A videojáték kultúra hajnalán, amikor a világűr végtelen sötétjét megtestesítő fekete háttér titokzatos mivolta még misztikumnak számított, mindent könnyebb volt elképzelni. A játékfejlesztő csapatok nem is törődtek nagyon a galaxist ábrázoló pixelhalmazzal, maximum egy-egy tejútrendszer, vagy bolygó segített a sprite harcosok világának elképzelésében. A tudományos-fantasztikus elbeszélések, és a modern végtermékeként világra jött játékok az elmúlt húsz év alatt azonban példátlan evolúciós utat jártak be, amellyel akarva-akaratlanul is magukkal cipelték a régmúlt kor hallhatatlan hőseit. Samus Aran, a legszebb éveiben járó fejvadász csizmatalpának halk koppanása figyelmeztetés az egész játékos társadalom számára: új kaland közeleg, amely a galaxis egy ismeretlen oldalára nyit dimenziós kaput. Egy új világra, amely olyannyi meglepetést tartogat a fantasztikumért rajongók népes táborának, amelyre azelőtt még nem volt példa. A Nintendo legnagyobb misztikummal övezett aduásza számos esetben volt már a remény lámpása: a játéktörténelemben nem volt olyan új Metroid epizód, amely ne hozott volna forradalmat a sci-fi alapú akció-kalandjátékok mezsgyéjén. Boncolgathatnánk a témát, hivatkozhatnánk az inspirációként ható Alien, vagy a Star Wars által megteremtett univerzumra, de nem tesszük. A Metroid fogalommá válása kapcsán jó néhány olyan filmes eposzt mondhat magáénak a felmenői között, amelyért valósággal rajong a sci-fi világában eltévedt játékos. Ez alól pedig a Prime sorozat legifjabb sarja, a trilógia lezáró akkordjaként bemutatkozó Metroid Prime 3: Corruption sem kivétel.
Három év. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a lelkes újoncokból felcseperedő Retro Studios csapata megalkossa élete eddigi főművét, a bizonyításvágyra éhes Samus végső megmérettetését. Bizony nagy a becsvágy, de nem alaptalan: amellett, hogy a fejvadász eddigi legmonumentálisabb megnyilvánulása van terítéken, a Nintendo Wiit övező casual beskatulyázás ellen is harcolnia kell. A Metroid Prime 3 segítségével a Nintendo revolucionáris gépezete első ízben mutathatja meg, hogy önálló konzolként, az abszolút hardcore réteg igényeivel szemben is állja a sarat - amely tudvalevőleg a legnagyobb hátráltató tényező a videojátékért rajongók népes táborában. A küldetés nem könnyű, mivel a Nintendo egy olyan játékot választott a prófécia beteljesítésére, amely születése óta réteg és kultjáték hírében áll, így az esetlegesen megérdemelt jutalom bónusz dicsérettel is funkcionálhat. Így - bár szerény szerkesztőségünk több ízben lerántotta már a leplet a sorozat legifjabb tagjáról - újfent tisztelettel meghajolunk a Metroid Prime oltárán, mielőtt a becses mantraként felemlegetett játék erényeit kezdjük feszegetni.
[A témában járatlan olvasóinknak 2006. szeptemberi előzetesünket ajánljuk elolvasásra, amelyből egységes képet kaphatnak a Metroid Prime univerzumáról és a játékiparban elfoglalt pozíciójáról.]
"Ez kérem, a konzolos FPS-FPA játékok mozgatásának alfája és omegája: az a fajta élmény, amelyhez képest a hagyományos analóg karos megoldás egész egyszerűen őskövületnek tűnik."
