Nem kell feltétlenül ismernie az embernek az animéket és a mangákat ahhoz, hogy a Naruto név ne csengjen fülében ismeretlenül, ha valaki egy beszélgetésben megemlíti neki. Magyarországon is rohamosan fejlődött a japán képregények és rajzfilmek piaca, hazánk egyik legnépszerűbb sorozata pedig kétségtelenül Masashi Kishimoto története - ott figyel minket a könyvesboltokból, a tévében több adón is látni lehet, és manapság már a villamosmegállókban is szembetalálkozhatunk az őt ábrázoló reklámokkal. A sorozat nem csupán itt, kicsiny hazánkban számít népszerűnek: a világon mindenütt hatalmas rajongótábor alakult ki a narancssárga ruhás nindzsa és tábora körül - már a PlayStation 2-es korszak óta ontják magukból a fejlesztők az őket szerepeltető játékokat.
A Ubisoft pár éve büszkén jelentette be a tényt, hogy sikerült hozzájutniuk a Naruto-játékok elkészítésének jogaihoz: ebből első körben született egy igencsak tetszetős "Rise of a Ninja", amely a kalandelemek szerepeltetése mellett megismertette a játékosokkal a sorozat durván 70 epizódjának történéseit. Ebben a játékban ismerkedhettünk meg a Konoha (nálunk Avarrejtekfalva) névre hallgató helységgel, és az itteni nindzsaklánok prominens tagjaival - és persze pátyolgathattuk egy ideig a számkivetett, de azért eléggé tehetséges Narutót útjának kezdetén. Zajos anyagi sikereket nem feltétlenül, de a jelek szerint bukást sem hozott az epizód, ugyanis a Ubisoft úgy döntött: nem hagyja "félbe" a sztorit, és fut egy második kört a sikeres franchise-al: ez lenne tehát a Naruto: Broken Bond.
A demóval ellentétben a teljes játék egyből belecsap a lecsóba: a falu ostrom alatt áll, a támadás mögött pedig az egyik legendás ninja, Orochimaru áll. Egy már-már gigászi küzdelemmel indít a játék közte és a falu jelenlegi vezetője, a harmadik hokage, Sarutobi között - a harc végeredményén persze ideiglenes győzelmünk sem változtathat. A Hokage az életét adja Konoha biztonságáért, hőseink pedig egy szomorú temetés után neki is állhatnak a rend helyreállításának.. Legtöbbször magát Narutót irányíthatjuk a játék során, de rendre csatlakoznak majd hozzánk többen a falu legigéretesebb fiatal tehetségei is. (Neji, Shikamaru, Kiba, Sakura, Sasuke, Choji, Rock Lee).
Milyen játék a Broken Bond? Az "akció-kaland" kifejezés illene rá leginkább: a játék ugyanis két teljesen különböző stílust ötvöz. Kapunk egy teljesen aprólékos módon lemodellezett Konohát, és annak környező részét a kisebb falvakkal és erdőkkel - ezekben üres perceinkben szabadon rohangálhatunk. Itt vehetjük fel a történet következő fejezeteihez vezető küldetéseket, itt gyűjtögethetjük a pénzt, a tapasztalatot (amiből különböző tulajdonságainkat erősíthetjük majd), és persze kommunikálhatunk a város többi lakójával. Nem mindenki barátságos és jóindulatú: az ellenséges erőkkel való találkozáskor a játék átvált a verekedős módozatba, amelyben leginkább egy kör alakú arénában találjuk magunkat, mi és az ellenfeleink. Az ilyen hibrid játékokban ritkán szokott kiemelkedő harcrendszer helyet kapni: a Broken Bond a ritka kivételek közé tartozik. A harcok intenzívek, pörgősek, és érezni rajtuk az odafigyelést, amivel őket elkészítették. Minden szereplő rá jellemző mozgásokkal bír, amelyek megfelelő rendszerbe lettek szorítva: a kombók között lehetőség van egy gyors ellentámadásra, egy ügyes "teleportra", az egész mechanizmus a komolyabb verekedős játékokhoz méltó módon került megvalósításra. Az alapvető kombók mellett nagy szerep jutott a különféle jutsuk végrehajtására is, amihez nem árt némi időt és távolságot szereznünk, hogy egy idő előtt érkező ütés ne szakítsa félbe a rituálét. A harc egyébként hasonló, mint az első részben, ám annál valamivel gyorsabb, látványosabb, és picit más szemszögből is látjuk az eseményeket - de mivel közvetlen folytatásról van szó, ezen nem érdemes meglepődni.
