**Mi ez?** Minden stratégia ősapja, a világ egyik legismertebb játékának unokaöccse.
**Kik csinálták?**. Ki más, mint a jó öreg Sid Meier bátyó és jelenlegi brigádja a Firaxis.
**Szeretni fogom?** Ha kedveled a stratégiai játékokat mindenképp. Ha még nem tudod, megéri kipróbálni, könnyen ragad.
AMI VOLT...
A Civilization azon kevés játékok egyike, melyet, ha csak címről is, de mindenki ismer, vagy legalábbis mindenkinek ismerni kellene. A számítógépes játékok hőskora óta jelen van, és bár már a negyedik részt tapossa, soha nem vált rókabőrré. Ez annak tükrében még kiemelkedőbb, hogy a játék alapja mit sem változott a lassan húsz évessé korosodó első rész óta. Adva van néhány telepes, majd néhány száz kör (néhány ezer év) alatt vezető világhatalommá kell növesztenünk. Ehhez pedig ki kell fejlesztenünk a megfelelő technikát, kapcsolatba kell lépnünk közeli és távoli szomszédainkkal, ki kell alakítanunk a megfelelő diplomácia kapcsolatokat, kereskednünk kell és fejlődni. Vagy éppen véresszájú tábornokként lerohanni mindenkit, akivel találkozunk. A választás a játékoson áll, gyakorlatilag bármit megtehetünk, amit akarunk. Ebben rejlik a játék titka, ez az, amit eddig más nem tudott megadni a játékosoknak. (Bár Will Wright a Sporeban azért erősen próbálkozik...)
... ÉS AMI LETT
Az elmúlt évtizedek alatt a népszerűsége ellenére a sorozat megőrizte az elitség érzetét, általában a stratégiákban megőszült játékosok játéka volt. Ezért is volt kérdéses, milyen kompromisszumok kellenek ahhoz, hogy konzolon is sikeres legyen a játék. PC-n egy-egy komolyabb játszma napokig, hetekig is eltarthat, értelemszerűen ehhez egy átlagos konzol tulajnak nincs türelme. Vagy egy tucatnyi különböző statisztikát, kimutatást nézhetünk végig, ezt konzolon nincs kedve senkinek a TV-n bámulni. Szerencsére a Firaxisnál elég jól értik a dolgukat a fejlesztők és ezt a nehéz falatot sikerült a konzolosok szájízére sütögetniük.
AMI MEGMARADT...
Nos, ami maradt az alapötlet. Kiválasztunk egyet a tucatnyi különböző civilizációból, majd nekilendülünk a fejlődés rögös útjának. Nyerni négy módon tudunk. Van a harcias megoldás, ekkor el kell foglalnunk minden ellenfelünk fővárosát. Amennyiben a kultúra fellegvára akarunk lenni, akkor meghatározott számú híres embert kell országunkba csábítani, vagy fel kell húzni több neves épületet. A technika rajongói megpróbálhatnak arra a szintre fejlődni, mikor egy űrhajót tudnak elindítani egy szomszédos galaxisba, végül pedig a kereskedő lelkűek betegre tömhetik magukat pénzzel, ez is a siker záloga lehet. Maradt a körökre osztott játékmenet - igen, jól olvassátok, körökre osztott, ilyen is van még. A Civilopedia is teljes pompájában várja a kíváncsi tekinteteket, gyakorlatilag MINDEN benne van, amit a játékban kifejleszthetünk, találhatunk, vehetünk, stb. Minden bejegyzés mellett ott a haszna, a szerepe a nagy egészben, illetve néhány kép és/vagy video is.
...ÉS AMI VÁLTOZOTT
Na itt lesz a lényeg! Nézzük a legszembetűnőbb változást, a játék gyönyörű 3D-ben pompázik. Egységeink kitöltik a képernyőt, szemnek kedves csatákat vívnak. Van egy rakás új tanácsnokunk is, akik korhoz illő ruhában osztják az észt aranyos halandzsával, kár, hogy később sok hasznuk nem lesz, gyorsan elhessegetjük őket.
