Yakuza 3Teszt

Mielőtt jobban belemélyednénk a Yakuza 3 lelkivilágba, tegyünk rendbe gyorsan valamit. A közvélekedéssel ellentétben a Yakuza sorozat NEM a “japán GTA”. Köze nincsen hozzá. Rokoni szálak talán csak a témában (a bűn világa) fedezhetők fel, meg abban, hogy időnként a Yakuza is szabadon engedi a játékost - no nem egy teljes városban, hanem egy városnegyed pár utcáján. Ha a Yakuza felmenői után kutakodunk, három játék jelenti a helyes választ: Shenmue, Virtua Fighter, Streets of Rage. Meg a japán szerepjátékok, a Yakuza zsáner-besorolása (ha nagyon erőltetni akarjuk a kategorizálást) sokkal inkább modern (értsd: napjainkban játszódó) akció / RPG, mint bármi más.

A játék címe után szereplő hármas megkövetelné az előzmények bemutatását, esetünkben hatványozottan - a Yakuza tipikusan az a sorozat, amiről nagyon sokan hallottak, de próbálni kevesen próbálták. Az előzmények részletes taglalása most mégis elmarad. Mert reménytelen. A Yakuza szerteágazó bűnügyi történet, rengeteg szereplővel, több szálon futó sztorival. A harmadik rész elejére illesztett temetőlátogatás alkalmával felkínált visszaemlékezések gondos meghallgatása / megtekintése az újoncok számára éppen ezért nem csak ajánlott, hanem egyenesen kötelező. Ha kihagyod (és nem játszottál az előző két résszel) villámgyorsan elveszel majd az idegen nevek, rangok és múltbéli eseményekre tett utalások tengerében.

A Yakuza alappillére, és egyben a sorozat mozgatórugója szerencsére továbbra is változatlan: a főhős, Kazuma Kiryu. Kazuma sokat megélt jakuza, megjárta a börtönt (ártatlanul), része volt bandaharcokban, a legfelsőbb körökig nyúló politikai kavarásban és véres bosszútörténetben is. Iszonyatosan klassz és szerethető karakter, nagybetűs Férfi, olyan, amilyenek titkon valószínűleg mindannyian lenni szeretnénk: becsületes, elvből nem használ lőfegyvereket, megfontolt, sármos, de ha felbosszantják, akkorát ver be az ellenfelének, hogy az a saját taknyán csúszik végig a neonfényes tokiói mellékutcán.

Kazuma az első rész vége óta folyamatosan (korai) nyugdíjba vonulna, de ez valahogy soha nem sikerül neki. Most sem fog. Emberünk nevelt lányával maga mögött hagyja Tokiót és a jakuza-életet, Okinawán, egy kisvárosban üzemeltet árvaházat, és élné a maga egyszerű életét. Az árvaháznak helyt adó földdarab azonban zűrös ingatlan-spekuláció középpontjába kerül, a kezdetben egyszerűnek tűnő történet pedig hamarosan a feje tetejére áll - komoly, félelmetes erők mozgatják a szálakat a háttérből. Kazuma tehát ismét szögre akasztja a háziköntöst, és előbb új választott otthonában, aztán ismét a tokiói (elképzelt, de a teljesen valós Sindzsuku negyed egyik kerültéről mintázott) Kamurocsóban pofoz jobb belátást az ellenérdekelt felekbe.

És ha már a pofozkodásnál tartunk: a Yakuza 3 (nagy) részben erről szól. Verekedni rengeteget fogsz, utcai csibészekkel, más bandatagokkal, és kemény főnökökkel is. A harcrendszer nincs túlbonyolítva, alapvetően három gombra (kétféle ütés, és egy elkapás), és ezek alapszintű kombinációjára épít. Legtöbbször több ellenféllel állsz szemben, jól behatárolt háromdimenziós téreben mozogva - a verekedések kevésbé a durva kombókra, inkább a mozdulataid megfelelő időzítésére építenek. A szimpla pofozkodást a HEAT csík, és a feltöltése után kinyerhető speciális mozdulatok teszik színesebbé, megfelelően lesebzett ellenfeleket feltételezve igen látványos “kivégzésekkel”, és különféle kemény tárgyaknak durván nekicsapott fejekkel tarkítva. A pusztakezes harcon kívül a Yakuza nagy választékban kínál felszedhető (később: barkácsolható) fegyvereket - a szót akár idézőjelbe is tehetném, hiszen nem csak kemény vasakkal és husángokkal, hanem mindenféle őrült eszközökkel is (típuspéldák: a helyéről kitépett hirdetőtábla, vagy akár egy méretes fagyasztott hal) elnáspángolhatod az életedre törőket. A harc folyékony, gyakran taktikus, és jól irányítható, érződik rajta a nemes elődök (a fentebb már emlegetett VF és SoR) öröksége.

Folyamatosan ütni kell mindenkit? Nem, a pofonok a Yakuza fontos részei, de a játék nem ebből áll. Igen hangsúlyos például a karakterfejlesztés, és az ehhez kapcsolt szerepjáték-beütés. A harcokból, különféle rendű és rangú küldetésekből pénzt (fontos) és tapasztalati pontot (még fontosabb) gyűjtesz. A pénzt ezerféleképpen költheted (verheted el), az előrehaladás szempontjából az életerőt / HEAT-csíkot feltöltő, és tulajdonságokat módosító, boltokban és éttermekben megvásárolható ételek és italok a legfontosabbak. A tapasztalati pontokból pedig több kategóriában fejlesztheted Kazumát - ezzel nem csak erősebbé, ellenállóbbá válik, hanem új mozdulatokat is tanul. A karakterfejlesztés egészen sajátos módja a Reveláció minijáték, ami új harci stílusok megtanulására szolgál. Kazuma ilyenkor (néha kifejezetten bizarr) jeleneteket fényképez le az utcán, és ebből okul - az egyik új stílus kitanulásában például egy kottarészeg üzletember lesz a segítségedre.

