Empire of the AntsTeszt

Az idősebb gamer generáció ha meghallja, hogy hangyák, egyből három címre is asszociálhat: SimAntre, Battle Bugsra, és az Empire of the Antsre. Ez azonban mar 25+ éve volt, az emlékek pedig megkophattak, vagy épp összemosódhattak, ezért indokoltnak tartom leszögezni, hogy a tesztalany csak a névrokonára hasonlít, és rá is csak részlegesen.

Az Empire of the Ants ugyanis egy sztori központú, küldetésekre osztott, a felfedezést és a harcot előtérbe toló, RTS elemeket szűkmarkúan mérő játék. Olyannyira, hogy hangabolyt például belülről nem is látunk (egyetlen speciális küldetés kivételével), építkezni szó szerint és átvitt értelemben is csak felszínesen fogunk, a fókusz pedig az erősen lekorlátozott mennyiségű egységek (jövőben: légiók) mozgatásán van. Szóval aki egy valósághű, edukatív hangyaszimulátorra számít, az jobb, ha máshol keresi.

Önmagában ettől még persze nem lesz rossz. Ha megszokjuk, hogy hősünk képes hatalmasakat ugrani, szédítő sebességgel rohanni, nem csak hangyáknak, de különféle bogaraknak is parancsolni, és olyan feromon repertoárral bűvészkedni, amit még egy humanoid kémikus is megirigyelne, akkor a nagyjából 15 órás kampány akár jó szórakozás is lehet. A gond nem is ezzel van, hanem a küldetések hullámzó minőségével és tartalmával, valamint a gyorsan fáradó játékmenettel. Három misszió típus adódik az öt fejezet mindegyikében. A felfedezőkben, nos… felfedezünk. Egy szál hangyaként kell megtalálni az ellenséges bolyok bejáratát, légiókat, valamint alaposan körbeszaglászni mindenféle emberi tárgyakat és / vagy állati maradványokat. Az első két objektíva repetitív és érdektelen, csak az utóbbi az, ami némi lelket lehel ebbe a feladattípusba. A taktikaiban építkezés nélkül, csupán a légiók irányításával kell elcsápolni az ellenséges fekete hangyákat vagy termeszeket. Ez már egy fokkal érdekesebb lehetne, de itt megint közbeszól a hangyányit sovány tartalom. Alap egységekből ugyanis mindössze három típus van: harcos, dolgozó, távolsági. Egy igen egyszerű kő-papír-olló elven működnek, amin a faji különbségek (vörös- és feketehangya, valamint termesz) sem változtatnak semmit, mindössze vizuálisan térnek el egymástól. Igaz, a legtöbb pályán akadnak semleges célpontok, mint például bodobácsok, katicák, pókok, vagy a rovarvilág réme, az imádkozó sáska, de különösebb taktikai érzék ezek legyűréséhez sem szükséges. Ezen felül még két egység kategória van, a támogató és a csúcsragadozó. Előbbiben mókás például a csiga, taktikai szempontból pedig borzasztóan OP orrszarvúbogár, vagy a ragadozók között a darázs, de ezek a kampányban csak ritkán kapnak érdemi szerepet, és darabszámra még az alapegységeknél is jobban korlátozva vannak. A legtöbb esetben maximum 5-7 légiót tudunk csak irányítani, ami RTS mércével már-már röhejesen kevés, de ezt valahol indokolja az a szomorú tény, hogy a pályák többsége meglehetősen kicsi (ellenben annál szebbek, de erről később), láthatatlan falakkal körbekerített fajta. Sajnos túl ritkák az olyan emlékezetes pillanatok, mint amikor például egy szeletelő imádkozó sáska fején irányíthatjuk a seregünket. De legalább vannak.

Vegyünk egy klasszikus stratégiai, vagy épp skirmish, esetleg multiplayer küzdelem vázlatát. A fa és élelem, mint két nyersanyag (nyilván) kulcsfontosságú. Hangyaaggyal gondolkozva észszerű lenne, hogy a pályákon elszórt gyümölcsök és tobozok, munkás légiókkal történő betakarítása legyen az első lépés. Hát, nem. A boyok száma ugyanis létfontosságú, mert ehhez van kötve a légiók és a farmok potenciális száma, szóval az autentikusnak tűnő begyűjtés, vagy az akciódúsabb, semleges rovarok elleni csatározás csupán sokadlagos prioritású lesz szinte minden esetben, ami egy elég monoton mederbe tereli a játékost. Az idő márpedig szorít, mert az ellenség is ezt csinálja. Természetesen ez alól a menetrend alól kivétel néhány küldetés, de ez a domináns gazdasági stratégia, amit a játék elvár. A csatákban pedig – ahogy azt korábban említettem –, az egyszerű kő-papír-olló elv működik, valamint a tény, hogy a három alapegység három szintig fejleszthető. Az időjárási viszonyok passzív pluszokat vagy mínuszokat jelent, de miután ezek nem dinamikusan változnak, hanem pályához kötöttek, és mindenkit ugyanúgy érintenek, mechanikai jelentőségük elhangyagolható (a látványt persze fel tudják dobni).

Közvetlenül mindig csak saját hangyánkat irányítjuk, ami bár igényel némi gyakorlást, de összegészében könnyűnek mondható. Mindenre fel lehet mászni, nagyokat lehet ugrani, és azt leszámítva, hogy a kameraállástól független az iránymeghatározás, gyorsan tanulható. Miután egy konzolon is elérhető stratégiai játékról van szó, a menedzsment része érezhetően kompromisszumos, de miután finoman szólva sincs túlbonyolítva, így kijelenthető, hogy egy nehéznek mondható feladatot jól teljesített a fejlesztőcsapat, egér+billentyűzeten és kontrolleren egyaránt. Ami mellett pedig képtelenség elmenni, hogy milyen elképesztően néz ki. A látványvilág olykor a fotórealisztikus szintet nyaldossa, a növényi textúrák részletessége elképesztő, bár sajnos teljesen statikusak. Mint említettem, a játékmenetet meghatározó rovarok száma elég harmatos, azonban a biodíszletként szolgáló ízeltlábúak száma már decens, és szinte mind állati jól festenek. Mindenesetre ha valamire, a grafikára nem igen lehet panasz. Mindezt ráadásul egész szerény követelményekkel hozza a játék (Unreal Engine 5 motorral), ami még közepesnek mondható PC-n is szépen fut.

A rosszabb pillanataiban akár azt is rá lehetne sütni, hogy egy játéknak álcázott grafikai erődemonstráció. Ennél azért szerencsére több van benne, de az árához képest nem elég. A sztorinak, amit Bernard Werber már megírt, csak egy kis szeletét eleveníti meg. RTS mércével nem elég mély, mechanikailag túl sokszor önismétlő, a kampány rövid, esetleges ismeretterjesztőnek pedig nem elég realisztikus… bár ez utóbbi nem is volt célja, de tájékozódás nélkül azért bele lehet látni ezt a potenciált. Ettől még persze gyönyörű, alkalmi és könnyed stratégiai szórakozásra alkalmas, és ha a kiadó-fejlesztő páros úgy ítéli meg, további bővítésekkel egy korrekt ár / értékű cím lehet az Empire of the Ants. Ahhoz viszont kelleni fog a hangyaszorgalom.

PLATFORM PC (tesztelt), PlayStation 5, Xbox Series | KIADÓ Microids | FEJLESZTŐ Tower Five | MEGJELENÉS 2024. november 7. | ÁR 40 EUR