Mivel ninják vagyunk, így a hangsúly a különféle jutsukon és a reflexeken van: csapdákat kerülgetünk majd, szakadékok felett ugrálunk hideg és kimért precizitással - és használjuk azokat a különleges képességeket, amelyektől többek vagyunk az átlagos embereknél. Példa: Naruto, mielőtt megkapta volna a legalacsonyabb rangú ninja címet, a "genin"-t, szert tett egy tekercsre, amelynek megtanulásával képessé vált arra, hogy megsokszorozza magát. A játékban ezt több különböző módon is kamatoztathatjuk majd: ha egy leszakadt hidat látunk, Naruto klónjai alkotják majd a padlót hőseink lába alatt. Neji a Hyuga vérvonal sajátos képességével bír, így a chakrát képes szemével látni, követni, és manipulálni - abból később védőpajzsot is fonhat. Uchiha Sasuke a méltán legendás Sharingan birtokosa: a képesség aktiválásakor minden támadást kivédünk (ez a sharingan játékban betöltött szerepe, az eredeti sorozatban azonban ennél SOKKAL több haszna van), Shikamaru az árnyékokat manipulálja majd távoli kapcsolók aktiválására, vagy az ellenséges mozdulatok megállítására. Végül irányíthatunk egy kövér, kövek rombolására hajlamos srácot, és itt van az a Kiba is, akinek hűséges társa(Akamaru, egy kiskutya) szintén a kapcsolók és csapdák felfedezésében válik hasznunkra. Mind a verekedős, mind a kaland módban a jutsuk végrehajtása sosem automatikus: minden alkalommal egy, az adott technikára jellemző minijátékot (néhol QTE, néhol több annál) kell végrehajtanunk . Pozitív, hogy a jutsuk harcban is ugyanúgy hívhatók elő, mint mászkáláskor: a negatívum azonban az, hogy a minijátékokat és úgy általában az előhívás folyamatát túlságosan sokszor kell majd végigszenvednünk. Ami elsőre jópofának tűnik , az a századik alkalommal kifejezetten idegesítővé válik. Százszor kell majd megsokszorozódva átbotladozni a hidakon? Erről a játék gondoskodik.
Az, hogy Konoha az első rész elkészítésekor jól le lett modellezve - és ez történt a környező helyszínekkel is -, az a fejlesztők számára hatalmas könnyítés. Teher azonban a játékosok számára: a történet a falu körül összpontosul, így legyen Konoha akármilyen nagy és pazarul kivitelezett, egy idő után unalmassá válik a falu és a zöld erdőségek ezerszer ismert útvonalainak bejárása. Nem sokat használ az sem, hogy a játékidő mesterségesen lett elhúzva, és minden, a történet szempontjából fontos küldetést négy "szerezd meg nekem a samponomat / elfogyott a chips, menjünk el a gyárhoz szerezni még"-kategóriájú feladat köet. Utunkat ráadásul gyakran a jrpg-kből kölcsönzött módon, véletlenszerűen ránk támadó ellenfelek kisérik: még szerencse, hogy velük roppant gyors és élvezetes módon tudunk elbánni, a harcok után pedig viszonylag sok pénz üti a markunkat. Mind a sok harc, mind a töltelék küldetések intézménye arra enged következtetni, hogy a fejlesztők nem szerettek volna egy 5-6 óra alatt végigjátszható játékot kiadni a kezükből: a story mód teljesítése a középső nehézségi fokozaton minimum 12-14 óra játékidőt garantál. Szerintünk a kevesebb ebben az esetben több lett volna.