A Twilight Princess és a Red Steel alkalmával hangoztatott új játékélmény egyértelműen a Metroid Prime 3: Corruption kapcsán teljesedik ki. Bár a játék lényegében már tavaly ősszel elkészült, a Nintendo szándékosan nem engedte útjára a projektet, mondván csak és kizárólag “tökéletes” programot dobnak piacra. A “tökéletes” jelző alatt valójában a Metroid kultuszt, de legfőképp a Nintendo Wii által kínált új élményt, azaz a mozgásérzékelés magasiskoláját értették, amellyel az oly’ sokszor emlegetett mozgási szabadságot kívánták a kezekbe adni. Az eltelt egy év a Wii szintjére történő grafikai felpolírozás mellett egyértelműen az irányítási metódus csiszolására ment rá, amelynek végeredményeként olyan megvalósítást sikerült elérniük a srácoknak, amelyre ezidáig nem volt példa. Ez kérem, a konzolos FPS-FPA játékok mozgatásának alfája és omegája: az a fajta élmény, amelyhez képest a hagyományos analóg karos megoldás egész egyszerűen őskövületnek tűnik. Amellett, hogy a Metroid Prime játékokra jellemző mozgás-célzás-free look mozzanatokat teljes egészében sikerült átültetni a Nunchuk és Wiimote párosra, a játékba integrált feladatok könnyed, ámde abszolút hangulatfokozó jelleggel bírnak a küldetések alkalmával. Mit jelent mindez? Elég, ha csak annyit mondok, hogy bár a képernyőn Samus textrúráit látod, mintha a saját kezed szerepelne a játékban. El kell fordítanod egy reteszkapcsolót? Húzd magad felé a Wiimote-ot, tekerdd el, és toldd vissza! Állítani kell a Phazon fertőzés mértékét jelző Bioform Scanneren? Forgasd az irányítót a Z tengely mentén, mintha csak a rádió gombjait tekergetnéd. Ezek azonban csak az apróságok, a felszín alatt sokkal mélyebb és komplexebb megoldások sorakoznak. Feljebb akarsz jutni a Morph Ball-al? Csak billentsd felfelé a Wiimote-ot. Szakadék állja az utad? Át kellene lendülni, de nincs mivel? Biztonsági zár található a zsilipkapukon? Ellenfeleid netán pajzsot használnak és képtelen vagy megsebezni őket? Lendítsd a Nunchukot előre, és máris működésbe lép az elektromos inda, amellyel mindezek elháríthatóvá válnak! Pumpálni kell a szelepeket? Aktiválni kell a hiperhajtóművet? Semmi más dolgod nincs, mint ugyanazokat a mozzanatokat bevetni, mint amit a valós helyzetben tennél. Ezek azonban mindaddig üres szavak maradnak az átlag kontrollerekhez szokott játékosok számára, amíg Wiimote-ot nem fognak a kezükben. A Samus végtagjaival, kibernetikus páncélzatával elvégezhető mozzanatok olyan finoman és lágyan simulnak bele a minket körülölelő világba, hogy egy idő után teljesen természetesnek tűnnek a mozdulatok.
"A párját ritkító flóra, és fauna nem csak holmi textúrahalmaz: lüktető, érző, és élettel teli univerzum, amely távoli világok, ismeretlen bolygók és letűnt civilizációk romjai közé kalauzolja a játékost."
Apropó, világ: a másik kulcsfontosságú momentum, amely egy Metroid játék kapcsán felmerül. Akinek volt már valaha köze Metroid játékhoz, annak nem kell ecsetelni, hogy művészileg mennyire páratlan és elképesztő energia fakad a készítők által megteremtett világokból. A párját ritkító flóra, és fauna nem csak holmi textúrahalmaz: lüktető, érző, és élettel teli univerzum, amely távoli világok, ismeretlen bolygók és letűnt civilizációk romjai közé kalauzolja a játékost. A régi és új korok fegyverei, a monumentális szerkezetek, és grandiózus logikai feladványok közötti útvesztő minden egyes alkalommal megújul, ha egy addig nem látott golyóbisra lépsz. A Metroid Prime: Huntersben bemutatkozott bolygóközi túra a franchise életútja során első alkalommal döbbenti rá a játékost arra, hogy mennyire határtalan az emberi képzelet. Egyedi, zseniálisan megtervezett, kivitelezett építészeti és élővilággal rendelkező világokba nyerhetsz bepillantást, amikor a történet fő mozgatórugójaként szolgáló Dark Hunter nyomába eredsz. A G.F.S. Olypus gigászi cirkálója csak a kezdet: a Byyro páratlan, Aetherre emlékeztető kétszínű világa, az Elysia bámulatos égi városa, vagy az űrkalózok rejtekhelye olyan mesés körítéssel szippant magába, amelyből igazán nehéz ámulat nélkül magunkhoz térni. A bolygók eltérő, mégis valahol közös (Chozo jelenlét, ugye) múltjában csak egyetlen szörnyűség rágja be magát, ez pedig a Dark Hunter nyomában terjedő háború.
