét.

Továbbá ott van még az Open Roads technikai oldala is, mely a történethez hasonlóan erősen felemás lett. A 3D-s háttér előtt mozgatott 2D-s karakterek például jópofán néznek ki, és adnak is némi egyedi szájízt a játéknak, ahogy a teljesítményre se lehet panasz, bár az is igaz, hogy ez utóbbinál inkább az lett volna a meglepetés, ha bármi gond akad, tekintve, hogy nem a legösszetettebb vagy leglátványosabb programról beszélünk. Cserébe viszont az animációkon helyenként nagyon érződik az indie büdzsé: ha például vissza akarunk tenni egy tárgyat valahová, akkor az először a földre esik, és onnan teleportál a helyére, ahogy az is zavaró, hogy az átvezetők közben a karakterek szája csak nagyon minimálisan mozog.

A fenti sorokat olvasva könnyen lehet, hogy valakiben az a benyomás alakult ki, hogy az Open Roads egy fabatkát se ér, de ilyesmiről szó sincs. A Fullbright (vagy pontosabban az Open Roads Team) alkotása egyáltalán nem katasztrofális, de cserébe nem is jó, inkább a két véglet között tanyázik valahol félúton. Az alapfelállása például ötletes, ahogy a lezárására se lehet panasz, és a szinkronja is kimondottan acélosra sikeredett. Inkább csak arról van itt szó, hogy a csapat korábbi címeire jellemző magabiztos történetvezetés ezúttal csúnyán megbicsaklik, ennek hála pedig a végigjátszás során többször is fel fog merülni bennünk a kérdés, hogy egyáltalán minek hajkurásszuk mi a nagyanyánk titkait, amikor ezt az időt oly sok minden másra is fordíthatnánk?

*Épp ezért az Open Roads csak a sétaszimulátorok megszállott szerelmeseinek ajánlható megvételre, mindenki más valószínűleg jobban jár, ha a Game Pass keretein belül vet rá egy pillantást, ha már a játék a megjelenése napján bekerült a Microsoft szolgáltatásába is. Mert összességében nem egy rossz utazás ez, csak a 18,5 eurós árcímkéje tűnik kicsit vaskosnak.

(Ha megvolt már egy taco ma, vagy elmentél haza többször is, próbálj rá bátran - mcmacko!)*

PLATFORM PC, PS5, PS4, XSX, XOne, NS | KIADÓ Annapurna Interactive FEJLESZTŐ Open Roads Team (Fullbright) | MEGJELENÉS 2024. március 28. | ÁR 18,50 EUR