Mario Party 9Teszt

Vannak olyan sorozatok, ahol a sok-sok epizód mögött konzolgenerációk sora és a folyamatos megújulás szemlélete áll. A Mario Party széria sem most kezdte már az ipart, Nintendóék az N64 fénykorában indították útjára a definitív tévés társasjátékot. A kilencedik epizód a Wii életciklusának utolsó szakaszában próbál meg kilencedszerre is szórakoztató maradni. Az Nd Cube fejlesztőcsapata a szétszélesztett Hudson legjobbjaival állt össze, hogy a Mario-franchise nevéhez méltó partijátékkal feledtessék a Wii közelgő búcsúját. Sikerül nekik célba találni a kilences számmal?

Galaxisok és csillagok - ők alkották a legutóbbi Mario játékok meghatározó hangulati kelléktárát A Mario Party 9 is a Galaxy epizódok stílusára, központi látványelemeire alapoz, és eköré szervezi saját szedett-vedett történetét. Bowser egy mega-giga porszívóval elmarja az égen található csillagokat, a gombaföldi csapat pedig útra kerekedik, hogy visszaállítsa a rendet, és elgatyázza a kleptomán/agresszív/kielégítetlen(sic!) főteknőst. A cél tehát mi más is lehetne, mint hogy a pályákon (a játékasztalokon) szétszórt csillagokat összegyűjtve győzelemre vigyük a saját karakterünket. Közben mini-bossokkal versengünk, csapatkapitányként spéci utakat nyitunk meg a terepasztalokon és a pályák szuper-csillagáért is harcolunk. A jó 3-4 óra alatt végigtekerhető egyjátékos módban gyakorlatilag végig Bowser hű szolgái ellen zajlik a küzdelem... a Mario Party viszont soha nem a magányos ügyeskedésről, hanem sokkal inkább a klubdélután-illatú, többjátékos partimódjáról volt híres.

Az pedig ezúttal sem hiányzik a képletből. Az asztalok bejárásához avatárjaink egy járműbe ülnek össze, ahol az aktuális kapitány dirigálja a tempót. A minijátékok (szám szerint 80 darab van belőlük) továbbra is ügyesen kitalált, szórakoztató darabok, de összetettségüket, stílusukat tekintve gyakran csak annyiban maradnak el a két generációval korábbi verzióktól, amennyiben a Wii mozgásérzékelése képes felturbózni az egyszerű feladatokat. A fejlődés ilyen téren tehát majdhogynem minimális, a táblákon található szabálymódosítók és alternatív útvonalak pedig most is csavarnak egyet a szokásos rutinon, de ezek közül több is (például a Star-ok ellenpólusaként szolgáló Ztar-ok) csak arra jó, hogy a véletlen-faktort növelje játék során. Nem mondhatjuk, hogy az MP9 a jó játékosoknak kedvezne, az ügyeskedést és a taktikázást könnyedén az ellenkező hatására fordíthatja egy szerencsétlen kockadobás. Ha kipartiztuk magunkat, a szerzett pontokat a főmenü múzeumában válthatjuk be dalokra, hangeffektusokra, módosítókra, új pályákra, vagy épp az elrabolt csillagképekre.

Élesben is kipróbáltuk a Mario Party 9-et, a kontrollert pedig olyan eseti játékosok kezébe adtuk, akik bár a hardcore kihívásoktól messze állnak, a Wii ide vonatkozó korábbi játékait kedvelik és ismerik is. Meglepő volt látni, hogy a minijátékok indítása előtt valakinek mindig el kellett magyarázni a többieknek a feladat lényegét (értsd, a szabályok számukra nem voltak mindig maguktól értetődők), de menet közben azért csak sikerült mindenkinek lépést tartani a tempóval. A Mario Party 9 prezentációja egyébként megbízhatóan hozza a belsős N fejlesztések színvonalát. Látványát tekintve csinos, színes, kedves és a stílusához mérten kellően részletgazdag is a játék, hangok terén pedig a szokásos gügyögés és vastagon hangszerelt midi zene borzolja azok kedélyeit, akiknek a könyökükön jön már ki a sokszor hallott zenetár, vagy Martinet bácsi “let’s-a-go!” felkiáltása.

A macskának kilenc élete van, és a Mario Party sorozatban lévő kraft is kifulladni látszik a kilences epizóddal. Nagy baj abszolút nincs a játékkal, hiszen a Máriós körítés és a gondosan kidolgozott minijátékok ezúttal is elviszik hátukon a terméket - a célközönség (pláne az újak) számára élvezhető és kedvelhető darab a kilences epizód. De magunk között szólva... kezd már nagyon-nagyon unalmassá válni a formula. A nyolc korábbi megjelenés után méltán várhatnánk el akár a Smash Bros Brawl szintjének töredékét tükröző igyekezetet vagy bővítést. Mint az már néhányszor bebizonyosodott: az ötletek megújítása, az elsöprő dinamika és a súlyos tartalom összeillesztése nem a Wii limitációin múlik, mint ahogyan a magasabb pontszám sem...