És bár ez fog először feltűnni, a leglényegibb változást maga a játékmenet szenvedte el. Két szóban össze lehet foglalni a lényeget: Gyorsabb lett. Gyorsabb, mert egy-egy kör olyan száz évet ölel fel, a tapasztalt játékosok által megszokott 100+ kör 50-70-re redukálódik maximum. Eltűnt a mikro menedzsment rész, nem kell városaink környékével foglalkoznunk, utat is két gombnyomással fel tudunk húzni. Ennek folyományaként pedig eltűntek a nyersanyagok, nincs kereskedés, a természeti kincseink okos felhasználásának a kényszere.
Városaink is egyszerűsödtek, gyakorlatilag oda se kell figyelni rájuk ha éppen nem válogatunk a felépítendő dolgok közt. Nincs egészségügy, nincs morgolódás és bár technikailag lehetséges, szinte sose láttam volna, hogy egy ellenfelünk magas kultúrája miatt valamelyik településem “disszidált” volna.
Eltűnt a temérdek vallás és államrendszer, a megmaradottak pedig jóval egyszerűbbek lettek. A diplomácia leegyszerűsödött olyan szintre, hogy szinte csak a harcba lépés / békekötés, illetve mások megtámadása maradt lehetséges opcióként.
Sorolhatnám még miben egyszerűsödött a játék egészen míg a Civ fanok harakirit nem követnek el, de inkább elmondom a legfurább dolgot: Az egész működik! Persze, látszólag egy kő komolyságára alacsonyodott a játék, de nem így van, elég magasról indultunk ahhoz, hogy még így lecsupaszítva is jóval komolyabb lett, mint a legtöbb fajtársa. Viszont ezekkel a változtatásokkal a játék gyorsabb, ritmusosabb lett, a hosszú esték helyett egy kánikulai délutánra redukálódott a játékidő, ami nem baj, konzolon pont ez kell nekünk. Az irányítás is bámulatosan kézre álló lett, minden gombnak, minden iránynak van valami funkciója, de soha nem válik bonyolulttá. Azt kell hogy mondjam, Firaxisék sikeresen abszolválták a konzolra lépés problémáját, nagy piros pont nekik.
Azért a néhány böszme nagy hibáért viszont nem, amit benne hagytak a játékban. Kezdjük a legfontosabbal, a térkép méretével. Na, az pici. Mármint nem úgy pici, hogy nem Civ4 nagyságú, vagy ilyesmi, hanem P-I-C-I! Hárman alig férünk el rajta, nem hogy 5-7 náció harcoljon a dicsőségért! Pedig annyian leszünk, ezért nem lesz ám rengeteg városunk, általában 3-5 településsel kell letudnunk a játékot. Ha pedig kis helyre sok embert szorítunk be, akkor előbb-utóbb veszekedés lesz - ez alól a CivRev sem kivétel. Fejlődhetünk mi bármerre, lehetünk a legbékésebb nemzet, ha nyerni akarunk, kötelező lesz harcolnunk. Ez pacifista lelkemnek nagyon fájó pont volt. A régi részek okos AI-ja is a múlté, fél tucatnyi játék alatt még a sorozatban szüzek is ki fogják ismerni. Segítek, amint egy ellenfelünk demokráciáról bármi másra vált, öt körön belül jönni fog a hadüzenet... Oh igen, egy utolsó megjegyzés a harchoz, a jó öreg félig statisztika, félig szerencse harcszámítás ismét jelen van, de sokszor úgy éreztem, jóval inkább a szerencsén van a hangsúly, nem egyszer gyűrte le profi lövészezredemet néhány kardot lóbáló középkorból itt ragadt jöttment.
Minden hibája ellenére a CivRev fehér holló a konzolokon és mint olyan, nagyon élvezetes. Minden van benne, amit a stratégia kedvelő konzol tulajok szeretnek és a sorozatban tapasztaltak is tehetnek vele egy próbakört, különösen a jóval élvezetesbb online multi miatt. Nagyszerű belépője lett ez a Firaxisnak egy feltérképezetlen világba, csak remélni tudom, hogy néhány kör múlva jóval fejlettebben, sok tapasztalattal a hátuk mögött újra fogunk találkozni.