Naruto - a sorozat
A sorozat terve Masashi Kishimoto fejéből pattant ki, és 1997-ben indult hódító útjára a shounen magazinok uralkodó magazinjában, a Shounen Jump-ban. A harcművészetre, jellemfejlődésre és az ügyesen kitalált csatákra alapozó történet az indulás után roppant nagy siker lett mind hazájában, mind a nemzetközi piacon is. Két évvel a manga után jött a Studio Pierrot animéje, amely az első 135 epizódban hűen követte a manga eseméyeit, majd utána várakozásképpen a főszálhoz nem kötődő filler-epizódokat kezdett gyártani, hosszú évekig, a rajongók nagy bánatára. Az anime 2007 februárjában új, Shippuden címmel indult "újra", a történet pedig ismét ott folytatta, ahol a 135-ös résznél abbamaradt.
A mérleg nyelve mégis a pozitív irányba billen, ennek oka pedig a pazar prezentációban rejlik: a feltuningolt grafikai motor minden pillanatban gyönyörű látványt tár a játékos elé. Hihetetlenül részletes környezet, villámgyors mozdulatok, mindezt szinte teljesen akadozás nélkül. Szinte: a játékban egy frappáns minijátékkal tudunk utazni a helyszínek közt, fáról fára ugrálva, egyre gyorsabban. A játék vége felé találkoztunk eme minijátéknál v-sync hiánnyal és némi belassulással - ez az egyetlen technikai hiányosság, amit fel lehet róni a motornak. A Broken Bond továbbviszi a cel-shading megjelenítést, már ami a karaktereket illeti: ez a harcok alatt hozzáad, az átvezetőkben pedig a néhol picit torz arcvonások miatt elvesz a végleges élményből. Az élmény fele a látvány, a másik a zenék és a hangok részlege: a Ubisoft ebben abszolút maximalista volt, hiszen az angol hangok mellé az eredeti japán nyelv is bekerült a játékba, az anime eredeti szinkronstábjával. A zenék szintén az animéből lehetnek ismerősek, remekül eltalált, néhol rockos, néhol pedig jellegzetes klasszikus japán hangzással bíró muzsikák ezek, amelyeket később is bármikor kedvünk támadhat meghallgatni.
Csodát persze egy Naruto játék sem csinálhat: ha valaki ki nem állhatja a narancsszínben pompázó Narutót, és díszes baráti társaságát, az ezzel a játékkal sem fog túlságosan jól szórakozni. Az anime/manga szigorú követése néhol kérdéses volt: az egész játékban a Sasuke és a Naruto között kibontakozó ellentétre szeretnének fókuszálni, az Uchiha klán egyetlen túlélője azonban alig kap szerepet a történet ezen szakaszában, a végkifejlet a sztorit nem ismerők számára tehát nem üthet akkorát. Itt nem ártott volna némi extra magyarázat, esetleg néhány visszaemlékező harc (ilyenből akad majd a játék során, csak épp más szereplőkkel) - és JÓVAL kevesebb felesleges küldetés. A harc azonban tényleg megállja a helyét saját produktumként is, nem véletlen hogy a főmenüben rögvest egy Fight Mode is visszaköszön: ebben mindenki ott van, aki számít, és akár online, akár offline is 2v2-es harcok ezreit bonyolíthatják le benne a rajongók . A Naruto: Broken Bond egy remek tálalással, a játék végére elfáradó küldetés-sémákkal és megannyi ötletes minijátékkal, több tucat opcionális küldetéssel, remek harcrendszerrel rendelkező játék - amely sokat merített elődjéből, hiszen mind a harcok, mind a helyszínek ismerősek lehetnek a Rise of a Ninjából, csak épp picit feltuningolt formában. A Ubisoft ezzel mércét állított fel: a recepten lehet javítani, de a jövőben legalább ilyen minőségben szeretnénk Bleach, Soul Eater, DragonBall, One Piece, vagy akár Yugi-Oh adaptációkat játszani. A kérdés adott: lesz-e a harmadik epizód? Ugyanis eddig lehetett támaszkodni Konohára, mint helyszínre, ami a történetben ezután következik, ahhoz ismét több tucatnyi új helyszínt, szereplőt, és új harcstlíusokat kellene kidolgozni...