Egyébként akár egy elesett rohamosztagost, akár egy több képernyőnyi háborús gólemet, vagy ismeretlen eredetű szerkezetet azonosítasz, az elmaradhatatlan bioscannernek köszönhetően nem lesz olyan tárgy, vagy eszköz, amely ne rendelkezne valamilyen funkcióval - még ha csak tudásbázis növelésről, vagy eltűnt civilizációk által hátrahagyott berendezésről is legyen szó. A Metroid játékok egyik nagy erénye, a felfedezés és kutatás öröme a Corruptionban is jelenlevő pozitívum: az ötletes, és gyakran fejtörést igénylő logikai-ügyességi feladványok megoldása létező tudásanyagra épül, így a gyakori harcok közepette bizony szükség van az agytekervényes, kutatós-felfedezős percek beiktatására is.
NAGYON NINCS VÉGE, KATT AZ OLDALVÁLASZTÓRA A FOLYTATÁSÉRT!
A Samus sisakjába épített Scan Visor tökéletes megoldást nyújt a problémára, így a lescannelt tárgyak, építmények, és élőlények, gépek megfelelő mennyiségű információval szolgálnak majd a látszólag furcsa akadályok legyőzésében (arról nem is beszélve, hogy kitartó munkával bizony a korong bónusz tartalmaiba - galériák, háttérképek, zenék, az elmaradhatatlan 100%-os ending és még sok apró nyalánkság - is bebocsátást nyerhetünk).
"Feltehetően Samus Aran sem lenne a világ leghíresebb női fejvadásza, ha nem rendelkezne az érdemeihez elengedhetetlen fegyverek arzenáljával."
Mire ment volna Hicks tizedes az LV-426-on, ha nem lett volna normális felszerelése? Mit csinált volna Ripley hadnagy az elmaradhatatlan lángszóró és a mozgásdetektor nélkül? Vajon hogyan küzdöttek volna a Jedik a fénykardjuk és a mindenható erő ismerete nélkül? Sehogy. Feltehetően Samus Aran sem lenne a világ leghíresebb női fejvadásza, ha nem rendelkezne az érdemeihez elengedhetetlen fegyverek arzenáljával. Az emberi kolónián született, majd a Chozo faj által pártfogolásba vett leányzó biomechanikus páncélján kívül predator-szerű látásmódjaira, a gerjeszthető fúziós ágyújára, illetve a védőruha speciális képességeire is támaszkodhat. Akárcsak a korábbi Prime játékok esetében, idővel a Corruptionban is négyféle Visor típus aktiválható játék közben, melyből a szokásos Attack és Scan mellett egy régi-új ismerőst, valamint egy eddig még soha nem látott típust is tartalmaz a játék. A láthatatlan tárgyakat láthatóvá tévő X-Ray roentgen Visor a Metroid Prime 1-ből tér vissza, az MP3:C-ben bemutatkozó Command Visor viszont teljesen új fejlesztés. Az elmúlt három év alatt úgy tűnik, nem csak a játék, de maga a főhős is fel tud mutatni valamit: a Command Visor névre hallgató ketyerével ugyanis az űrhajónk központi számítógépét (ADAM) utasíthatjuk mindenféle okosságra - leszállást, felszállást hajthatunk végre vele, de katonai célokra is használhatjuk. Mit jelent mindez? Kérhetünk szőnyegbombázást, rakétatámadást, szállíthatunk óriási, mozdíthatatlan tárgyakat és még sorolhatnám. Csupa olyan dolog, amely a küldetések megoldásában elengedhetetlen, ugyanakkor kényelmi funkciót is hordoz magában.