Harcoltál, fejlődtél - de a játék nagy részét még mindig nem láttad. A Yakuza 3 alapvetően lineáris történetvezetése időszakonként pihen egy kicsit, a játék pedig szabadon enged. A két nagy helyszín egyike sem mondható hatalmasnak (Kamurocsó bővült pár épülettel és mellékutcával a második részhez képest), de az a pár utca tisztességesen ki van dolgozva. Itt találod a perverz mennyiségben (100+) kínált mellékküldetéseket, és minden más, kevésbé fontos, vagy a végkifejlet szempontjából abszolút mellékes, de javarészt roppant szórakoztató bónusztevékenységek döntő többségét is. Beülhetsz éttermekbe, fagyizhatsz, elugorhatsz golfozni, a tengerparton horgászhatsz, csajozhatsz, kipróbálhatod magad a játéktermekben, és ha nem lenne elég a pofozkodásból, belekóstolhatsz az underground ketrecharcok bájosan brutális világába is... és még nagyon nincs vége, de ennyiből talán lejön, hogy tényleg rengeteg mindent lehet csinálni. Sajnos nem mindent - a nyugati verziót megnyeste a Sega, és pont ezek a melléktevékenységek látták a kárát. Ugrottak a hosztesz-klubok, nincsenek Answer & Answer kérdések, nincs mahjong (miért?) és sógi sakk (miért?) sem. Nem vágtam eret magamon a hiányuk miatt, de a japán történelmi kérdések kivételével minden más maradhatott volna.

Prezentációs fronton a Yakuza 3 kétarcú játék. Egyrészről nincs vele semmi különösebb probléma, a karakterek jól néznek ki, és (különösen harc közben) tisztességesen animáltak. A helyszínek kidolgozottságára sem lehet panasz. A korrekt összképbe azonban több dolog is belerondít. Nem vagyok egy nagyítóval recéket kereső típus, de még a problémára kevésbé érzékeny lélekként is észrevehető volt, hogy a Yakuza 3 élsimítás-gondokkal küszködik, néhol bántó mértékben. A konkrétan bejárható terület határain kívül eső tereptárgyak gyakran elnagyoltak, az okinawai tengerpart egy lapból álló, gyengén feltextúrázott fái például erősen idézik az előző generációt. A beszélt hangok nagyon jók (elsőrangú japán hangsáv, angol felirat), a hangeffektek közül a betonon / homokon gyaloglásért felelős jóembert azonban nem ártana visszaültetni az iskolapadba - ezek valami botrányosan rosszak lettek, ezerforintos lengyel budget-lövöldékben minőségibb munkával lehet találkozni. Idegesített már játékban egy gyakran ismétlődő hang? Nem? Na, itt fog.

A Yakuza 3 nagyon japán játék - előnye, és hátránya egy személyben. Annak idején a Shenmue-vel kapcsolatban írták sok helyen, hogy “virtuális japán vakáció”. Ugyanez igaz a Yakuzára is. Ilyen a huszonegyedik századi Japán, legalábbis az a része, amit a játék megmutat. A húsz méterenként lehelyezett cigi / italautomaták, a kis vegyeskereskedések, a neontáblák, a padok, az éttermek, a sikátorok - a Yakuza 3 nagyon élethűen adja vissza a japán valóságot, és a Sindzsukuhoz hasonló negyedek sajátos atmoszféráját. Ebben teljesen egyedi, nincs még egy játék a piacon, ami ugyanezt tudná.

Más szempontból is nagyon japán. Maga a sztori igen jól összerakott bűnügyi történet, kellő számú fordulattal és érzelmi csúcsponttal. Viszont: rendkívül lassan indul be, az események igazi felpörgésére az ötödik fejezetig kell várnod, ekkor már hét-nyolc órát tettél bele a játékba. A teljes élvezet érdekében pedig a legjobb, ha ledobod magadról a nyugati cinizmust. A Yakuza gyakran túlfűtött érzelmei európai szemmel talán felesleges melodrámának tűnnek, és a szereplők (különösen Kazuma) motivációi sem feltétlenül illenek bele a nyugati szemléletmódba. Ha elfogadod, hogy ez egy becsületre, és évszázados törvényekre építő (kétségtelenül idealizált) távol-keleti világ, jól fogsz vele szórakozni. Ha nem, akkor... nos, valószínűleg sűrűn fintorogsz majd.

A Yakuza 3-at a viszonylagos idegensége ellenére is bátran ajánlom azoknak, akik egzotikusabb ízekre vágynak. Az Yakuza-univerzum izgalmas, érdekes, és veszélyes hely, egyedi hangulattal, és biztos alapokon nyugvó játékmenettel. Ha eleget veszünk belőle, a Sega talán áthozza a Japánban nemrég megjelent negyedik részt is - a magam részéről várom szeretettel.

*A Yakuza 3 tesztpéldányt a Platinum Shop biztosította, köszönjük!*