Hogy a meglepetéseknek ne legyen vége, a Galaktikus Szövetség legújabb fejlesztésű fegyverarzenálját is felszerelhetjük majd a gépünkre, hogy minél ütőképesebb és erősebb tűzerőt képviseljen. A játék legnagyobb meglepetése azonban a címben is szereplő korrupció: az erősen mutagén, önreprodukcióra képes radioaktív Phazon a trilógia lezáró akkordjában már nem csak gonosz és elpusztítandó anyag: sokkal inkább hatásos fegyver, amely a Szövetség legújabb kísérleti fegyvere, a P.E.D. fő hajtóanyaga. A rövidítés a Phazon Enhanced Defense elnevezésre utal, amely a Phazon sugárzásából származó, a fegyverek és a képességek tűzerejét többszörösére emelő beavatkozás. A P.E.D. felszerelést a történet váratlan fordulatai következtében természetesen Samus is megkapja, így a P.E.D.-re csatlakozáskor aktiválódó, és az energiacellákból táplálkozó Hyper Mode ugrásszerűen megnöveli az alkalmazott Beam fegyverek, rakéták, bombák erejét. A fertőzés azonban megállíthatatlan, így a túlzott mértékű használat következében akár halálos is lehet, erre pedig a Szövetség is csak később jön rá. Az ok a Dark Hunterrel történő első találkozásban keresendő, amely visszafordíthatatlanul megfertőzi Samus szervezetét, így szinte fájdalmas nézni, ahogy a történet előrehaladtával hogy tör utat magának a hősnő sejtjeiben burjánzó halálos kór. Ezt leszámítva azonban az arzenál több, mint kielégítő, hiszen a különböző Morph Ball típusok, bombák és a fagyasztó-robbanó lövedékek, rakéták mellett a korábbi Metroid epizódokból ismert Wall Jump és Screw Attack is tiszteletét teszi - így a sorozat rajongói biztosan megtalálják majd a számításaikat.
"Hiába, a vakmerő és bátor fejvadászok, a Samus, Ghor, Grandaydra és Rundus négyes nem győzhet... vagy mégis?"
Mi az, amely valójában előre mozdítja a történetet? Rendhagyó módon erről csak elmélkedésünk végső traktusában, a végső igazságot megfogalmazó bekezdésben fedjük fel a titkot. Egyetlen szó csupán: az élethez való jog. Az Echoes végkifejletében magához térő Dark Hunter a leggonoszabb, legerősebb és legfélelmetesebb ragadozó, amely a Galaktikus Szövetség véget nem érő világában született. Az ismeretlen eredetű, pusztulást hozó Phazonnal a háta mögött olyan erőket szabadít fel, amely minden élőlényre nézve veszélyes helyzeteket szül a bolygóközi térben. A bolygóról bolygóra, élőlényről élőlényre fertőző és szaporodó vírus csak aprócska csavar a gépezetben, a Metroidok csúcsragadozójának gyilkos terveit csak a végső pillanatban lesz lehetőségünk felismerni - és ha szerencsénk lesz, megakadályozni. Metroid Prime úgy tűnik, hogy sérülékenysége ellenére elpusztíthatatlan: hősnőnk nagy nehézségek árán ugyan már többször atomjaira szedte a gonoszt, ám ebben a csatában a jó nem győzhet. A mutációs folyamatok során megszületett Dark Hunter a genetika csúcsragadozója, és mint ilyen, túlél minden halálosnak titulált sebesülést. A fajok pusztulását, és rabigába hajtását nem feledve az Űrkalózok személyében személyes hadsereget szervez, hogy a Galaktikus Szövetség szuperszámítógépeiként számon tartott neuro-agyak, az Aurora egységek megbénítását és a határpajzsok védelmének feloszlatását szorgalmazza. Hiába, a vakmerő és bátor fejvadászok, a Samus, Ghor, Grandaydra és Rundus négyes nem győzhet... vagy mégis?
A páratlan történet felgöngyölítését az olvasóra bízzuk. Nem kenyerünk elvenni senkitől a felfedezés és az önfeledt szórakozás örömét, pedig a Metroid Prime 3: Corruption az imént sorolt erényekre pályázik. A cselekmény váratlan fordulatainak átélte, és a kredit képernyő megtekintése minden jólelkű játékost rádöbbent majd arra a cseppet sem elhanyagolható tényre, hogy Samus, a galaktikus fejvadász megérdemelten tekint le alattvalóira a Nintendo kultikus hőseinek állított trónjáról. A sokadik nekifutásra is élvezetes, epikus lezárás pazar látványvilágával, briliáns irányítási és játékmenetbeli megvalósításával, az újítások hadával, valamint azzal az utánozhatatlan, és semmi máshoz nem hasonlítható Metroid életérzésével bizony ledönti a Metroid Prime 1 által állított magas mércét. Új csillag született a galaxisban, amelynek fénycsóvája bizony még hosszú évekig fénylik majd a videojátékok kozmoszában. A legjobb? Az.
AMIT MÉG ÉRDEMES MEGLESNI: